Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

126 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Lipták F.: Felületi öntözéseinkről triebskosten der verschiedenen Bewásserungsai'ten festzulegen (siehe Tabelle 1), jedoch wurden nicht, alle Faktorén berücksichtigt. Für das Messen der Wirtschaftlichkeit der Bewásserung ist noch keine annehmbare Methode vorhanden. Tabelle 2 zeigt die Entwicklung der Bewásserungen Ungarns, je nach Pflanzenkultur und Bewasserungsart zwischen 1955—1966. Ganz auffallend ist die sprunghafte Gebietszunahme der Bewásserung durch Beregnung, die sich von 2,5% des Jahres 1955, in 1964 auf 70% erhöht. Tabelle 3 zeigt die Bewásserungsdaten für das Trockenjahr 1962 und Tabelle 4 für den niederschlagsreichen Sommer des Jahres 1965. In 1962 wurden nicht nur betráchtliche Teile der zur Bewásserung technisch eingerichteten Gebiete bewássert, sondern auch bedeutende, sogenannte Einsommer-Bewásserungen vorgenoramen. In 1965 zeigt der 26%ige Ausnützungsgrad, dass ein bedeutender Teil der Betriebe die in der Bewásserung liegenden Möglichkeiten noch nicht erkannt, hat, sondern die Bewásserung nur für die ernterettende Tatigkeit in troekener Zeit wertet. Bisher erst.reckte sich die Entwurfsarbeit im allgemeinen nur auf die Bauausführung und erfasste weder Betriebsfragen, noch berücksichtigte sie die Betriebsprobleme, obzwar ein zeitgemásser Bewásserungsbetrieb nur in dem Fali geführt werden kann, wenn die Grundbedingungen schon wahrend der Projektierung und Ausführung geschaffen werden. Schon vor Beginn der Entwurfsbearbeitung für die Bewasserungskanale muss entschieden werden, welche Betriebsordnung wir anzuwenden wünsohen; unterstromig, oberstromig oder gemischt betátigte Steuerung. Bei Oberfiáchenbewásserungen können sechserlei technische Lösungen in Frage kommen: Erdkanal + provisorische Kanálé Erdkanal + Sehláuche Sehalenkanal + provisorische Kanálé Schalenkanal + Sehláuche Unterirdisches Druckrohr + provisorische Kanálé Unterirdisches Druckrohr + Sehláuche Die Abhandlung befasst sich eingehend mit dem Anwendungskreis der Lösungen. In durchlássigeren Böden ist die Sickerung sehr bedeutend, in bewegtem Relief müssen die provisorisehen Kanálé unterpolstert werden, diese behindern aber die Ackerbaumaschinen, deshalb müssten anstatt diesen in breiterem Kreis Kunststoffschlauche angewendet werden. Die weite Verbreitung der Schlauchbewásserung ist die Funktion einer biliigen Herstellung von gutem Schlauehmaterial, der Vereinfachung der Schlaucherzeugung, der Lösung des l'roblems der ungarischen grossbetrieblichen Schlaucherzeugung und der Sicherung günstigerer Schlauchpreise. Die Schalenkanále nehmen einen wichtigen Platz zwischen den neuen Elementen der Wasserverteilung und Wassersteuerung ein. Bisher wurden hauptsáclilich Schalenkanále aus Beton und Stahlbeton angewendet. Mit der Serienerzeugung der Kanalelemente und Abstützungselemente muss raschestens begonnen werden, weiters mit der Ausbildung der Objekte und Armaturen der Schalenkanále, mit der Technologie von Transport und Einbau, sowie mit der Anwendung der Automatik. Die erste Bedingung der Einführung der Oberfláchenbewásserung mit unterirdisehen Druekrohren ist die Lösung der Erzeugung von Niederdruckrohren grossen Durchmessers in Ungarn. Die Mechanisierung des Einbaus der Schalenkánale und der Druckrohre ist auch eine dringende Aufgabe, weil der Einbau der grösseren, schwereren Stücke mit Handkraft áusserst schwierig ist. Die Abhandlung befasst sich mit den Vorteilen der bestándigen Triebwasserniveauhaltung, mit der Notwendigkeit der Femmelde- urul Fernsteuerungs-Einrichtungen, mit der Wichtigkeit der Fachpersonalbildung. Für die Förderung der Entwurfsarbeiten sind neue Normen, Typenentwürfe und Entwurfsbehelfe notwendig. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Dr. VÁGÁS ISTVÁN Akadémiai vízgazdálkodási tudományos tanácskozás 1967. október 18-án a Magyar Tudományos Akadémián dr. Bogárdi János egyetemi tanár, akadémiai levelező tag ,,A vízgazdálkodás tudományos alapjai" címmel előadást tartott. Előadásában a vízkészletgazdálkodás fő problémáival foglalkozott, és hangsúlyozta, hogy a vízkészletgazdálkodásnak ki kell terjednie a víz gazdaságos elosztására, a vízigények felülvizsgálatára, az új készletek feltárására és az élővizek tisztaságának megóvására. Dr. Bogárdi János előadásához N. N. Abramov akadémikus (Szovjetunió) ós Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője szólt hozzá. Abramov akadémikus a Volgán és a Dnyeperen létesített víztározó rendszerek funkcióját részletezte, és megemlítette, hogy a Szovjetunió egyes területein csővezetékekkel is nagy, 500 km-es távolságokra szállítanak vizet. A vízgazdálkodás megjavítására, a tengervíz sóialanítására is kiterjedt kísérletek folynak a Szovjetunióban. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője kifejtette, hogy a hazai korlátozott mennyiségű vízkészlet és a növekvő vízigény céltudatos vízgazdálkodást követel. Bár a készletek országos összesítése kedvező képet mutat, egyes területeinken azonban a vízkészlet már teljesen felhasználásra került, mint pl. a Balaton körzetében és a Tisza völgyében. A magyar vízgazdálkodástudomány művelői nemcsak a hazai vízgazdálkodás fejlesztéséből, hanem a nemzetközi kutatómunkából is kiveszik részüket. A Magyar Tudományos Akadémia is tevőlegesen támogatja mind a nemzetközi együttműködés, mint a hazai vízgazdálkodás fejlődését. * A Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztálya 1967. november 29-ón klubdólutánt tartott, amelyen dr. Cziráky József a Varsói Nemzetközi Bálneotechnikai Szimpozion hazánkban hasznosítható tapasztalatairól tartott előadást. Az 1967. évi Varsói Szimpozion témacsoportjai a következők voltak: I. A természetes gyógytónyezők (gyógyvíz, gyógyiszap, gyógygáz) ellenőrző vizsgálata a kitermelési folyamatkor. II. A természetes gyógytényezőket alkalmazó intézetek működése és berendezése. III. A gyógyhelyi tervezés problémái. IV. Szabadon válaszott témák. (Két ülés témája volt a nemzetközi együttműködés a balneotechnika és a balneohidrogeológia területén.) A Szimpozion részletes ismertetésén túlmenően az előadó vetített képek bemutatásával számolt be a Krynica, Szczawnica gyógyfürdőhelyeken, Krakkóban, továbbá a Wieliczka-i sóbánya-múzeumban tett tanulmányi kirándulásról.