Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez. VI. A népesség maximumok kialakulásának kérdéséhez

26'6 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. . LIMNOLÓGIA Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez. YI. A népesség-maximumok kialakulásának kérdéséhez Dr. UHERKOVICH GÁBOR* a biológiai tudományok kanadidátusa Bevezetés Általános limnológiai tapasztalat, hogy a vizek öntisztulásában, valamint anyagforgalmának lebonyolításában a planktonnak van a legfőbb szerepe. Egyes vizekben a benthikus életközösségeknek vagy a parti öv élőbevonatainak is lehet lokális szerepük, az azonban az illető víz egészét tekintve — határozottabb vagy elmosódottabb formában — általában mindig másodrendű. A ,,plankton"-fogalom első körülhatárolása már 1887-ben, Hensen révén megtörtént, de e fogalom jegyeinek részletesebb kifejtése, a fogalomnak szabatosabb meghatározása csak a századforduló után következett be (Volk, 1901., Kolkwitz, 1911.). A plankton általános fogalmának megszületése után hamarosan felvetődött az a kérdés, hogy a folyók esetében beszélhetünk-e planktonról, azaz létezik-e „potamoplankton"?. Az e kérdés körüli vitára más helyen részletesen kitérek (Uherkovich, 1966. b, p. 57—59). Itt a kérdéssel kapcsolatban csupán néhány olyan megjegyzésre szorítkozom, amely a továbbiak megértéséhez szükséges. Nyilvánvaló, hogy a folyóvíz — a „lebegtett" ásványi anyagok mellett — a vízfenék szervezeteit is felkavarja és felemeli a folyóvíz egész tömegébe. Így a folyóvízben — a turbulencia mértékétől függően —- a planktonszervezetekhez mindig hozzákeveredik kisebb vagy nagyobb mennyiségű fenéklakó, illetve a meder kövein eredetileg rögzültén élő, de onnét leszakított szervezet. így a valódi planktonelemekhez, az euplanktonikus szervezetekhez mindig tychoplanktonikus szervezetek is elegyednek és ezek együttesen alkotják a folyók „planktonját", a potamoplanktont. Nyilvánvaló, hogy a potamoplankton fogalma nem azonosul a plankton általános fogalmával, sőt attól olyannyira különbözik, hogy egyes szerzők új műszavak keresésével akarták a két fogalmat elkülöníteni. (Ilyen pl. az Ackenheil 1946 által javasolt „rheon" elnevezés.) A „potamoplankton" kifejezés azonban túlságosan is meghonosodott a limnológiában ahhoz, hogy más műszónak adja át a helyét. Ha látjuk a fogalmi különbségeket a „plankton" ós a „potamoplankton" között, nincs is szükség arra, hogy a „potamoplankton műszó helyett új elnevezést vezessünk be. Mondottuk, hogy a potamoplankton — és itt most elsősorban a nagyobb folyóvizek, a folyók potamoplankton j ára gondolunk — mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű planktonszervezetet. Erről bármely potamoplankton-együttes vizsgálata meggyőzhet bennünket. Nehezebb ennél annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ezek a planktonszervezetek éppen csak jelen vannak-e, azaz csak vegetálnak, avagy pedig a folyóvízben olyan kedvező élet* József Attila Tudományegyetem, Tiszakutató Állomás, Szeged. módtani körülményeket lelnek, hogy ez pl. a szaporodásukban is megmutatkozik. Más szavakkal: Kérdésként vetődik fel, hogy a potamoplanktonban meglelhető planktonszervezetek életmódtani szempontból valódi planktonszervezetek módjára viselkednek-e? A kérdés nemcsak elméleti megfontolásokból adódik, hanem az arra adandó választ — miként erre a következőkben még kitérünk — a gyakorlat is igényli elsősorban a vizek öntisztító-képességének alakulásával kapcsolatban. Behning (1928) volgai vizsgálatai nagymértékben valószínűsítették azt, hogy azokban a folyókban, amelyeknél az áramlási sebesség 0,9—1,0 m/sec alatt marad, a planktonszervezetek valódi planktonikus életmódot folytathatnak. (L. erre még a további gazdag irodalomból Hentschel 1923 és Wawrik 1962 véleményét.) Ezt a megfigyeléseken nyugvó általános megállapítást azonban a folyóvízi kutatásoknak gazdagabb tényanyagon kell vizsgálniok, részleteiben is ki kell fejteniük. Alkalmazott módszer Annak a kérdésnek a tisztázására, hogy a folyókban meglelhető planktonszervezetek életmódtanilag is ilyeneknek tekinthetők-e, véleményem szerint a folyó hosz-szelvényében végzett mennyiségi planktonvizsgálatok alapján nyerhetjük a legszabatosabb választ, miként erre már régebben rámutattam (Uherkovich 1964 a). Ezeknél a vizsgálatoknál két alapvető követelményt kell kielégíteni: 1. A potamoplankton-együttesek mennyiségi elemzését a számításba vehető, illetve rendelkezésünkre álló legjobb módszerrel kell elvégezni. 2. A hossz-szelvényvizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a folyó hosszában vett minták megközelítőleg ugyanazon víztömegből származzanak. Az első követelményt azzal vélem kielégíteni, hogy a vizsgálataimat az ún. fordított planktonmikroszkóppal (Opton-Zeiss/Oberkochen), az Utermöhl-féle metodika alapján végzem. (Az ilyen módszerrel nyert tiszai eredményeimet a következő dolgozataimban publikáltam: Uherkovich 1964 a, 1964 b, 1964c, 1965 a, 1965 b, 1966 a, 1966 b.) A következőkben ismertetendő vizsgálataimat is ezzel a módszerrel végeztem. Ez a módszer a jelenlegi mennyiségi módszerek közül a legkevesebb hibaforrással terheltnek tekinthető és így viszonylag a legmegbízhatóbb adatokat szolgáltatja a plankton mennyiségi összetételéről. Természetesen tisztában kell azzal lennünk, hogy a plankton mennyiségi összetételéről nyert adatokat — mégha azokat a legmegbízhatóbb módszer alapján is kaptuk — nem szabad „fetisizálni". A planktonnak a különböző okokra visszavezethető inhomogenitása a folyóvizekben a turbulencia nagy átkeverő hatása folytán kevésbé extrém módon jelentkezik, mint az állóvi-