Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Ziegler Károly: A Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28–29-i konferenciája. „Az 1965. évi dunai árvíz műszaki tapasztalatairól”

Ziegler K.: Az 1965. évi dunai árvíz Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 247 lentett a mentett oldali töltésrézsű csúszása, roska­dása a töltéstest átázása, illetve a töltésen keresztül és a töltés alapsíkjában keletkező vízjáratok és koncentrált kimosások következtében. A földtöltés stabilitását a töltésben kialakuló vízmozgás kétféleképpen, az áramlási erők, illetve a koncentrált kimosások révén veszélyezteti: a) Az áramlási nyomás (S = yv • i) a rézsű teljes vagy helyi stabilitását bontja meg, hatására a men­tett oldali egyensúlyi feltételek megváltoznak. Bernat­zik szerint a kohézió elhanyagolásával a rézsű egyensúlyi feltételét az a = V) <7> adja. (oc= a rézsű hajlása, cp= a gátanyag belső súrlódási szöge). Régi padkás gátaknál ez nincs biztosítva, ezért a rézsű védelmére ezeknél nagymértékben szükség volt. b) A töltéstestben vagy alapban található áramvonal-koncentrálódások belső eróziót okoz­hatnak. A szivárgás és átázásból származó rézsűcsúszás ellen a vízoldalon a víz útjának elzárásával vagy megnehezítésével védekezhetünk. Ennek eszközei a szakszerűen levert, föld háttöltéssel ellátott szád­falak és az ez esetben elsőízben alkalmazott mű­anyag fólia terítés. Mentett oldalon a rézsűmegcsúszás ellen ho­mokzsákkal vagy kővel történő terheléssel véde­kezhetünk, bordás elhelyezéssel, hogy a terhelés a szivárgó víz kilépését ne akadályozza. Csurgások elzárását minden esetben a vízolda­lon kell megkísérelni, és csak ennek eredményte­lensége miatt kényszerülhetünk a mentett oldalon készített homokzsák körtöltéssel való védekezésre. Ez a körtöltés azonban olyan erősre készítendő, hogy a várhatóan magas víznyomásnak önmagá­ban is ellenálljon. Esetleg többsoros körtöltés épí­tése szükséges. A töltés alatti talajban jelentkező vízáramlás és a fedőréteg alsó síkján ható nyomás a töltés mö­götti talaj megbomlásához vezethet a fedőréteg fel­szakadása, fellazulása vagy buzgárok képződése útján. A hidraulikus gradiensnek a kritikus értéke a nálunk előforduló talajnemek esetében 0,7—1,0-ra tehető. Ennél nagyobb érték talajtöréssel fenyeget. A fedőréteg nyílásain anyagkisodrással jelent­kező buzgárok azért veszedelmesek, mert a fedőréteg alatti vízvezető rétegben az anyagkisodrás által járatok képződhetnek. Ez az erodált csatorna a víz felé visszarágódik és a benne fellépő helyi nyomás­esés a kritikus értéket meghaladva a gát alatti talaj kimosásához, és ezzel a gát beszakadásához vezet­het. A védekezés alapja a fedőréteg terhelése vagy a nyomásesés csökkentése, amit vízoszlop ellen­nyomással érünk el. A szükséges ellennyomást egyes buzgárok esetében homokzsák körtöltéssel, nagyobb kiterjedés esetén a töltés mögött épített kazettás szorítógátakkal biztosítjuk. A szorítógá­takkal tartott ellennyomást mindenkor hidraulikai meggondolásokkal kell megállapítani. Sor kerülhet többlépcsős nyomómedencék építésére is A töltés altalajában történő szivárgások csök­kentésére alkalmazott 8—10 m-es pátria lemezek alkalmazása csak akkor hatásos, ha azzal a vízve­zetőréteg lezárása lehetséges. 2. Megelőző védekezésnél, azaz a gátak megerő­sítésénél az alábbi szempontokra kell figyelemmel lenni: a) A töltéstest építésénél rendkívül fontos, hogy megfelelő töltésanyagot a megfelelő helyen építsük be. Ezért: — vízzáró burkolatot vagy vízzáró magot a víz felöli oldalon alkalmazzunk, -— a rézsű állékonyságának biztosítására a mentett oldalon alkalmazott rézsűellaposítás vagy támasztópadka anyagának áteresztőképessége pe­dig a töltésanyag áteresztőképességénél nagyobb legyen. A rézsűellaposítás és a mentett oldali szi­várgó padka közül azt kell előnyben részesíteni, amelyik a rézsűállékonyság biztosítása mellett a nagyobb töltés-talpszélességét adja. Ez hazai al­talajaink esetében a töltés alatti szivárgási hossz növelése miatt előnyös. b) A töltés alatti szivárgások káros hatásainak elhárítására és a gátak megerősítésének megterve­zésére széleskörű vizsgálatok szükségesek a gátak altalajának megismerésére. A megerősítésnek két fő módja van: 1. A fedőréteg alsó síkjára ható nyomás válto­zatlanul hagyása mellett — a nyomás ellensúlyozása mentett oldali padkákkal vagy ellennyomó meden­cével, a padkákat vízáteresztő anyagból kell épí­teni vagy szivárgóval biztosítani a fakadó víz ki­vezetését. Szorítógátak szükségmegoldásként alkalmaz­hatók. Kialakításuknál és üzemüknél a hidraulikai meggondolásokra nagy figyelmet kell fordítani. 2. A nyomások csökkentése víz felöli vízzáró sző­nyeg alkalmazásával; vékony vízvezető réteg esetén an nak szád fallal vagy ékeléssel történő elzárásával; végül mentett oldali megcsapolással. Tehermente­sítő kutak alkalmazási lehetősége korlátozott. Hozzászólások Prof. Zdenek Bazant Dr. Sc.: Ismeretes, hogy olyan esetben, amikor a nyomásesés bizonyos érté­ket meghalad vagy a nyomásvonal a mentett tér­szint felett áll, az áramlási nyomás a talajszerkeze­tet — a talaj szivárgási stabilitását megbonthatja. A kérdés felderítése árvédelmi szempontból igen nagy jelentőségű, azonban a töltések nagymér­tékíí hosszirányú kiterjedése miatt a megfigyelés nagy nehézségekkel jár. Szakadás után pedig nem lehet az eredeti geo­lógiai képet helyreállítani — ezért volt szükséges a jelenségeket modelleken vizsgálni. A vizsgálatot a talajrétegzettség szerint cso­portosítva végezték, figyelembe véve azt, hogy töl­tés altalajok vizsgálatánál egyes talajkombinációk­nak különös fontossága van, és a kilépési mező szi­várgási stabilitása a döntő. Eredménye: I. Homogén talajban Porussuffozió esetén az apró szemcsék kimosó­dása után a szerkezeti váz megmarad, a fakadóvíz mennyisége emelkedik. Az esés bizonyos fokozó­dása esetén a váz is úszó állapotba kerül. Ennek megakadályozására az áramlási esést kell csökken­teni. A csökkentés mértéke az anyagok sokfélesége miatt csak helyszíni kísérlettel állapítható meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom