Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása
112 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek Nyilvánvaló most már, hogy különleges vezérlési programokat csak az előbbiek szerint ,,vezénylőmű"-nek elnevezett műtárgyakra kell készíteni; hiszen végadagolók működésével szemben támasztott igényeket a mezőgazdasági üzem már közvetlenül megadja. Az előttünk álló feladat tehát a vezénylőművek üzemének a programozása, e műtárgyak vezérlési programjának a meghatározása lesz. A kitűzött célt természetesen többféle úton is el lehet érni. Mi itt a következőkben azt a jól áttekinthető és gyors grafikus módszert mutatjuk be, amelyet először 1964-ben, a K. IV. öntözőfürt üzemének irányításánál vezettünk be, s amely megbízhatóságát az eltelt három öntözőidény tapasztalalatai egyértelműen bebizonyították. Maga a feladat megoldása elvileg természetesen minden esetben azonos. Mégis, a szerkesztés menetében némi különbség van attól függően, hogy a műtárggyal adagolt víz keresztül folyik-e még további vezénylő műtárgyakon, vagy sem, vagyis, hogy ,,elsőrendű" vagy ,,másodrendű" vezénylőmű ről van-e szó. Éppen ezért, az egyszerűből a bonyolultabb felé haladva — s egy-egy példán szemléltetve — először a másodrendű, majd az elsőrendű vezénylő műtárgyaknál alkalmazandó eljárást ismertetjük. A másodrendű vezénylőművek üzemének programozása Az alapfeladat tehát a vezénylőművek által adagolandó vízhozam időbeni változásának a meghatározása. Így, grafikus eljárás kidolgozását tűzve ki célul, az első lépés olyan hálózat szerkesztése, amely előre nyomtatott formában előállítva alkalmas arra, hogy rajta és mellette feltüntessük mindazokat az adatokat, amelyek szerkesztés elvégzéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Allí-J.... vízkivétel \a] _ & főcsatorna _ttW.szelvényében[b\ 1966, _JúoM..nó [c] nap_M[i\ Hí 0,2 J0,0 [nt/sjv 50 M r<7 1 jOO & m — 5*025 1 1 OiQ 5592 0— j 1 1 I I 1 1 Vlrn'a ílff-0 In/h 3 óra 1 1 ' 1 1 Kára amfs auiÁ MOnf/! 1 1 1 1 0,2Sm b 6*620 0,20m fs 1 0M H u\ 0~\ 1 2*000 1> i Z V e s fel z e s 1 Í / 1 h —[úri 1 M 2l 7 2 ? ? — sielveny .5. ábra. Minta egy másodrendű vezénylőmű vezérlési programjának a meghatározására Puc. 5. üpuMep öjih onpedeMHUH npoepaMMbi ynpaeMHua emopocmeneHHOzo coopxMcenuíi ynpaeAenun la1 Boao3a6op K IV—I, [b] ceMemie MarHCTpajibHoro naHajra 1—479, fc] HIOHFA 1966 r. [d] 30-oe MHCJIO, [e] Mac, [/] ceieHHe, [g] nOTepn BOHH Fig. 5. Example for determining the control program of a second-order control structure la]: K. IV.-l diversion, [b]: in section 1+479 of the main eanal, [ej: June, 1900, [8]: 30th. [e]: liours, [/]: section, [17]: water loss De lássuk most már magának a szerkesztésnek a menetét, s az elmondottakat kísérjük figyelemmel a példaképpen bemutatott 5. ábrán is. A szóban forgó nap vezérlési programjának az elkészítésénél az első lépés természetesen az előkészítés, azaz a vezénylőmű által ellátott csatorna arra a napra vonatkozó vízigényeinek az összegyűjtése, s azoknak a vízkivételek szelvényszáma szerinti rendezése. Csak ha ezt befejeztük, akkor következhet maga a szerkesztési munka, amelynek során mindenekelőtt a vízveszteség értékét, mint folyamatosan pótlandó vízhozamot kell feltüntetni (5. ábra alsó négyszög). Ennek tetejébe kerül aztán a legközelebbi vízkivétel üzemidejét és igényelt vízhozamát feltüntető, folytonos vonallal kihúzott újabb négyszög, amelynek közepében — azonosítás érdekében — bekeretezve feltüntetjük a vízigénylő lapra nyomtatott nyilvántartási számot, míg vele egyvonalban oldalt, az erre a célra hagyott helyre beírjuk az adagolási hely szelvényszámát. így haladunk aztán a vezénylőműtől távolodva, vízkivételről vízkivételre mindaddig, míg az aznapra vonatkozó összes vízigény is rá nem került grafikonunkra. Eközben azonban gondosan ügyelünk arra. hogy ha az előző napon megkezdett adagolás megszakítás nélkül folytatódik a szóbanforgó napon, illetve az ezen a napon meginduló vízadagolás áthúzódik a következő napra is, úgy ezt megfelelően elhelyezett nyilakkal bejelöljük. Az utolsó vízkivétel adatait is eszerint felrakva ábránkról tehát pontosan leolvasható, hogy melyik szelvényben mettől meddig milyen nagy vízhozamot kell a csatornából kiadni. Ugyanakkor pedig az is megállapítható, hogy a szóbanforgó vezénylőműnél mekkora az éjszakai minimális és nappali maximális terhelések közötti vízhozam különbség, vagyis, hogy mekkora a nyitások és zárások szükséges időelőnyeinek a számítása szempontjából mértékadó Q o n és Q o z érték. így minden adat együtt van tehát ahhoz, hogy a vezérlési segédletből az időelőnyöket meg is határozzuk, ezeket az egyes négyszögek felső sarkaiban feltüntessük, majd szaggatott vonalakkal az eredeti ábrát ezeknek megfelelően módosítsuk. Ezzel aztán munkánkkal elvileg el is készültünk, hiszen ábránkról a szaggatott függőleges vonalakkal lehatárolt négyszögek alapján már egyértelműen megállapítható, hogy a vezénylő műtárgy vízhozamát elméletileg mikor és milyen mértékben kellene növelni, illetve csökkenteni. A gyakorlatban azonban a zsilipállítások időpontjául nem célszerű órán belüli értékeket megadni, mivel a kéziszabályozású zsilipek rendszeres ellenőrzésének időpontjául egyébként kerek órákat írnak elő, s emellett még számításaink eredményét esetenként néhány tízperces hiba bizonyosan terheli is. Más oldalról viszont, tekintettel arra, hogy a szükséges időelőnyöket az éjszakai minimális és nappali maximális terhelések közötti Qon, illetve Qoz értékkel, lényegében mint egyszerre bekövetkező vízhozamváltozással számítjuk, az sem látszik célravezetőnek, hogy a szabályozást túlzottan elaprózzuk. így a minimumról a maximumra, illetve a maximumról a minimumra történő átállá-