Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

5. szám - Dr. Schiefner Kálmán: A borsodsziráki talajvízdúsítás és az alberttelepi oxidációs árok biológiai vizsgálata

Dr. Schiefner K.: Borsodsziráki talajvízdúsítás Hidrológiai Közlöny 1968. 5. sz. 237 előülepítés módja [méretezés, átfolyás], mint az átszivárgási tényezők figyelembevételével a dúsítómedencékre juttatott víz mennyiségének meghatározása, mivel a megváltozott körülmények hatására — melynek oka lehet a huzamosabb tartózkodási idő is — a víz minőségét másodlagosan károsan befolyásoló biológiai folyamatok válhatnak uralkodóvá, mely mind a vízminőségre, mind pedig a vízkinyerés technológiájára: tehát ivóvízfelhasználás céljára, kedvezőtlen. Az albert-telepi oxidációs árok vizsgálata Az oxidációs árokban végbemenő biológiai folyamatokra vonatkozóan jelenleg még kevés hazai adatunk van. E berendezésekben a szennyvíztisztítás aerob körülmények között zajlik le. Borsod megyében létesített berendezések közül, már foglalkoztunk a fekete-völgyi Pasveer-árok biológiai folyamatával [Takács S.—Schiefner K.— Fázold Á. 1967.]. Jelenleg az albert-telepi szennyvíztisztító berendezés próbaüzemelésének biológiai adatait ismertetjük a szennyvíztisztítás jellemzőinek megismerése céljából. Az oxidációs árokban az eleveniszapos szennyvíztisztításra jellemző mikrobiológiai folyamat zajlik le. Az eleveniszap mikrobiológiai folyamatában Courmont R. 1922., a Streptococcusoknak és a coliform baktériumoknak tulajdonította a legnagyobb szerepet. 1937-ben Butterfield C. T.— Ruchoff C. G.—McNamee P. IV. az eleveniszap normál baktériumképében a Zoogloea ramigera kolóniákat tartották a legfontosabbnak, s ezt erősítette meg Ross E. —McKinney R. E.—Howard M. P. 1952., McKinney 1953. munkái is, akik tiszta kultúrában Zoogloea ramigera-t, Esherichia intermedium-t, NNocardia actimorpha-t, Bacillus cerus-t és Aerobacter aerogens-t tenyésztettek ki az eleveniszapból. Az eleveniszapot, baktériumállományán kívül KolkwitzR. 1926., Beger H. 1935., ViehÍK. 1937., Scherb K. 1956., Pató T.—Muhits K. 1959., Szabó Z. 1967. vizsgálatai alapján a Protozoa szervezetek is indikálják, melyek között legnagyobb szerepet az Aspidisca, Vorticella, Carchaesium és Opercularia sp.-nek tulajdonítanak. Viehl megfigyelései alapján: 1 ml-ben 11 000 peritricha és 25 000 holotricha Ciliata szervezet jelenlétét tartja optimálisnak. Az eleveniszap biológiai vizsgálatával kapcsolatban Szabó Z. 1967. üzemgyakorlati szempontból is tisztázta a biocönózis mennyiségi és minőségi viszonyait, különféle berendezések optimális működésének idejében. Ennek alapján az eltérő biológiai állapotot az üzemeltetés hibáinak ismeretében értékelte. A jól „bedolgozott" eleveniszapos berendezés biológiai képében legmegfelelőbbnek tartja a kumulusz baktériumtelepek, a Zoogloea típusú pelyhek alakulását; a biocönózisban pedig az Aspidisca linceus, Vorticella convallaria és sp., Opercularia coarctata és sp. szervezetek dominanciáját 10 ezer/ml-nél nagyobb, de 50 ezer/ml-nél kisebb előfordulásban. Az eleveniszap biocönozisában lehetnek olyan szervezetek is, melyek jelenléte, tömeges előfordulása, az eleveniszapos szennyvíztisztításra kedvezőtlen. Szabó 1967. alapján a Beggiatoa alba megjelenése az eleveniszap berothadását indikálja. A Sphaerotilus natans iszapfelfúvódást idézhet elő. A Flagellata szervezetek nagy számú megjelenése túlterhelést mutat. A különféle: pl. Lionotus, Rhabdostyla, Epistylis és Pyxidium szervezetek számának növekedése az üzemeltetés meghibásodására utaló biológiai figyelmeztetés. Igen kedvezőtlen az egyes Rotatoria, Cladocera és Nematoda sp.-k tömeges elszaporodása is, melyek a baktériumállományt károsítják. E számos, minden esetben kedvezőtlen biológiai jelenségen kívül saját vizsgálataink alapján: főleg alulterhelt berendezések esetében, vízvirágzásszerű biológiai tömegprodukciót is megfigyeltünk, melyet különféle növényi szervezetek: Scenedesmus, Navicula, Nitzschia és Euglena sp.-k alkottak; bár ezekben az esetekben ugyan a szennyvíztisztítás folyamata végbement, de nem az eleveniszapos berendezés mikrobiológiai folyamata alapján. Mintavétel, vizsgálati módszer A próbaüzemelés időszaka alatt [1966. július 2—augusztus 31.] 12 pontvíz, 16 átlag és három 24 órás mintavétel alkalmával összesen: 52 vizsgálatot végeztünk, a nyers szennyvízből; az oxidációs árokból és az utóülepítő után a tisztított szennyvízből. A vizsgálatot közvetlenül, dúsítás nélkül, homogenizált: 100 ml mintából a helyszínen kezdtük meg, Meopta útimikroszkóp segítségével, majd a laboratóriumban folytattuk. A szervezetek meghatározását és számlálását az előzőkben ismertetett eljárás alapján végeztük el. Eredmények megbeszélése Az albert-telepi berendezés vizsgálata során a szennyvízben, a tenyésztési eljárással meghatározott baktériumféleségeken kívül: 62. legnagyobbrészt szapróbiológiai indikátorszervezetet határoztunk meg [i. táblázat]. A nyers szennyvízben a mikroszkóposán jól felismerhető Beggiatoa alba és Zoogloea ramigera baktériumok rendszeresen jelen voltak, de legtöbb esetben megtaláltuk a Bodo, Cercobodo és Monas sp. Flagellatákat és egy-egy Ciliata szervezetet is. A nyers szennyvizet a hiperszaprób baktériumokon kívül a jelenlevő Protozoa szervezetek alapján: poliszapróbnak minősítettük. A nyers szennyvíz biológiai lebontása már a szennyvíztisztító berendezésbe vezetése előtt megkezdődött. A nyers szennyvizet, a gyűjtőaknából mennyiségétől függően, szakaszosan emelték át az oxidációs árokba, melynek hatására a gyűjtőaknában anaerob folyamat alakult ki. Ez az oxidációs árok eleveniszapos, aerob folyamatára állandó, kedvezőtlen befolyást gyakorolt; bár az oxidációs árokban az üzemeltetés kezdetén kedvezően növekedett az eleveniszap menynyisége. Rövidesen megjelentek a biológiai lebontás előrehaladását jelző alfamozoszaprób Ciliata: szervezetek is. Később azonban a próbaüzem tizedik napján a rothadást jellemző kénbaktériumok száma rohamosan emelkedett, ezzel egyúttal csökkent a Zoogloea típusú pehelyállomány; kevesebb lett, majd elpusztultak: a Ciliata szervezetek.