Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Szilvássy Zoltán–dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről
124 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Szilvássy Z.—Vágás I.: 1965. évi árvízvédekezés 2. kép. A kettősen kialakult buzgárnyílásból a víz áramlása már talajszemcséket emelt ki, ami által visszarágódó üreg képződése kezdődött meg 0omo 2. M3 cdeoenmeo omeepcmun zpucpoHa menenue eodu Bbideuzaem nacmuqbt apynma, npu smoM o6pa3yemcn Hoeau HMQ III. 2. Soil particles ivere already eroded from the double boil funnel, which started to retrace towards the levee a buzgárfakadási árvízszintek helyszíni megállapítása és a későbbiekben való nyilvántartása. 3. A harmadik buzgárfejlődési tünet a tulajdonképpeni hidraulikus talajtörés, amely az árvédelmi gátak állékonyságát megszüntetve, azokberoskadására és katasztrofális vízbetörésekre vezethet. A védekezés szempontjából ez a tünet csak a teljesség kedvéért említhető, hiszen a védekezés célja ennek az állapotnak az elkerülése. Kétségtelen azonban, hogy egyrészt buzgár fejlődési tünetek elméleti tanulmányozásában, másrészt a töltéstervezéseknél igen fontos lehet. Itt azonban ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk. A műszaki közvéleményben a buzgárokkal kapcsolatban általában elterjedt szemlélet arra az esetre vonatkozik, amikor a megáradt folyóvíz — a külvíz — a töltés tengelyére merőleges irányban áll a fedőréteg alatti vízvezető réteggel összeköttetésben és a szelvényben síkbeli, kétdimenziós folyamat játszódik le, amely a szivárgó mozgásokra vonatkozó törvényszerűségek alapján jellemezhető és matematikailag leírható. Az ilyen módon kialakuló buzgárokra a „külvízbuzgár" vagy az 1965. évi tapasztalatokhoz híven a „melegbuzgár" elnevezést javasoljuk bevezetni, mert megfigyeléseink szerint az ilyen buzgárok hőmérséklete közel azonos volt a folyóvíz hőmérsékletével, és — nyári árvízről lévén szó — jóval melegebb volt a talajvíznél. A külvízbuzgár által megindított talajerózió a védekezés késedelmes megindítása esetén igen könnyen járatot alakíthat ki, vagy ilyenekkel egyesülhet, vagyis ,,járatos buzgárrá" fajulhat el, és ezáltal közvetlen összeköttetésbe kerülhet a megáradt folyóvízzel. Ez már a harmadik buzgárfejlődési tünet bevezetésének tekinthető. Az eredetileg is járaton keresztül meginduló „buzgárok" azért veszélyesek, mert az első két fejlődési stádium kimaradása folytán a védekezésre csak rövid idő áll rendelkezésre. Talajvízből táplálkozó buzgárok Az árvíz alkalmával — a már kialakult szemléleten túlmenőleg — tapasztaltunk olyan jelenségeket is, amelyek arra utaltak, hogy buzgárképződés a fentieknél bonyolultabb vízföldtani és hidraulikai viszonyok mellett is bekövetkezhet, és hogy ilyenkor a buzgár nem a megáradt folyó vizéből táplálkozik, s attól csak nyomást kölcsönöz. Ennek igazolására álljanak itt az alábbiak: 1. Általános, és az 1965. évi árvíz alkalmával is jellegzetes jelenség volt, hogy a folyó áradásának időszakában az áradás hevességével arányban egymás után, viszonylag nagy hirtelenséggel alakultak ki újabb és újabb buzgárok, vagy indultak meg ismét egyes régebbiek. A tetőzést követően azonban új buzgár már nem keletkezett, holott a szivárgási távolság legyőzése bizonyos időkésleltetést feltétlenül megkívánhatott volna. 2. 1965. június 16-án hajnalban Ásványráró község alatt a 22 + 250 m szelvényben a dunai védtöltés lábától 34 m távolságban 30—40 cm átmérőjű, feltöréskor kb. 40 cm magasságra felszökő, viszonylagosan tehát nagy és veszélyesnek ígérkező buzgár tört fel (3. és 4. kép, 1. ábra). A buzgár feltörésekor -— a fenti adatok alapján becsülve — mintegy 100 1/mp, vagyis 360 m 3/óra vízhozamot szállított. A buzgár elfogása 2 óra alatt megtörtént, ehhez 90—90 cm magas, kétszeres homokzsáksorból kialakított, kb. 4,5 m átmérőjű ellennyomó medence elegendőnek bizonyult. Ezután a buzgárból már csak tiszta, hordalékmentes víz tört fel, mintegy 60 l/perc vízhozammal. A feltörés időpontjában a Duna helyi vízszine és a buzgár melletti terepszint közötti magasságkülönbség 3,68 m, a vízéltől mért távolsággal számított hidraulikus gradiens pedig I = 0,063 volt. Elfogás után az ellennyomó medence és a Duna vízszine közötti magasságkülönbség 2,81 m-re csökkent. A buzgár vize érzékelhetően hidegebb volt a Duna vizénél, a túlfolyót alkotó homokzsákokon pedig néhány nap alatt vastag vasoxid réteg vált ki. A megfigyelt jelenség alapján az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségvizsgáló Laboratóriumával június 25-én a buzgárból és a Dunából vízmintát vétettünk és azt részletes vegyvizsgálatnak vetettük alá. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázatban közöljük, amelyben feltüntettük a buzgárhoz legközelebb eső talajvízkút 1964 novemberéből származó vizsgálati eredményeit is.
