Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása

112 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek Nyilvánvaló most már, hogy különleges ve­zérlési programokat csak az előbbiek szerint ,,ve­zénylőmű"-nek elnevezett műtárgyakra kell készí­teni; hiszen végadagolók működésével szemben tá­masztott igényeket a mezőgazdasági üzem már köz­vetlenül megadja. Az előttünk álló feladat tehát a vezénylőmű­vek üzemének a programozása, e műtárgyak vezér­lési programjának a meghatározása lesz. A kitűzött célt természetesen többféle úton is el lehet érni. Mi itt a következőkben azt a jól átte­kinthető és gyors grafikus módszert mutatjuk be, amelyet először 1964-ben, a K. IV. öntözőfürt üze­mének irányításánál vezettünk be, s amely megbíz­hatóságát az eltelt három öntözőidény tapasztala­latai egyértelműen bebizonyították. Maga a feladat megoldása elvileg természete­sen minden esetben azonos. Mégis, a szerkesztés menetében némi különbség van attól függően, hogy a műtárggyal adagolt víz keresztül folyik-e még to­vábbi vezénylő műtárgyakon, vagy sem, vagyis, hogy ,,elsőrendű" vagy ,,másodrendű" vezénylőmű ről van-e szó. Éppen ezért, az egyszerűből a bonyolultabb felé haladva — s egy-egy példán szemléltetve — először a másodrendű, majd az elsőrendű vezénylő műtárgyaknál alkalmazandó eljárást ismertetjük. A másodrendű vezénylőművek üzemének programozása Az alapfeladat tehát a vezénylőművek által adagolandó vízhozam időbeni változásának a meg­határozása. Így, grafikus eljárás kidolgozását tűzve ki célul, az első lépés olyan hálózat szerkesztése, amely előre nyomtatott formában előállítva alkal­mas arra, hogy rajta és mellette feltüntessük mind­azokat az adatokat, amelyek szerkesztés elvégzésé­hez elengedhetetlenül szükségesek. Allí-J.... vízkivétel \a] _ & főcsatorna _ttW.szelvényében[b\ 1966, _JúoM..nó [c] nap_M[i\ Hí 0,2 J0,0 [nt/sjv 50 M r<7 1 jOO & m — 5*025 1 1 OiQ 5592 0— j 1 1 I I 1 1 Vlrn'a ílff-0 In/h 3 óra 1 1 ' 1 1 Kára amfs auiÁ MOnf/! 1 1 1 1 0,2Sm b 6*620 0,20m fs 1 0M H u\ 0~\ 1 2*000 1> i Z V e s fel z e s 1 Í / 1 h —[úri 1 M 2l 7 2 ? ? — sielveny .5. ábra. Minta egy másodrendű vezénylőmű vezérlési programjának a meghatározására Puc. 5. üpuMep öjih onpedeMHUH npoepaMMbi ynpaeMHua emopocmeneHHOzo coopxMcenuíi ynpaeAenun la1 Boao3a6op K IV—I, [b] ceMemie MarHCTpajibHoro naHajra 1—479, fc] HIOHFA 1966 r. [d] 30-oe MHCJIO, [e] Mac, [/] ceieHHe, [g] nOTepn BOHH Fig. 5. Example for determining the control program of a second-order control structure la]: K. IV.-l diversion, [b]: in section 1+479 of the main eanal, [ej: June, 1900, [8]: 30th. [e]: liours, [/]: section, [17]: water loss De lássuk most már magának a szerkesztésnek a menetét, s az elmondottakat kísérjük figyelem­mel a példaképpen bemutatott 5. ábrán is. A szóban forgó nap vezérlési programjának az elkészítésénél az első lépés természetesen az előké­szítés, azaz a vezénylőmű által ellátott csatorna arra a napra vonatkozó vízigényeinek az összegyűj­tése, s azoknak a vízkivételek szelvényszáma sze­rinti rendezése. Csak ha ezt befejeztük, akkor következhet maga a szerkesztési munka, amelynek során min­denekelőtt a vízveszteség értékét, mint folyamato­san pótlandó vízhozamot kell feltüntetni (5. ábra alsó négyszög). Ennek tetejébe kerül aztán a leg­közelebbi vízkivétel üzemidejét és igényelt vízho­zamát feltüntető, folytonos vonallal kihúzott újabb négyszög, amelynek közepében — azonosítás érde­kében — bekeretezve feltüntetjük a vízigénylő lapra nyomtatott nyilvántartási számot, míg vele egyvonalban oldalt, az erre a célra hagyott helyre beírjuk az adagolási hely szelvényszámát. így haladunk aztán a vezénylőműtől távo­lodva, vízkivételről vízkivételre mindaddig, míg az aznapra vonatkozó összes vízigény is rá nem került grafikonunkra. Eközben azonban gondosan ügye­lünk arra. hogy ha az előző napon megkezdett ada­golás megszakítás nélkül folytatódik a szóbanforgó napon, illetve az ezen a napon meginduló vízadago­lás áthúzódik a következő napra is, úgy ezt meg­felelően elhelyezett nyilakkal bejelöljük. Az utolsó vízkivétel adatait is eszerint felrakva ábránkról tehát pontosan leolvasható, hogy melyik szelvényben mettől meddig milyen nagy vízhoza­mot kell a csatornából kiadni. Ugyanakkor pedig az is megállapítható, hogy a szóbanforgó ve­zénylőműnél mekkora az éjszakai minimális és nap­pali maximális terhelések közötti vízhozam különb­ség, vagyis, hogy mekkora a nyitások és zárások szükséges időelőnyeinek a számítása szempontjá­ból mértékadó Q o n és Q o z érték. így minden adat együtt van tehát ahhoz, hogy a vezérlési segédletből az időelőnyöket meg is ha­tározzuk, ezeket az egyes négyszögek felső sarkai­ban feltüntessük, majd szaggatott vonalakkal az eredeti ábrát ezeknek megfelelően módosítsuk. Ezzel aztán munkánkkal elvileg el is készül­tünk, hiszen ábránkról a szaggatott függőleges vo­nalakkal lehatárolt négyszögek alapján már egy­értelműen megállapítható, hogy a vezénylő mű­tárgy vízhozamát elméletileg mikor és milyen mér­tékben kellene növelni, illetve csökkenteni. A gyakorlatban azonban a zsilipállítások időpont­jául nem célszerű órán belüli értékeket megadni, mivel a kéziszabályozású zsilipek rendszeres ellenőrzésének időpontjául egyébként kerek órákat írnak elő, s emellett még számításaink eredményét esetenként néhány tíz­perces hiba bizonyosan terheli is. Más oldalról viszont, tekintettel arra, hogy a szükséges időelőnyöket az éjszakai minimális és nappali maximális terhelések közötti Qon, illetve Qoz értékkel, lényegében mint egyszerre bekövet­kező vízhozamváltozással számítjuk, az sem lát­szik célravezetőnek, hogy a szabályozást túlzottan elaprózzuk. így a minimumról a maximumra, il­letve a maximumról a minimumra történő átállá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom