Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Pentti Kaitera: Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei

Kaitera, P.: Finnország vízrendszere Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 255 13. ábra. Finnország vízienergiakészlete A vizek tisztaságának megóvása érdekében ez a kérdés napjainkban egyre jelentősebbé válik. A nagy vízigényű iparágakat úgy telepíthetjük, hogy azok ne okozzanak súlyos vízszennyezési problémákat. Finnország környező tengeröbleinek volumene olyan nagy, hogy ezek — a víz szennyezettségét illetően — lehetővé tesznek egészen más megoldási módokat is. A fent említett körülmények alapján azt tervezzük, hogy Finnország sűrűn lakott déli és délnyugati területeinek fokozottabb vízszükségletét az ország belső vízrendszeréből oly módon biztosítjuk, hogy a vizet alagutakon át vezetjük a felhasználás helyére. A finn hegyek kemény őskőzetekből épültek fel. Ezekben viszonylag könnyen lehet alagutakat építeni. Ezért úgy tervezik, hogy — első lépésként — a szennyvizet (annak megtisztítása után) az ország belsejéből alagutakon át a tengerbe vezetik. Az elgondolás alapja az, hogy a főváros körül több kettős rendeltetésű szivattyútelepet fognak építeni. Ezek feladata az lesz, hogy részint a tengerből tiszta vizet emeljenek ki és továbbítsák befelé, részint pedig a kellően megtisztított szenyvizek lefolyását biztosítsák a tenger felé. A probléma megoldásához természetszerűen szükséges a szennyvizek tisztítása is. Az ilyenfajta vízellátási és víztisztítási kérdések annyira új problémák, hogy nagyobb mértékben csak az utolsó tíz évben váltak nálunk időszerűvé. Ami a vizeinket érintő intézkedéseket illeti, megemlíthetjük, hogy az egymást követő évtizedekben különböző problémák álltak az érdeklődés előterében. Az elmúlt évszázadban például a vízügyi munkálatok elsősorban a tavak vízszintjének süllyesztésére irányultak. A mezőgazdaság számára biztosítandó új területeket illetően a természetes őslegelők meliorációja és a mocsarak lecsapolása volt a központi probléma. Finnország szántóterülete ma 2,6 millió hektár. Ebből 25% lecsapolt láp és mocsár. A lápos és mocsaras területek lecsapolása és szántókká tétele mégis fokozatosan veszít jelentőségéből. Napjainkban az értékes mezőgazdasági területek víztelenítése, vagyis az árkolás és talajcsövezés az ország fő problémája. Az utóbbi időben évről évre mintegy 250 000 hektárral növekszik a mezőgazdasági művelésre hasznosabbá tett terület. Ötmillió hektárnyi olyan vizenyős terület van ma Finnországban, amelynek meliorációja kifizetődőnek Ígérkezik. Ezt a talajjavítási-, szárítási munkát 20 év alatt óhajtjuk befejezni. A finn vízrendszerhez tartozó folyók általában viszonylag kisesésűek. Így például a belső tórendszer közepes tszf. magssága mindössze 75— 100 m. A tógazdaság azonban jobb lehetőségeket