Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Lipták Ferenc: Felületi öntözéseinkről

Lipták F.: Felületi öntözéseinkről Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 121 tornás rendszert, tereprendezéssel. A tereprendezések végrehajtására különféle eljárások születtek: egysíkú vízszintes, kétsíkú vízszintes, egysíkú, kétirányban eső, folyamatos esésű nem sík műterepeket állítottunk elő. A tereprendezésnél sokszor nem vették figyelembe u talajtani adottságokat, pl. sokszor terméketlen szikes réteg került be a gyökérzónába, a homokos altalaj közel került a felszínhez, s így nagy szivárgási veszteségek léptek fel stb. A vízszintes síkú tereprendezések a rizses forgók bevezetése után már nem indokoltak, hiszen a terepesós hiánya miatt sem a barázdás, illetve sávos öntözést, sem a vízelvezetést nem lehet jól elvégezni. A sokszor túlzott mértékű, költséges, mechanikusan végzett tereprendezések sok ellenkezést váltottak ki, ezért bizonyos mértékű visszakanyarodás történt az >in. ,,egyszerű" öntözőtelepek kialakításához. Mostmár tudjuk, hogy nem műterepet kell előállítani, hanem csak a terep hibáit kell kijavítani, megszüntetni az anyagárkokat, a lefolyástalan terepmélyedéseket, a vízvezető elemek fenékvonalaiban mutatkozó elleneséseket úgy, hogy az egyenletes öntözés biztosítható legyen. Hazánk öntözéses gazdálkodásának fejleszté sében a II. ötéves tervidőszak döntő jelentőségű volt. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek zöme ebben az időszakban alakult ki, illetve indult meg erőteljes fejlődésük ós megszilárdulásuk. Ebben az időben az volt az alapkoncepció, hogy a tsz-eket meg kell erősíteni. Ez a szándék, a mezőgazdasági termelés fokozásának az igénye és a 3 éves szárazabb időszak a magyarázata a rendkívüli öntözésfejlesztési kampánynak. Ezt a rohamot a felületi öntözések tervezési és építési kapacitása nem bírta. A felületi öntözések terén pl. a legnagyobb felfutás-tervezet 1964-ben volt, amikor több mint 50 ezer kh volt a7 előirányzat. Ezt általában meg is tervezték, de csak kb. 15 ezer kh épült meg belőle, s kb. 20 ezer kh építése húzódott át 1965-re. Ebben a hajrában a tervezés és építés rengeteg hibát tartalmazott. Sok helyen nem is tudták elvégezni a szükséges geodéziai felvételeket, s a régi, nem helytálló rétegvonalas térképek alapján terveztek, sokszor még tereprendezést is. Eddig a tervezési munka általában csak a kivitelezési kérdésekre terjedt ki, s nem foglalkozott az üzemeltetéii kérdésekkel, nem vette figyelembe az üzemelési problémákat, amelyek pedig döntően befolyásolják a tervezett művek eredményességét. Nem foglalkoztunk intézményesen a víznek a vízkivételtől a táblákig való eljuttatásával. Ennek következtében a vízállásváltozások miatt megváltozik a vízhozam, s az öntözőbrigádok nem kapják meg a folyamatos öntözéshez szükséges vízhozamot. Az automatikus vízszintszabályozás nélküli felületi öntözőtelepek zavartalan üzemeltetése érdekében csatornaőrökre, ill. vízőrökre van szükség, akik kezelik a zsilipeket. Korszerű üzemeltetés csak abban az esetben valósítható meg, ha annak alapfeltételeit már a tervezés és építés során megteremtjük. Már az öntözőcsatornák tervezésének megkezdése előtt el kell dönteni, hogy milyen üzemrendet kívánunk alkalmazni, alsó-, felső-, vagy vegyes vezérlésűt. Mindegyik üzemrendnek vannak előnyei és hátrányai, amint azokat Szigyártó Zoltán a Vízügyi Közleményekben megjelent tanulmányaiban kifejtette. Mindig az adottságok gondos mérlegelésével kell eldönteni, melyiket válasszuk. Altalánosságban azt mondhatjuk, hogy síkvidéken az alvízszinttartás, nagyobb esésű csatornáknál a felvízszinttartás látszik előnyösebbnek. Vegyes vezérlés alkalmazására is sor kerülhet, ilyenkor a két üzemrend váltásánál kiegyenlítő tározóként működő bögét kell kialakítani. Az öntözések zavartalan üzemét csak tervszerű munkával, megfelelő szervezettel, intézményesen lehet biztosítani. Az elsődleges üzemeltetési feladatokat a vízügyi szerveknek, a másodlagosakat a termelőknek kell ellátni. Sok gondot okoz a tereprendezés és a már rendezett területek fenntartásának hiánya is. Főként a sávos öntözés érzékeny a terepalakulatra. A felszín fenntartásához elsősorban hosszú tengelytávolságú gréderek kellenének. A gréder a felületi öntözéseknél munkagép, mely nélkül felületi öntözést végezni olyan, 'mintha esőztető öntözésről beszélnénk szórófejek hiányában. A II. ötéves tervidőszakban a felületi öntözések területi fejlesztése is elmaradt az esőztető öntözés fejlődése mögött. Ennek legfontosabb okai: 1. mezőgazdaságunk pillanatnyi struktúrája. Az új szocialista nagyüzemek megerősödésének kezdeti szakaszában a szervezeti hiányosságok, gép és munkaerőhiány, főként szakemberhiány volt jellemző. A felületi öntözések az öntözőmunkásoktól, de még a szakvezetéstől is viszonylag nagyobb szakmai felkészültséget igényelnek, amivel az üzemek nem rendelkeztek. 2. A felületi öntözésekhez szükséges munkagépek (pl. gréderek stb.), eszközök mennyisége és minősége nem elégíti ki a követelményeket. 3. A tervezési és kivitelezési hibák miatt sok elkészült telep üzemszerű használata körülményes, esetleg lehetetlen volt. A sok hiba, nehézség aláásta a felületi öntözés hírnevét. 4. Szűk volt a tervezési és kivitelezési kapacitásunk a nagy tervszámokhoz képest. 5. Az állami támogatási rendszer nem ösztönzött a felületi öntözés fejlesztésére. 6. Igen gyors megoldást adott a részben külföldről beszerzett, részben itthon gyártott hordozható esőztető berendezések tömeges beállítása. Ezek alkalmazása ugyanis alig kíván építési munkát, üzemeltetésük egyszerű, a csőhordás közel sem kíván olyan szakértelmet, mint a barázdás, vagy sávos öntözés. Igen gyors ütemben terjedt el a hordozható esőztető berendezések használata. Az 1958—1965 közötti 8 évben csak a tsz-ek részére kb. 3500 db berendezést adtak el. Az ÁG-ok és egyéb állami szervek vonalán kisebb mértékű volt az ilyenirányú fejlődés, 1965 végén összesen kb. 1200 db berendezésük volt. Összesen tehát 1965 végén kb. 4700 db berendezésünk lehetett, több mint 400 ezer kh öntözésére. A berendezések egy része teljesen, egy részének pedig a csőhálózata külföldi, de igen jelentős a hazai gyártás is. 1964-ben az esőszerűen öntözött területünk 90%-át hordozható berendezésekkel öntöztük. Az esőszerű öntözést sokan egyszerűbbnek és korszerűbbnek tartják és minden gazdasági vizs-