Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Rétháti László: A Tiszántúl csapadék viszonyainak és talajvízjárásának korrelációja

300 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Rétháti L.: A Tiszántúl csapadék és talajvíz korrelációja A lap hasábjain korábban megjelent cikkemben [6] megkíséreltem összefoglalni az előrejelzés terén elért hazai eredményeket. A következőkben ki szeretném emelni azokat a fontosabb megállapításokat, melyek a csapadék és talajvíz relációjának vizsgálatához alapul szolgálhatnak: 1. Az évi KV koordinátáit (nagyságát és bekövetkezésének időpontját) a párolgás szabja meg, amit az a körülmény is alátámaszt , hogy a tavaszi NV geometriai helyzete a KV terep alatti mélységét r

1=0,598 átlagos korrelációs együtthatóval adja meg a vizsgált 18 megfigyelőkútra (három kútra r

1 ^ 0,84 adódott). 2. Az évi NV előrejelzése csak a megelőző időszakban lehullott csapadék figyelembevételével lehetséges; az őszi KV terep alatti mélysége ebben a relációban is szerepet játszik, de nem mint párolgási szint, hanem mint a beszivárgási ellenállásra és késleltetésre jellemző adat. 3. A KV koordinátái pontosabban számíthatók, mint a NV-é, a menetgörbe lefutása a vízkészletfogyasztás időszakában szabályosabb, mint a tározódás időszakában. A fentiekből következik, hogy a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása elsősorban a tározódás folyamatát szabályozza, és az évi NV előrejelzésére lehet alkalmas. A következőkben leírt vizsgálat célja ezen összefüggés számszerű meghatározása. A csapadékeloszlás szerepe A talajvíz évi menetgörbéjének alakulására döntő kihatással van a) a csapadék mennyisége, b) a talaj párolgást befolyásoló léghőmérséklet és páranyomás (relatív nedvesség), c) a növényi életműködés intenzitása (vegetációs időszak stb.), d) a párolgási szintet, beszivárgási ellenállást és késleltetést befolyásoló vízszintmélység. Érdekes képet kapunk, ha ezeket a jellemzőket egy-egy naptári éven belül — az idő függvényében ábrázolva — összehasonlítjuk (5. ábra). Az egyes tényezők változását a tavaszi NV kialakulása szempontjából vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a) július végétől csökken a léghőmérséklet és b) nő a levegő relatív nedvessége, c) ősz elején minimálisra csökken a vegetáció, d) október közepétől, végétől nő a szivárgási ellenállás, e) decemberben maximumot ér el a levegő relatív nedvessége. Ennek eredménye az a paradoxnak tűnő helyzet, hogy a talajvíz akkor tetőzik, amikor a léghőmérséklet már viszonylag magas, a relatív nedvesség és a tetőzést megelőző hónapok csapadékmennyisége — a többihez viszonyítva — alacsony. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy vannak a tározódás időszakában a vízszintemelkedés mértékét csökkentő hatások is : a hőmérséklet csökkenésével egyre kisebb lesz a talaj áteresztőképessége, a talajfagy lefékezi a beszivárgást, a szilárd csapadók egy része elpárolog. Térjünk most vissza a csapadékviszonyok elemzésére. Az 5. ábra kapcsán egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az évi NV kialakulásában nemcsak a csapadék mennyisége, hanem ennek időbeli eloszlása is döntő szerepet játszik. A nyári monszun által szállított csapadék nagy része elpárolog, vagy felhasználja a növényzet. Jogosan feltételezhetjük, hogy az őszi és téli csapadéknak lényegesen nagyobb százaléka jut le a talajvízig (ill. az egyenletesen telített kapilláris tartományig), mint a nyárinak. 5. ábra. A csapadék (a), léghőmérséklet (b), vegetáció (c), relatív nedvesség (d), talajvízmélység- és ingadozás (e) évi menete Abb. 5. Jahresgang der Niederschlage (a), Lufttemperatur (b), Vegetation (c), relativen Feuchtigkeit (d), Grundwassertiefe und Schwankung (e) A havi hatástényezők felvétele becsléssel A korábbi vizsgálati anyagból rendelkezésre áll a Tiszántúl 10 szabályos (zavartalan) vízjárású megfigyelőkútjának 30 éves adatsora, ill. az ebből naptári évenként számított relatív NV és KV, valamint utóbbi két-két jellemzőnek a 10 kútra vett átlaga (3. táblázat). Az 1. és 3. táblázat adatsora alkalmas arra, hogy az évi NV és az ezt megelőző hónapok csapadékmennyiségei között számszerű összefüggést állapítsunk meg. A hazai gyakorlat a tavaszi NV előrejelzése során az előző évi KV terep alatti vízszintjéből indul ki. Ugyanez az eljárás követhető a mi esetünkben is, amikor a szélső vízállásokat relatív mérőszámokban (minden kút „saját" LNV és a, Csapadék (9 állomás 1931/66. évi atlagai) b, Hőmérséklet (Hgireguháza, 1901/50. évi átlagok) e, Talajvíz terep alatti mélysége, ingadozása (10 kát 1936/60. évi átlaga) [mm/hánap] C, Vegetáció d, Levegő r?L nedvessége (Nyíregyháza, 1901/60. évi átlagok)