Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Fázold Ádám: Felszínvíz tisztítás talajvízdúsítással

Fázold A.: Felszínivíz tisztítás Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 267 JELMAGYARÁZAT: 11-16 kút 18-21 kút4. ábra. Bakteriológiai szempontból kifogásolt vízminták százalékos megoszlása az E. coli vizsgálatok alapján Puc. 4. npoqeHmHoe pacnpedeAeme npoö eodbi, neKaiecmeenHbix c öaKmeopoAoamecKoií mowu 3penua, Ha ocHoeanuu uccAedoeaHuü E. KOAU Fig. 4. Bacteriologically unsuited samples on the basis of E. coli determinations, percentage distribution létért való küzdelemben az adott körülmények mellett kisebb ellenállókópessógű egyedek elpusztulnak. Lassúszűrő esetében elsősorban a környezet idegen baktériumok, a sapropliyticus és pathogen bélcsírák semmisülnek meg. A környezet idegen organizmusok elhalásukkal egyidejűleg a nagyobb, ellenálló képességű antagonistáikat új táplálókhoz juttatják. Bettaque kísérletei a rivalitás elméletét nem igazolták és ezen vonatkozásban, további kutatási lehetőséget adott a mikrobiológusok számára. A borsodsziráki talajvízdúsítással kapcsolatban a kutakból kitermelt víz 37 °C-on tenyésztett összcsíra és coli szám értékeit összehasonlítottuk a dúsítóvízben kimutatható értékekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy a Bódva vizéhez viszonyítva a coli szám csökkenésének az aránya nagyobb, mint az összcsíra csökkenési aránya, de a kitermelt víz minősége hosszabb ideig higiénés szempontból kifogásolt. Az eredmények ellentétesek a Bettaque által közölt adatokkal, ahol az összcsírák relatív csökkenését találták magasabbnak a coli baktériumoknál. Tehét azt a következtetést kell levonni, hogy a rivalitás elmélete a lassúszűrés folyamatában viszonyszámokkal egyértelműen nem magyarázható. Az antagonisztikus hatások szempontjából az algáknak, mint baktérium kiküszöbölőknek a jelentőségét is kiemelik, Frank vizsgálatai szerint viszont az algák baktérium kiküszöbölő hatását a lassú homokszűrésnél nem tudták kimutatni. A borsodsziráki talajvízdúsításnál a coli szám vizsgálatai során azt tapasztaltuk, hogy a biológiai tömegprodukció idején — 1964 augusztus-szeptember — az addig még nem működtetett XIII, XV. jelű új dúsítómedencék üzembe helyezése után a 18—21 kutak vize 22%-ban, a 11—16 kutak vize pedig 18%-ban esett kifogás alá. Ugyanakkor a XI, XII. dúsítómedencék üzembe helyezése után—amikor még biológiai tömegprodukció nem volt — a 11—16 kút vize 45%-ban volt kifogásolt. Ha a kifogásoltság időtartamát vesszük figyelembe, akkor szintén lényeges különbség mutatkozik, mert a vízvirágzás idején két hónap után, míg a vízvirágzás mentes időben csak négy hónap után adtak a kutak coli szempontjából kifogás alá nem eső vizet (4, ábra). A lassúszűrés során végbemenő folyamatok legújabb hipotézise a bakteriophágoknak a jelentőségét emeli ki. Ezek által okozott megbetegedések a szűrőben a csíraszám csökkenésének a lehetőségót képezik. A bakteriophágok jelentőségére vonatkozóan jelenleg még megfelelő kutatások nem állnak rendelkezésre és egyelőre csak, mint elvi hipotézisek jelentősek. Az eddigiekben összefoglalt elméletek tehát önmagukban nem adnak egyértelmű választ a lassúszűrés során végbemenő tisztulási folyamatokra. Valamennyi alternatíva csakis egymás kiegészítésével képes magyarázatot adni a szűrés mechanizmusára vonatkozóan, de még így is további kutatások végzése szükséges. Tízminőségi változások A tisztítási mechanizmus, melyet a víz összetétele — mint a környezetet meghatározó egyik tényező — is befolyásol, a komplex szemlélet értelmében megköveteli a kémiai összetevők változásának az ismeretét is. A szervesanyagok lebontásához feltétlenül elegendő oxigénre van szükség, mert különben anaerob folyamatok játszódhatnak le. Az elegendő oxigén biztosítására ezért a talajvízdúsító telepeken egyre inkább alkalmaznak előzetes levegőztetést. A mineralizáció következtében megváltozik a vízben az oxigén-széndioxid arány, mely egyben a víz pH értékét és agresszivitási tulajdonságait is befolyásolja. Általában a nyersvíz oxigénkoncentrációja a széndioxid koncentráció fölött van, mely a bomlási folyamatok révén megváltozik és a tisztított vízben megemelkedik a széndioxid koncentráció és egyidejűleg csökken az oldott-oxigén tartalom. A borsodsziráki vizsgálatok során, az irodalmi adatoktól eltérő vizsgálati eredményeket kaptunk. Az 1—10 kutak vizében a I—VI. dúsítómedencék üzemelése idején a dúsítás előtti átlag 59,9 mg/l szabadszénsav tartalom közel három hónapos dúsítás után 33,5 mg/l-re csökkent, az oldottoxigén 1,62 mg/l-ről 2,73 mg/l-re, a pH érték 7,03-ról 7,23-ra emelkedett. A XI—Xll-es dúsítómedencék üzemelése idején a 13, 15, 17 számú kutak vizének dúsítása előtti átlag 51,8 mg/l szabadszénsav tartalma 30,0 mg/l-re csökkent, az oldottoxigén 0,4 mg/l-ről, 1,0 mg/l-re, a pH 7,01-ről 7,20-ra emelkedett. Ugyanezen időszakban a 19,21 számú kutak átlag 94,9 mg/l szabadszénsav tartalma 109,3 1. táblázat Agresszivitást befolyásoló tényezők változása TaÖAUifa 1. M3MeHenue (paKmopoe, eAUfiwiifUx na azpeccuBHOcmb Táble I. Variations of factors affecting agressivity I—VI. medencék üzemelése idején XI—XII. medencék üzemelése Idején 1—10. kút 13., 15., 17. kút 19., 21. kút dúsítás előtt dúsítás alatt dúsítás előtt dúsítás alatt dúsítás előtt dúsítás alatt Szabad CO, [mg/l] Oldott 0

2 [mg/l] . pH Vas [mg/l] össz. keménység [nk°] 59,9 1,62 7,03 0,4 20,4 33,5 2,73 7,23 0 15,8 51,8 0.4 7,01 5,1 17,3 30.0 1,0 7,20 2,5 15.1 94,9 0 6,70 5,6 18,9 109,3 0 6,46 11,9 22,5