Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Dr. Lipták Ferenc: Felületi öntözéseinkről
Lipták F.: Felületi öntözéseinkről Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 119 Azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági szakmunkás és betanított munkás igen kevés, tehát arra az öntözési módszerre kell a legtöbb figyelmet fordítani, amelynek a munkaigénye a legkisebb. Azt is figyelembe kell venni, hogy az esőszerű öntözéseknél jelenleg még a szárnyvezetékek áttelepítése igen nehéz fizikai munka, sokkal több energiát igényel a csőhordó munkásoktól, mint pl. a felületi öntözéseknél a vízadagolás és a víz vezetgetése az öntöző elemekben. Az öntözőtelepek munkáinak túlnyomó része szakmailag képzett embereket kíván. Az öntözés idényjellege viszont foglalkoztatási problémákat is jelent. Lényeges kérdés, hogy milyen mértékben lehet betanított munkaerővel megoldani a feladatokat, mert a szakmunkás minősítés már egész évi foglalkoztatási kötelezettséget jelent. A foglalkoztatás mértékének további csökkentése műszaki megoldásokkal, munkaszervezési eljárásokkal történhet. A jelenleginél nagyobb mértékben alkalmazni kell a kézi munkaerő csökkentését elősegítő műszaki, munkaszervezési megoldásokat. Az építési munkák munkaerőszükséglete is' lényeges. Igaz, hogy ez nem évenként megismétlődő igény, hanem csak egyszerre szól. Itt is lényeges eltérések vaimak az egyes módszerek között. Az biztos, hogy a hordozható berendezések alkalmazása jelenti a legkisebb, a teljesen beépített csővezetékű esőztető berendezés a legnagyobb hakénti munkaerőszükségletet az öntözőtelepek létesítésénél, s a többi módszer (földcsatornás, héj csatornás) a kettő között helyezkedik el. Az is biztos, hogy tömlők alkalmazásánál kisebb az építési munkaerőszükséglet, mint ideiglenes földcsatornák esetén. Igen lényeges mutatószám az üzemelési költség. Az FM Öntözési Igazgatóságának országos (nagyszámú) adatokon alapuló, 1966. évi gazdaságossági vizsgálatai alapján az 1. táblázatban levő Ft/mm ha értékek adódtak. Ezek a költségek az öntözővíznek a növényekig történő kiszolgáltatására vonatkoznak. A népgazdasági és üzemi szintű költségkülönbség az állami dotációkból származik. 1. táblázat A különböző öntözési módok üzemelési költsége Taöji. 1 3ampambi no aKcnjioamaiiuu pa3HbiMU MemodaMU opouiemin Tabelle 1. Betriebskosten der verschiedenen Beivasserungsarten Ft/mm ha Öntözési mód népgazdasági szinten üzemi szinten Felületi, részleges tereprendezéssel, gravitációs 6,0 4,5 Felületi, részleges tereprendezéssel, szivattyús 7,0 5,2 Hordozható esőztető, MA-120 . . . 10,5 8,8 Hordozható esőztető, MA-200 . . . 8,3 7,1 Hordozható esőztető, MA-250 . . . 7,5 6,4 Kalocsai a. c. telep 9,5 7,0 A fenti értékek is jól mutatják, mennyire vigyázni kell a felületi öntözéseknél a víznormákra. A felületi módon kiadagolható legkisebb vízmenynyiséget kellene kiadni, mert ha csurgalékvíz keletkezik, vagy a talaj feleslegesen túl mélyen ázik be, az nagyon gazdaságtalan, hiszen ez a többlet víz is ugyanannyiba kerül m 3-ként, mint a hasznosan kiadott víz. Az öntözés gazdaságosságának mérésére elfogadható módszer még nincs. A víz csak az egyik termésalakító tényező, amely az egyéb feltételek biztosítása esetén érvényesül kellő hatásfokkal. A termés nagyságát mindig a minimumban levő termelési tényező határozza meg. Az öntözés gazdaságosságának mérését igen bonyolulttá teszik az eltérő klimatikus adottságok, a talajtani különbségek, a tápanyagellátás, az agrotechnikában jelenetkező mennyiségi és minőségi eltérések, a különböző növények és fajták eltérő igényei stb. Nehezíti még az üzemek jelenlegi nyilvántartási rendszere is és a termelt növények árának az értéktől való eltérése. A jelenlegi számítási próbálkozások csak nagyságrendi tájékoztatást, tendenciát adnak. Az esőszerű öntözésnek számos előnye van, viszont nagyobb a beruházási- és anyagigénye. A jóval nagyobb üzemelési költség is arra int, hogy nem szabad lebecsülni a felületi öntözéseket sem. Az egyes öntözési módok és módszerek nem vetélytársai, hanem helyes értelmezésük esetén hasznos kiegészítői egymásnak. Nem helyes tehát az, ha vagy felületi öntözés párti, vagy esőszerű öntözés párti szemszögből fogunk hozzá öntözéseink fejlesztésének, mivel csak egyféle párt lehet ezen a téren: a gazdaságos öntözés megvalósítására törekvőké. 4. Öntözéseink fejlődése Öntözött területeink nagysága a felszabadulás után gyorsan növekedett. 1944-ben 28 ezer kh öntözött területünk volt, 1966-ban pedig már 678 ezer kh volt öntözésre berendezve. Öntözéseink fejlődését növénykultúránként és öntözési módonként 1955—1966 között a 2. táblázat tünteti fel. A táblázat adatainak értékeléséhez tudnunk kell azt, hogy 1961-ben nyár derekától késő őszig aszály volt, 1962 nyara kimondottan aszályos volt, 1963-ban a nyári csapadék mennyisége ós eloszlása már kedvezőbb volt, 1964-ben a nyári csapadék elérte a sokévi átlagot, de igen szeszélyes volt az eloszlása, 1965 nyara pedig igen csapadékos volt. Ha a fejlődést vizsgáljuk, azt a rizstermesztéssel kapcsolatos eredményekkel és problémákkal kezdhetjük. A rizs vetésterülete az 1948. évi 22 ezer kh-ról 1955-re 88 ezer kh-ra, vagyis az akkori összes öntözésünk 55,4%-ára növekedett. Ennek a növekedésnek az okait mindnyájan jól ismerjük. 1966-tól kezdve a rizs vetésterülete rohamosan csökkent, s 1964-ben már csak 34 ezer kh-t tett ki, az összes öntözésünk 6,5%-át. A rizsterület tehát nem csak százalékban, hanem abszolút értékben is csökkent. Ennek a rohamos területcsökkentésnek az okait is jól ismerjük (többek között
