Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Pentti Kaitera: Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei

Hidrológiai Közlöny 1968. 5. sz. 250 Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei egyetemi tanár* Finnország éghajlata az ország északi fekvése ellenére rendkívül enyhe, ami a Golf-áramlat hatására vezethető vissza. Dél-Finnországban az évi közepes hőmérséklet +4—5 °C; Észak-Finnországban pedig —1—3 °C. Az ország csapadékviszonyait különösen az Izland közelében uralkodó mélynyomású, és az Azóri szigeteken uralkodó magasnyomású területeken kialakuló éghajlati viszonyok határozzák meg. A sarkvidéki légtömegeknek ebben a határövezetében uralkodó jelentős hőmérsékleti gradiensek miatt általában mozgékony mélyés magasnyomású területek váltogatják egymást. A vázolt általános jelenségekre a felszíni viszonyok is befolyással vannak. Finnország évi csapadékmennyiségét különösen a Skandináv Kőlihegység befolyásolja. Azok a szelek, amelyek ezen a hegyláncon keresztül és egyenesen nyugatról érkeznek, nedvességük legnagyobb részét csapadék formájában a hegység nyugati lejtőire hullatják. Az Atlanti-óceán felől jövő, és Középeurópa megkerülésével Finnországba érkező szelek páratartalmuk egy részét már az ország déli felében elveszítik. Finnország általánosságban sík terület. A partok mentén, nevezetesen a déli parton, a helyi magasságkülönbségek kisebbek 10 m-nél. Ezzel szemben az ország keleti és északi részén kb. 50 m, sőt több is. Finnországra jellemző a tavak nagy száma. Az ország területének több, mint 10%-a tó és folyó. Finnországban kb. 55 ezer tó van. De azt a benyomást, hogy a tavak igen nagy számúak, még szétszórtságuk, valamint a tengerpartok menti nagyon sok öböl és sziget is növeli. Az ország legnagyobb tava a Saimaa tó (1. ábra). E tónál építették a múlt század közepén a Saimaa-csatornát, hogy a belső hajózás utat nyerjen a tengerhez. A tó ugyanis kapcsolatban van Kelet-Finnország belső területeivel. Finnország talaj féleségei közül legjelentősebbek az ÉNy—DK csapású övekben előforduló kavicsos talajok, mivel ezekből a kisebb települések számára néha elegendő víz nyerhető. A talajvizek az ipari és kommunális vízszükségletnek mintegy 20%-át fedezik. Ez az arányszám azonban a helyes vízgazdálkodás folytán még javult is, a vízszükséglet megnövekedésének ellenére. Finnország talaj féleségei között legnagyobb területeket a moréna-talajok borítanak. A legfinomabban eloszlott talajfajták a déli és nyugati parton találhatók. A hegyvidékeken a talajréteg mindenütt nagyon vékony, többnyire csak néhány méter vastagságú. Finnország az erdők hazája. Területének kb. 30%-át borítja erdőség, ezzel szemben csak 8% a megművelt terület. A kultúrnövényekkel beültetett területek északi határvonala ÉNy-ról DK felé szeli át az országot. A nap sugárzási energiája és a csa* Műszaki Főiskola, Vízgazdálkodási Tanszék, Helsinki. 1. ábra. A Saimaa tó. Kiterjedése 4400 km

1, vízgyűjtő területe 21 300 km

2 Renquist után padékviszonyok Finnországban annyira kedvezőek a növényzet számára, hogy sok kultúrnövény éppen olyan jól tenyészik itt, mint a középeurópai országokban. A csapadék — az északi és tengerparti vidékek kivételével, ahol az esőzés általában kevesebb -—- az ország egész területén meglehetősen egyenletes eloszlású. Dél-Finnország évi csapadékmennyisége átlagosan 600—700 mm, az északi részeké pedig 400—500 mm (2. ábra). Télen a csapadékviszonyok uralkodóan ócáni jellegűek, ami azt jelenti, hogy az Atlanti-óceánon kialakuló mélynyomású területek keletkeznek. Nyáron a földfelszín felmelegedése következtében megerősödnek a felszálló légáramlatok, így növekszik a konvektív csapadé kis. A kultúrnövényzet növekedési periódusában 250—350 mm csapadékot kap, ami általában elegendő is az aratásig (3. ábra). A csapadékmennyiség eloszlása a négy évszakban annyira egyenletes, hogy egyetlen görbével (4. ábra) is eléggé megbízhatóan jellemezhető. A májusi csapadék a hóolvadásből származó nedvességgel együtt elégséges a kultúrnövényzet fejlődéséhez. Vízgazdálkodásunk egyik legsúlyosabb problémája a megművelt területeket veszélyeztető ko-