Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Pentti Kaitera: Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei

Kaitera, P.: Finnország vízrendszere Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 253 tartalma tavaszi maximumának ismeretében az egész ország területén meglehetősen nagy pontossággal előrejelezhető. Ez nomogramok (10. ábra) és a tavaszi hótakaró vízértékének segítségével 5 W 15 20 Idő [nap] 0 5 10 15 IdB [nap] 8. ábra a) A hótakaró (mm) olvadási-sebességének Átlagos maximuma; b) ugyanaz az egész téli csapadék %-ában kifejezve: A) az ország déli-, B) középső-, illetve C) északi részein (Kaitera szerint) 8. KUDR TA NEENJARV/ 9. ábra. Különböző típusú vízfolyások vízszintingadozásainak görbéi történik. Ennek az értéknek kialakulását számottevően befolyásolja a tavak helyzete, valamint a szántóterületek nagysága és térbeli eloszlása is. Ha a szántóterületet növelik, a lefolyás ingadozása kezdetben csökken (11. ábra). Oka az, hogy a hó a szántókon kb. egy héttel korábban olvad, mint az erdőkben. Továbbá az elolvadt hó a szántóföld árkaiban azonnal le tud folyni. A lecsapolt területeken a víz az olvadás kezdetén megmarad és annak végén egyszerre kerül be a vízrendszerbe. A hóolvadás lefolyása ebben az értelemben más, mint az esőé. így pl. a lápos, mocsaras földek lecsapolása — amit Finnországban jelenleg rendkívül nagy mértékben művelnek — nem ugyanolyan mértékben fokozza a tavaszi áradás növekedését, mint ahogy az esőzések az őszi áradásokét. A hótakaróban felgyülemlett vízmennyiség már tavasszal becsülhető. Ezt általában március közepén szokták elvégezni, az áradások előrejelzése végett. A legelső becslésekre azonban már január közepén sor kerül. Minél későbbre húzódik el a tavaszi áradás időpontja, annál biztosabban jelezhető előre a várható árvízmennyiség, akár 2—6 hónappal az áradás kezdete előtt. Az előrejelzésben olyan pontosság érhető el, hogy ez a körülmény jelentős befolyással van a vízrendszer szabályozására. A tavak helyzetéből már tavasszal megállapítható, hogy hol és mikor kell áradástól tartanunk. Ezzel szemben a kevés tóval rendelkező vízrendszerekben az árvizeket nem lehet ilyen megbízhatóan előrejelezni. Az árvizek megjelenésének időpontja ugyanis nagy mértékben az időjárási viszonyok függvénye. Az áradás ingadozásának mértéke a nagyobb vízrendszerekben általában 20—150 l/sec/km

2 között szokott változni, ötven év alatt csupán egyetlen egyszer következett be olyan áradás, amely kétszerese volt a korábbi sokévi átlagnak. Az áradás minimumának kialakulása Finnországban elsősorban a vízgyűjtő terület tulajdonságaitól függ. Az egyes tényezők között fennálló törvényszerűséget a (12. ábra) mutatja. Ami a víz minőségét illeti, a finn vizekre a nagy humusz-tartalom jellemző. így például Finnország tavainak kb. 60%-a disztrófikus, azaz barna színűek. Ezt a szint részint a mocsarak nagy százalékaránya, részint a víz nagy vastartalma okozza. A vízrendszer nagyfokú szennyezettsége főként a vizek humusz tartalmának következménye. Ha növényi tápanyagok jutnak a vízbe, ez a megterhelés hatékonnyá válik. A növényi tápsók okozzák ugyanis a vízben található humusz szétesését, ami a vízben elnyelt oxigén nagyobb elhasználódásához vezet. Az utóbbi időben nagyobb figyelmet szentelnek a vízrendszer növekvő eutrófiájának. Az eutrófikus vizekben ugyanis a hátrányos faktorok nagyobbak, mint az oligotrófikusokban. A vízrendszer szennyezettségi foka elsősorban az ipari szennyvizek mennyiségétől függ. A faiparnak a vízigénye különösen nagy. A finn vizeket legnagyobb mértékben a szulfidcelluloze ipar szennyezi. Ügy vehetjük, hogy az ipar okozta szennyvízterhelés mértéke — a lakosság létszámá-