Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Lipták Ferenc: Felületi öntözéseinkről

Lipták F.: Felületi öntözéseinkről Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 117 golása nem fér össze a helyes vízgazdálkodási szemlélettel. Az öntözés célja a vízpótlás, tehát a talajba a természetes úton jutott vízmennyiségnek kiegészítése lehetőleg az optimális mértékre. Ezt pedig akkor lehetne jól megoldani, ha a talaj vízkészletét folyamatosan nyilvántartanánk, vagyis napra készen ismernénk a készletváltozást (tehát mennyi eső hullott, mennyi folyt el ebből, mennyit fogyasztott el a növény, milyen veszteségek voltak stb.) és ezek alapján határoznánk meg, mikor, milyen vízmennyiséggel öntözzünk. Meg kellene tehát valósítani a vízháztartási elemek folyamatos és naprakész nyilvántartását biztosító észlelőhálózatot, s a gazdaságok térben és időben változó öntözővízigényét ezek alapján kellene megállapítani. Ez az eljárás alkalmazható azoknál az öntözőtelepeknél, amelyeknél a kívánt öntözővízmennyiség kötetlenül rendelkezésre áll. Ilyen azonban kevés van. Alkalmazható még bizonyos mértékben az egyes öntözőrendszerekben is, addig, amíg azok kihasználási foka alacsony, tehát öntözővíz bőven van. Nagy öntözőrendszereinkben, fürtjeinkben, nagyobb kihasználtságuk esetén azonban már kötöttségek vannak. Nagy területek öntözése ugyanis gazdaságosan csak a munkaerő és az öntözőművek kapacitásának folyamatos, teljes kihasználásával biztosítható. Az üzemelést az előírt víznormák figyelembevételével, előre kidolgozott terv szerint végzik. Az egyes gazdaságok öntözésének sorrendje, időpontja, s ezek miatt az előkészítő munkák ós egyéb agrotechnikai tevékenységek sorrendje adott. Ennek az előirányzott rendnek a felborítása sok problémát okozna. Kötetlen vízszolgáltatási rend csak a kisebb kihasználtsági fokú rendszerekben képzelhető el. A hosszabb időre előre megállapított, mereven kötött vízszolgáltatási rendnek viszont sok hátránya van, ezért az sem alkalmazható. A termelők év elején bejelentik vízigényüket a VIZIG-nek, s megkötik a vízszolgáltatási szerződést. Nem helyes ezek alapján merev öntözési sémákat alkalmazni, hiszen a tényleges időjárás eltér a tervezésnél alapulvettől, s az előre megállapított időpontokban a normák szerint adagolt víz sekélyebb réteget áztat be a szükségesnél, s ezzel rossz hasznosulást, vagy túlöntözést okoz. Szigyártó Zoltán valami közbenső, átmeneti jellegű szolgáltatási rendet tart helyesnek. Ekkor az üzemek csak rövidebb idejű, pl. 5 napos öntözővízigény-előrejelzésre kötelezettek. A fürtvezető ezen igények alapján, folyamatosan, napról napra próbálja a technikai feltételek keretein belül az összes beérkezett igényt maximálisan kielégíteni. Még ennél a rugalmas üzemelési szervezésnél is maradnak bizonyos megkötöttségek a gazdaságok részére. Az öntöző agronómus feladata, hogy naponként gazdálkodjék a rendelkezésére álló vízzel. Az adagolandó vízmennyiséget az aktív talajréteg pillanatnyi nedvességi állapotának függvényében állapítsa meg. A terv és tényleges szükséglet közötti különbségek figyelembevétele a napi munkaidő változtatásával, munkaszüneti napokon történő rendkívüli üzemmel megoldható. 3. Öntözési mód megválasztása Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, az öntözés hatékonyságának növelése érdekében részletesen vizsgálni kell az egyes öntözési módok növénytermesztési és egyéb vonatkozású kihatásait. Most elemezzük a felületi és az esőszerű öntözési mód alkalmazási feltételeit. Bár,a hazai vizsgálatok szerint is a talajtól függően mutatkozik kisebb termés- és öntözővízhasznosulás különbség az egyik vagy másik öntözési mód javára (pl. a cukorrépa és a kukorica réti talajon barázdás, a paprika pedig esőszerű öntözés esetén adott több termést), mégis általában azt mondhatjuk, hogy az öntözési módnak a növények termésalakulására nem nagy hatása van. Nem várható, hogy a terméseredményben a későbbi kutatásoknál kiugró és törvényszerű különbség mutatható ki az alkalmazott öntözési módtól függően. Az öntözésnél legfőbb feladat, hogy a növények gyökérzónájában a kedvező talajnedvességáílapotot tartsuk fenn, a felületi és esőszerű öntözéssel egyaránt elérhető. Az alkalmazandó öntözési mód megválasztásánál tehát nem a növénytermesztési nézőpontadöntő, hanem egyéb, főként domborzati, talajtani, üzemszervezési, üzemgazdasági, vízszerzési szempontok és adottságok. Amelyik móddal a feladat technikailag tökéletesebben, gazdaságosabban, kevesebb munkaerővel stb. oldható meg, azt kell válsztani. Az öntözési módot meghatározhatják a domborzati adottságok, ugyanis a talajtípustól függően bizonyos eséshatáron túl felületi öntözéseknél már akkor is számolhatunk az erózió veszélyével, amikor esőszerűen még lehet öntözni. Igen gyűrött terepen a víz szótosztását felületi öntözéssel csak tereprendezéssel lehet biztosítani, azonban annak is van egy gazdaságos határa. Az esőszerű öntözés közel sem olyan érzékeny a domborzati hatásokra. Meghatározhatják a talajtani adottságok. Az aktív talajrétegnek a beáztatása ugyanis talajtípusonként változó vízborítást igényel. A laza és középkötött talajoknál erre általában 40—50 mm-es vízborítás szükséges, amit esőszerű öntözéssel célszerű kiadni, hiszen felületi öntözéssel 70—80 mm a kiadható vízborítás, amely viszont kötöttebb talajoknál biztosítja a szükséges beázást. Gyakori jelenség az, hogy a felületi öntözéseknél a szükségesnél több vizet adnak ki, főként a kedvezőtlen kultúrtechnikai feltételek (pl. tereprendezés hiánya) és az öntözést előkészítő munkák alacsony színvonala miatt. Kétségtelen az is, hogy igen sok földcsatorna jelentős mértékben szivárog, a talajvízszint emelkedése sokszor káros mértékű. Mégis helytelen az a szemlélet, ami még szakkörökben is megvan, hogy a felületi öntözéssel általában együttjár a nagy szivárgás, a talajvízszintemelkedés, a túlöntözós. Megfelelő berendezéssel és felkészültséggel ezen javítani lehet. Sajátos öntözési célok, termesztési feladatok is meghatározhatják az öntözési módot, pl. a rizstermesztésnél az árasztást, kis vízmennyiségek kiadásánál (kelesztő, frissítő, színező, fagyvédelmi öntözéseknél) az esőztetést. Objektíve meghatározhatják az öntözési módot azok az agronómiai és műszaki kívánalmak, amelyek egyértelműen vagy a felületi, vagy az esőszerű öntözés bevezetését indokolják. Felületi

0 öntözést kell folytatni: a) ahol már felületi öntözésre rendezkedtek be,