Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Doromby László: Mezőgazdasági szennyvizek hasznosításának jelentősége és lehetőségei

Doromby L.: Mezőgazdasági szennyvizek A takarmányos-, a szociális épület és a tej ház szennyvizei megfelelő kezelés után egyesíthetők az állattartási épületek szennyvizével és azzal együtt hasznosíthatók. A takarmányos épület szennyvizét darabos anyag és homoktartalma miatt előzőleg hordalék­és homokfogón; a szociális épület szennyvizét hor­dalék*, hab- és zsírfogón; a tejház szennyvizét zsír­fogón kell átvezetni. A szociális épületből származó emberi fekália mennyisége az összes szennyvíz mennyiségéhez képest kevés. (Pl. sertéshízlaló tele­peknél maximálisan mindössze 0,46—0,70%.) Többnyire — minden különösebb rendszabály nél­kül — a telep egyéb szennyvizeivel együtt kezel­hető és hasznosítható. A közegészségügyi szempon­tokat a hasznosítási módnak megfelelően, figye­lembe kell venni. A szúró-boncoló szennyvizeit eü. okokból min­dig teljesen elkülönítve kell kezelni, mert igen tö­mény fertőző anyagot tartalmazhatnak. Mezőgaz­dasági hasznosításuk tilos! Az állattartási telepek szennyvizének jellegét, az eltávolítás módját és a hasznosítás lehetőségét az állattartási épületek mennyiségileg túlsúlyban lévő szennyvize — a trágya — határozza meg. A többi épületek szennyvizének kezelését és hasznosítását tehát azzal összhangban — előzők figyelembevé­telével — kell megoldani. Miután az állattartási épületek szennyvizének összetétele, kezelési és hasznosítási lehetősége az állatok fajtájától és a telep jellegétől függ, ezért az állattartási telepeket külön-külön az alábbi csopor­tosításban tárgyaljuk: Sertéstelepek: a) tenyésztelepek, b) hízlalótelepek. Szarvasmarha telepek: a) növendékmarha telepek, b) tehenészeti telepek, c) hízlalótelepek. Sertéstelepek Az állattartási épületek szennyvizének fizikai állapota, összetétele és mennyisége az egyes épület­fajtáktól, az évszaktól, valamint az épületben el­helyzett állatok életkorától függ. Ezért a mennyi­ségekre vonatkozóan csak keretszámok adhatók (1. táblázat), melyeken belül a pontos értékeket az adott helyen esetenként kell megállapítani. A sertés állattartási épületek a következők: tenyésztelepeken: fiaztató, utónevelő, kocaszál­lás, kanszállás, hízlalótelepeken: hizlaló. Fiaztatókban mindig almozott állattartás van, bőséges alommal, mellyel a bélsár elkeveredik és az alom a vizelet jórészét is felszívja. A keletkezett almos trágya villázással, lapá­tolással és járművel távolítható el, a fel nem szívott vizelet folyókával, csatornával vezethető el. Utónevelőkben és kocaszállásokban télen almo­zott, nyáron almozatlan állattartás lehetséges. Almozott állattartásnál a bélsár az alommal el­keveredik, de mivel az egy állatra jutó alommeny­nyiség kevés, a vizelet kis részét tudja csak felszívni. Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 71 A keletkezett almos trágya villázással, lapá­tolással és járművel távolítható el, a fel nem szí­vott vizelet folyókával, csatornával vezethető el. Almozatlan állattartásnál a bélsár és a vizelet trágyacsatornába, vagy úsztatócsatornába gyűjt­hető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal, vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya pépszerű voltára, — figvelem­bevéve a továbbszállítás problémáját is — célsze­rűbb az úsztatásos eltávolítás. Kanszállásokban télen almozott, nyáron al­mozatlan állattartás lehetséges. Almozott állattartásnál a bélsár az alommal el­keveredik és az alom a vizelet nagyrészét is fel­szívja. A keletkezett almos trágya villázással, lapáto­lással és járművel távolítható el, a fel nem szívott kis mennyiségű vizelet folyókával, csatornával ve­zethető el. Almozatlan állattartásnál a bélsár és vizelet trágyacsatornába vagy úsztatócsatornába gyűjt­hető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya pépszerű voltára,— figyelem­bevéve a továbbszállítás problémáját is — célsze­rűbb az úsztatásos eltávolítás. Iiímlókban az állattartás almozatlan, csupán a 30 kg körüli súlycsoportnál alkalmaznak télen — de csak az állatok fekvőhelyén — kevés almozást. Mivel az állatok hamar megszokják, hogy fekvő­helyükön nem ürítenek, a trágyaeltávolítás almo­zás esetén is ugyanúgy végezhető mint almozatlan állattartásnál. Az időszakos alomcsere a trágyaeltávolítástól függetlenül villázással és járművel történik. A cse­kély szennyezettségű almot mint almos trágyát kezelik. A 600 férőhelyes épületben egy almozás­hoz kb. 240 kg alom szükséges. A keletkezett bélsár és vizelet trágyacsator­nába vagy úsztatócsatornába gyűjthető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya egész évben közel azonos hal­mazállapotára, pépszerű voltára és nagy mennyi­ségére, elsőrangú jelentőségű az úsztatásos eltávo­lítás, mely egyúttal a továbbszállítás gazdaságos megoldását is lehetővé teszi. * Hazai viszonyaink között a nagyüzemi mező­gazdaságban az alábbi nagyságú sertéstartási tele­peket alkalmazzák: 280 kocás tenyésztelep 560 kocás tenyésztelep 840 kocás tenyésztelep 1800 férőhelyes hizlaló telep 3600 férőhelyes hizlaló telep 5400 férőhelyes hizlaló telep

Next

/
Oldalképek
Tartalom