Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Fázold Ádám: Felszínvíz tisztítás talajvízdúsítással

Fázold A.: Felszínivíz tisztítás Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 269 augusztustól az egyes kutak vizének oxigénfogyasztása több esetben meghaladta a 2,5 mg/l-es higiénés határértéket. 1964-ben a 11—21 számú kutak vizének oxigénfogyasztása a XI, XII. jelű dúsítómedencék üzembe helyezése előtt és beindítása idejében átlagosan 1,0—1,6 mg/l 0

2 között ingadozott. Ezen értékek szeptemberben, amikor a biológiai tömegprodukció a 100 milliós szervezetszámot elérte megemelkedtek és több kút esetében meghaladták a higiénés határértékeket. A 11—21 kutak vizeinek oxigénfogyasztási átlagértékeit tekintve 1,4 mg/l-ről 2,3 mg/l 0

2-re emelkedett (6. ábra). Ugyanezen időszakban a vízvirágzást okozó szervezetek a kutak vizében is megjelentek kifogásolt mennyiségben. A borsodsziráki talaj vízdúsítás során jelentős mértékű változás következett be a kitermelt víz összes keménységi értékében is. A keménység változása összefüggésben áll a víz szénsav tartalmának a változásával. Amint az agresszivitási vizsgálatoknál csökkent a kitermelt víz széndioxid tartalma, ugyanúgy csökkent az összes keménységi értéke is. A dúsítóvíznek a talajban hosszabb ideig való tartózkodása idején az összkeménységi érték is megemelkedett. Irodalmi adatok alapján a keménység csökkenése csak nagymértékű algásodás idején tapasztalható, mely a széndioxid csökkenésével is együtt jár. Vizsgálataink az algásodástól függetlenül mutatták az összkeménység csökkenését, mely jelentős mértékű. Az 1—10 kutak vizének dúsítás előtti 20,4 nk° átlagértékei 4,6; 6,7; 3,8; 3,6 nk°-al csökkent évi átlagban. A 11—26 kutak vizénél az átlag 18,4 nk° 2,8 nk°-al, a 27, 28 kutak vizénél pedig az üzembe helyezéskor levő 40,7 nk° átlagérték 22,4 majd 25,5 nk°-al csökkent (3. táblázat). A termelt vízre vonatkozóan átlagosan mintegy 5 nk° a csökkenés, attól függően, hogy melyik kutakat üzemeltetik a vízszolgáltatás szempontjából. Ezen értékeknek magyarázatát szintén a dúsítóvíznek rövid visszatartási idejével kell összefüggésbe hoznunk. Hosszabb visszatartás esetében az összkeménységi érték növekedését a mi vizsgálataink is mutatták. A borsodsziráki talajvízdúsítás során a kutak vizének, klorid, alkalinitás, nitrát, ammónia és szulfát tartalma a Bódva vizének ezen értékeitől átlagban jelentős eltérést nem mutattak, ezért ezek változásaiból messzemenő következtetések nem vonhatók le. 3. táblázat Összkeménység átlagértékeinek alakulása német keménységi fokokban Taónuifa 3. <t>opMupoeaHue oOuiux 3Ha<teHUÜ cyMMapnoü McecmKocmu e neMeqKux zpadycax xcecmKocmu Table III. Variations in average totál hardness, Germán degrees of hardness Hely Dúsítás előtt 1962. óv 1963. év 1964. év 1965. év 1—10. kút 20,4 15,8 13,7 16,6 16,8 11—26. kút 18,4 — — 15,6 15,6 27—28. kút 40,7 — — 17,8 15,2 Bódva 13,6 13,4 11,3 13,1 13,0 Eredmények értékelése A talajvízdúsítás, mint lassúszűrési folyamat a felszínivíz tisztításának egy lényeges módja, melyhez a tervezési szempontok kialakításánál széleskörű elővizsgálatok szükségesek. A tisztítás hatásfokát és a kitermelt vízben létrejövő változásokat adott geológiai viszonyok mellett a dúsítóvíz minőségén kívül a telepítési viszonyok és az alkalmazott technológia befolyásolja. A Borsodsziráki Vízmű talajvízdúsításánál a dúsító Bódva vize oxigénfogyasztási szempontból a Papp [31] féle felszínivízminősítés alapján tiszta vizű, csak ritkán szennyezett, bakteriológiai szempontból coli bacilus tartalmánál fogva legtöbb esetben szennyezett felszí ni víz. Kezdetben a Bódvából közvetlenül a dúsítómedencékbe betáplált víz az iszaplerakódások miatt sokkal gyorsabban lecsökkentette a beszivárgó víz sebességét, mint az ülepítő üzembehelyezése után. Mivel az ülepítőbe beérkező víznek nincs átfolyása, ezért állóvíz jellegűvé válik, amely viszont a nagyméretű vízvirágzás következtében — mely a dúsítómedencékben tovább fokozódik — lecsökkenti a beszivárgás sebességét. A vízvirágzásnak beszivárgás sebességet csökkentő hatása mellett a vízminőség szempontjából is káros hatása van, mert higiénés szempontból rontja a kitermelt víz biológiáját, valamint oxigénfogyasztási értékét. Bakteriológiai szempontból a vízvirágzás idején mutatkozó bizonyos mértékű javulás nem minősíthető higiénés szempontból jelentősnek, mert a coli szenynyezettséget teljes mértékben nem szünteti meg, csupán a szennyezettségi időt csökkenti. Az, hogy a kitermelt vízben új dúsítómedencéküzembehelyezése után a bakteriológiai kifogásoltság huzamosabb időn keresztül lép fel, a dúsítóvíz talajban való rövid visszatartásával, valamint a beépített szűrőhomok szemcseméretével magyarázható. A beépített szűrőhomoknak a lassúszűrés folyamatán kívül meghatározó szerepe van a beszivárgás sebességére is. Énnek megfelelően a beépített szűrőhomok szemcseméretének változtatásával csökkenthető a szivárgási sebesség, viszont hogy a gazdaságos talajvíz utánpótlást mégse befolyásolja, a szűrő felett áramló víz tartása célszerű. (Schiff vizsgálatai bebizonyították, hogy az áramló víz növeli a beszivárgási sebességet.) A Borsodsziráki Talajvízdúsító telepen ez a dúsítómedencék összekötésével és elvezetésével megoldható lenne. A dúsítóvíznek a talajban való hoszszabb visszatartási ideje elérhető, ha a dúsítómedencéket minél távolabbra helyezzük, a termelő kutak vonalától. A vizsgálatainkból megállapíthatjuk, hogy durva, homokos kavicsos talajnál — ha a beépített szűrőréteg is nagyszemcséjű — akkor a 35 m-re elhelyezett dúsítómedence távolság nem megfelelő és véleményünk szerint minimálisan 50 m-es távolságot célszerű figyelembe venni. Technológiai szempontból megállapíthatjuk, hogy még be nem dolgozott új dúsítómedencék üzembe helyezése esetén a szakaszos üzemeltetés nem megfelelő. A szakaszos üzemelés a tisztítás szempontjából lényeges egyensúlyi viszonyt, a lökésszerű változások, valamint a medence tisztítás mechanikus hatásai következtében megbontja és ezál-