Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Orlóci I.: Felszínalatti vízkészlet igénybevétele Hidrológiai Közlöny 1968. 5. sz. 213 dieser Daten mit neueren Messungsserien gelang es, auf dem Gebiet der Stadt und in ihrer Umgebung die in erster Reihe infolge Verdiehtung der wasserhaltenden Sehicht eintretenden Gelándeniveausenkungen zu bestimmen (Abb. 7). Mit der Annahme, dass die Gelandeniveausenkung und die Schichtenzusammenpressung gleieh sind, konnten die Konstanten der Wasserhaushaltsgeichung Nr. 3 bestimmt werden (Abb. 9). Die nahezu 40 Jahre erfassenden Daten habén die Riehtigkeit der Grössenordnung unserer Wasserhaushaltsgleiehung und ihre Anwendbarkeit für die schatzungsweise Lösung der praktischen Aufgaben bewiesen. Es ist begründet, aus dem statischen Vorrat der gespannten wasserhaltenden Sehiehten jenen Teil abzusondern, deren Förderung das Zusammenpr essen der Schieht und wahrscheinlich einen unersetzbaren Vorratsverbrauch bedeutet. Die eintretende Gelándeniveausenkung dauert so lange, bis der mit sinkendem Druck ansteigende Wassernachschub aus irgendwelcher Richtung der Wasserförderung gleieh wird. Bei zeitlicher Veránderung der letzteren wird die Oberfláehenbewegung dureh die zu der maximalen Ergiebigkeit gehörenden Parameter bestimmt. Die Gleiehung (7) ermöglieht, den Einfluss der Wasserförderung einzuschátzen und hauptsáehlich die Grössenordnung des dauernd förderbaren Vorrats zu bestimmen. Der Wasserhaushalt des Wassertrágers kann mit dem Vorrat im konsolidierten Raum und mit den Kennziffern der Neubildung charakterisiert werden, die aus den Messungen der Gelandebewegungen bestimmt werden können und eventuell — anhand von hydrogeologiseher Analogie — auf anderen sedimentarén Gebieten für Vorprojektierungen verwendet werden können. Bei der Projektierung der geodátisehen Untersuehungen muss eine besondere Aufmerksamkeit auf die geologisehen Gegebenheiten und auf die Aufschliessung der die Bewegung der Messpunkte hervorrufenden Wirkungen gewendet werden. Zweckmássig werden die Messungen auf einen Fixpunkt bezogen, der auf das Gebiet der Auskeilung der Schieht falit und dessen Bewegung als unabhángig von der Wasserförderung angenommen werden kann. Bei den zeitweise wiederholten Untersuchungen müssen in erster Reihe die Kennwerte der Wasserförderung berücksichtigt werden. Die Erhöhung der Zahl der Brunnen- oder Brunnengruppen verandert sowohl die Form der Senkungsmulde als auch in der Folge die Konstanten der Wasserhaushaltsgleichung in besonderem Mass. KÖNYVISMERTETÉS G. Castany: Traité pratique (les eaux soulerraines. (A felszín alatti vizek gyakorlati kézikönyve.) Paris, Dunod 1967., 661 o., 363 ábra, 82 tábl. A közelmúlt időszak francia műszaki irodalmának immár második, a felszín alatti vizekkel foglalkozó kézikönyvét ismerhetjük meg G. Castany művében, H. Schoeller 1962-ben megjelent Les Eaux Soulerraines című kézikönyve után. Akkor, amikor hazánkban is egyre nagyobb jelentősége van a felszínalatti vizek megismerésének, hasznosításának, örömmel forgathatjuk G. Castany számunkra igazán hézagpótló könyvét, amely széles irodalmi áttekintéssel foglalja össze a felszín alatti vizekre vonatkozó korszerű tudnivalókat. A könyv a felszíni hidrológiával való nélkülözhetetlen kapcsolat teremtés után a felszín alatti vizek hidrológiájával, hidrogeológiával foglalkozik, feldolgozva a fizika, a hidraulika, a kémia, a geokémia, a geofizika és a meteorológia szükséges ismeretanyagát is. Legnagyobb érdeme ennek a kézikönyvnek, hogy teljes mértékben megvalósul benne a szerzőnek az előszóban vázolt az a célkitűzése, hogy mondanivalóját mindenben a gyakorlati élet követelményeihez igazítja, ós a matematikai módszereket és következtetéseket mindig összehasonlítja a megfigyelt valósággal, hangsúlyozva a természetben végzett vizsgálatok elsőrendű fontosságát. Az ismertetett számtalan gyakorlati példa a bonyolult matematikai formulák pontosság-illúziójával szemben aláhúzza a válóság megfigyelésének szükségességét, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az adott feltételekre számítási összefüggéseket alkalmazzunk. A könyv első része a felszíni hidrológia elemeivel foglalkozik. Hét fejezetben tárgyalja a csapadék, a párolgás, a lefolyás, a beszivárgás és a vízmérleg kérdéseit. A második részben négy fejezet ismerteti a kétfázisú és háromfázisú talaj jellemzőit, a talajban levő víz megjelenési formáit és itt foglalkozik a szerző a beszivárgás meghatározására szolgáló lizimóterekkel is. A harmadik rész két fejezete a felszínalatti vizek mozgását tárgyalja. Elméletileg foglalkozik a beszivárgással és a kapilláris emelkedéssel. A vertikális mozgás mellett itt ismerteti a szerző a horizontális mozgás lamináris, turbulens és átmeneti mozgásállapotát, elemezve a Darcy-törvény érvényességi határait. A negyedik rész címe a felszín alatti vizek áramlása a kitermelő művek felé. Három nagy fejezetben a szerző főként a kutakkal történő víztermelés problémáit tárgyalja. Külön fejezet foglalkozik a permanens ós nem permanens mozgásállapottal és külön fejezet az anizotrópia és a heterogén víztartó közeg hatásával. Az elméleti tárgyalás után ismerteti ezek gyakorlati alkalmazását a kutaknak próbaszivattyúzással történő kísérleti vizsgálata során. Az ötödik rész a felszín latti vizek felszínének, piezometrikus szintjének tanulmányozásával foglalkozik. Öt fejezet tárgyalja a kialakuló felszíngörbe különböző típusait ós ezek számítási, meghatározási lehetőségeit. A rétegvonalas felszíngörbék ismertetésével valóságos példákon tanulmányozhatjuk a piezometrikus felszín morfológiáját, változásának okait, a felszíni és felszín alatti vizek kapcsolatát, ós ismerkedhetünk meg a felszín alatti vízkészlettel és annak változásaival is. Végül a hatodik rész karszthidrológiával, a termálés ásványvizekkel foglalkozik. A könyvet az egyes fejezetek végén, tehát témakörönként ismertetett irodalomjegyzék, az igen világos szöveg ós szerkezet ós nem utolsó sorban a bőséges ábraés táblázatanyag teszi igazán használható kézikönyvvé. Major Pál