Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása
110 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek 4. ábra. Vezérlési segédlet a K. IV. fürt-főcsatorna első két bögéjére Puc. 4. nocoőue ynpaeMHun öjih nepeux deyx úbefwa MazucmpaAbHozo KaHa.ta eemicu KIV [A] paccTOHHHe OT r/iaBnoro Bono3a6opa B M-ax, [6] onepeweHHe BO BpeMenH, B nac, [c] OTKpbrrne, [<Z] 3aKpbiTHe, [c] 1-ft GtecJ), [/] 2-H öteíji Fig. 4. „Control aid" for the first two reaches of the K. IV irrigátion main canal [a]: distance from main diversion, km, [6): advance time, hours, [e]: opening, [á]: closure, [e]: reach 1, [/]: reach 2 azaz a (6), (7) és (3) összefüggés összevonásával, s a szükséges rendezést elvégezve: 9 IFLLÍ = VAT 0 (8) és T z=V + 0,8945/líT o (9) Vo Ezek már lényegesen egyszerűbb összefüggések, s kiválóan alkalmasak arra, hogy az adagolásra, illetve elzárásra kerülő Q 0 vízhozam, mint paraméter függvényében könnyen kezelhető grafikont szerkesszünk belőlük. Következik ez abból, hogy adott Q ü esetén mind a „nyitási-", mind a „zárási időelőny" a V és a AT 0 lineáris függvénye, amelyek viszont a bevezetett közelítés értelmében egy-egy bögén belül ugyancsak lineárisan változnak. így tehát a követendő eljárás csak az lehet, hogy a már rendelkezésre álló adatok alapján minden böge végére megállapítjuk a V és AT 0 értékét, ezek segítségével — különböző kerek Q„ értéket felvéve — a (8), illetve a (9) összefüggésből meghatározzuk a T n-t és T z-1, a számított értékeket a megfelelő bögék végszelvényéhez felrakjuk, s végül az azonos Q n értékhez tartozó pontokat egyenesekkel összekötjük. Mielőtt azonban ehhez a munkához hozákezdünk feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy melyik legyen a grafikonon feltüntetésre kerülő maximális és minimális Q 0 érték. Ami a Q 0 maximumát illeti, ennél a keresett érték a Tn ^ AT 0, illetve a T z^ AT 0 összefüggésből adódik; hiszen az árhullám a lökéshullám sebességénél gyorsabban semmiképpen sem haladhat. így aztán e feltételünket a (8), vagy a (9) egyenlet valamelyikébe behelyettesítve, végeredményül azt kapjuk, hogy a grafikonon feltüntethető maximális vízhozamváltozás nem lehet nagyobb, mint Qo max — AT ' (10) s nyilvánvaló, hogy az időelőnyöket minden ennél nagyobb nyitás esetén is az ennek megfelelő poligonról kell leolvasni. Ez a szabály a hidraulika szemszögéből nézve tehát azt jelenti, hogy a <?omax> és az annál nagyobb vízhozamváltozások eredményeként adódó árhullámok levonulási ideje már úgy számítható, mintha azok a bögében lökéshullámként haladnának végig. A grafikonunkon feltüntethető legnagyobb vízhozamváltozás értéke tehát hidraulikai megfontolásokkal határozható meg. Már merőben más a helyzet a legkisebb vízhozamokkal. Ezeket ugyanis — jobb híján — a vezérlendő fővízkivétel kialakítási módjának és az üzem adottságainak a figyelembevételével kell valamiképpen rögzítenünk. Könnyen belátható most már, hogy a két meghatározó tényező közül a fővízkivétel kialakítási módjának van a nagyobb jelentősége. így, ha a vezérlendő műtárgy palástos vízadagoló, a felvetődött kérdés szinte önmagától megoldódik. Magától értetődik ugyanis az, hogy a grafikonon feltüntetendő legkisebb vízhozamváltozás ilyen esetben szükségképpen azonos kell legyen az adagoló legkisebb vízszállító képességével. Elvileg természetesen ugyanezzel a helyzettel állunk szemben akkor is, ha ugyan a vezérlendő műtárgy nem palástos vízadagoló, hanem tetszőleges vízhozamlépcsők beállítására alkalmas csavarorsós, vagy fogasléces zsilip, de az üzem kötöttségei alapján mégis meg lehet valamilyen módon határozni az adagolandó vízhozam alsó határát. Végül utoljára maradt az az eset, amelynél amellett, hogy a fővízkivétel csavarorsós, vagy fogasléces zsilip, még (a rendszer bonyolultsága, vagy egyéb okok miatt) az adagolandó vízhozam alsó határát sem lehet megállapítani. Ebben az utóbbi esetben aztán a megoldást két oldalról közelíthetjük meg: egyrészt ugyanis nyilvánvaló, hogy a (8) és (9) egyenlet szerint, ha Q 0~* 0, úgy T n-+ °o és vagyis összefüggésünk bizonyos véges kis Q 0 értéknél kisebb értékre mindenképpen csak közelítésnek tekinthető, s a gyakorlatilag szükséges időelőny a számítottnál mindenképpen kisebb kell legyen. Másrészt viszont az is bizonyos, hogy a vízszinttartásnál megengedett hibahatárok [4] miatt bizonyos víztartalékok a felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek bögéiben is vannak, amelyek éppen kis vízhozamok adagolása esetén pótolhatják hatékonyan a fővízkivétel késői nyitása, illetve korai zárása következtében jelentkező vízhiányt. Összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy mind a két gondolatmenet ugyanarra az eredményre vezetett. Ebben az utóbbi esetben is célszerű a vezérlési segédleten egy olyan öomin értéket feltüntetni, amely egyúttal a vezérlési program összeállításakor figyelembe vehető leghosszabb időelőnyöket is rögzíti. Hogy azonban pontosan mi is legyen ez az érték, arra sajnos az elméleti megfontolások támpontot már nem adnak. Ezt csak a gyakorlati tapasztalat döntheti el; és éppen erre hivatkozva tudjuk javasolni azt, hogy ilyen esetekben a Qomin értékül egységesen a fővízkivétel vízszállítóképes-
