Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
1. szám - Csanády Mihály: Nehézfém és cián szennyezés terjedése talajvízben
36 Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. Csanády M.: Nehézfém és cián szennyezés A legerősebben szennyezett 3. kút esetében a maximális 31 mg/l összes cián tartalomból 5,4 mg/l volt szabad cianid; a később 22 mg/l-ből 14 mg/l; tehát 1967-ben januártól márciusig az összcián tartalom csökkenése mellett a szabad cián koncentrációja abszolút értékben is növekedett! Egyébként a kutak vizében levő komplex cián is megbontható volt borkősavval, tehát — az Egészségügyi Világszervezet előírása értelmében [1] teljes egészében „mérgező cianid"-nak [6] minősült. Ezért a táblázatokban ,,cián"-ként az összes cianid koncentráció értékét tüntettem fel. A KÖJÁL, hogy a kérdés rendezésére rászorítsa a KTSz-t, ideiglenesen bevonatta a méregvásárlási engedélyüket. Ennek eredményeképpen azután végre úgy-ahogy megoldották az ideiglenes méregtelenítést, a szikkasztást megszüntették, a szennyvizet bekötötték a közeli patakba. Tekintettel az eléggé erős talajvízmozgásra, itt várható, hogy kb. 1 év alatt a szennyezést a mozgó talajvíz lakott területeken kívülre viszi. Az elszikkasztott szennyvíz a talajvíz elszenynvezésén kívül a szikkasztó közelében levő lakóháznál is okozott problémát. Helyileg erősen megemelte a talajvizet, az felszívódott a falba, padlóba, nedvessé tette a lakást. A vakolatban a krómszenynvezés kimutatható volt.* A vizsgált erősen szennyezett kútvizekből toxikológiai vizsgálat is történt, ennek ismertetése azonban meghaladná jelen tanulmány kereteit. és ezzel együtt az összes sótartalom értéke a szenvnyezett kutakhoz (3. és 4.) hasonló értékre csökkent. A többi kút vize most is ipari szennyezéstől mentesnek bizonyult. A 4. táblázatból kiolvasható, hogy a galvanizáló üzem szennyvize által érintett kutak vizében a szokásos kémiai paraméterek értéke is lényegesen nagyobb a környékbeli, iparilag nem szennyezett kutak (1. és 6.) vizében mérhető értékeknél. A 2. kút esetében az eltérés még nem jelentős. A 3., 4. és 5. kút vizében a szulfát és keménység (ezzel együtt persze az összes sótartalom is), a 4. és 5. kút vizében ezen kívül a klorid és nitrát értéke is megnövekedett. A völgyfenék felé haladva várható, hogy a talajvíz természetes sótartalma is mutat bizonyos növekedést, (a 6. kútban az 1. kúthoz képest főleg a szulfát-tartalom növekedett meg), a közbeeső részen levő kutakban mutatkozó erős feldúsúlás, különösen a 3. kút nagy szulfát tartalma és keménysége viszont feltétlenül az ipari szennyvíz következménye. A szikkasztásra kerülő szennyvíz minősége a leeresztés szakaszos jellege miatt erősen változó volt. Néhány tájékoztató vizsgálat szerint literenként 0—500 mg szabad ciánt, 8—300 mg komplex ciánt. 0—10 mg hatértékű krómot, 5—200 mg nagyságrendben rezet, kadmiumot, nikkelt, cinket, ezüstöt és időnként hidroszulfit adagolása után -— háromvegyértékű krómot tartalmazott. Nitráttartalma a felhasznált kútvíznek megfelelő, klorid és szulfáttartalma — nyilván a sósav és kénsav felhasználás következményeképpen — megnövekedett volt. Néha erősen lúgos volt a víz (pH>ll). Az egészségügyi szervek erélyes határozata ellenére a KTSz az ideiglenes méregtelenítést hosszít ideig nem oldotta meg. Az első vizsgálatok után — még közel egy évig tartott ez az állapot, a talajvíz szennyeződése fokozódott. Érdekes, hogy a legerősebb szennyezés idején sem terjedt szélesebb sávban a szennyezés. A szikkasztótól 56 m-re levő 3. kút vize igen erősen szenynyeződött, a ciánkoncentráció maximális értéke a 30 mg/l-t, a hatvegyértékű króm koncentrációja a 40 mg/l-t is meghaladta! (5. táblázat) A másik két szennyezett kút (2. és 4.) szennyezettsége általában nem növekedett lényegesen. 5. táblázat A cián- és kroniattartalom változása a 3 erősen szennyezett kúl vizében Maglód Taőj1. 5 M3Menenue codepMcanua quana u xpoMama e eode mpex cuAbiio 3aepsi3HeHHUX KOAOdifee Tabelle •>. Veranderung des Zyan- und Chromgehalts im Wasser der 3 stark verunreinigten Brunnen 1966. II. 23. 1966. V. 5. 1966. XI. 10. ,1967. II. 5. 1967. III. 3. 2. CN Cr(VI) 0,01 0,16 0,03 0,14 0,05 1,4 0,01 1,2 0,00 0,87 3. CN Cr(VI) i 1 1 0,14 2,1 4,0 2,6 5,4 44 31 23 22 18 4. CN Cr(VI) 1,6 0,04 0,11 0,0 0,06 0,62 0,02 0,62 0,03 0,49 Következtetések Az ismertetett két, hanyagságból bekövetkezett talajszennyeződési eset olyan vizsgálatok elvégzésére nyújtott lehetőséget, amely vizsgálatoknak előre megtervezett kísérletként való végrehajtása — legalábbis ilyen méretekben — gyakorlatilag nem lett volna megoldható. Felfoghatók tehát olyan 1:1 méretű modellnek, ahol a feltételek adottak voltak, és azokat nem lehetett tetszés szerint változtatni. Sík vidéken, agvagos-görgeteges talajban, napi 10 m 3-nél kisebb szennyvízmennyiség elszikkasztása alkalmával, amikor a talajvíz természetes áramlása gátolt volt, a 19 ill. 37 m-re levő, gépi úton szivattyúzott kutak erősen szennyeződtek. Az ellenkező irányban kb. 40—60 m-re terjedt a szenynyezés, de csak igen kis koncentrációban. A természetes talajvízáramlás megindulásával a szennyezés terjedése is határozottan megindult, néhány hónap alatt a szikkasztás helyétől 100—120 m-re jutott el. Lejtős terepen, löszös talajban a szennyezés a talajvíz áramlását követte, oldalirányban kevéssé terjedt szét. A fő áramlási irányban (ami eltért a felszíni domborzat alapján várt iránytól!) 56 m-re levő kerekes kút vizében a szennyező anyagok koncentrációja igen nagy értékeket ért el. Aszikkasztásra kerülő szennyvíz itt is csak 10 m 3/nap körüli mennyiség volt. Á galvanizáló üzemi szennyvízben levő mérgező anyagok közül a cink és a háromvegyértékű króm a jelek szerint elég jól megkötődhet az adott * A vizsgálatot Horváth Amanda végezte.
