Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Kernács Sándor: A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai

Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. 564 VÍZGAZDÁLKODÁS A vízminőségvédelem közgazdasági vonatkozásai Dr. K E R N Á C S SÁNDOR* A víz a földi élet nélkülözhetetlen eleme, melyet sem az élővilág, sem a társadalom-gazdaság ma még mással nem pótolhat. Víz az életet jelentő biológiai anyagcsere előfeltétele, annak elemi része ós közvetítője. Víz az élő­szervezetek sejtállományának egyik legfontosabb építő eleme. Víz alkotja az emberek ós az állatok testállomá­nyának 50 — 60%-át, a növények szervezetének pedig 80 — 95%-át. Vizet használ az alkotó ember csaknem va­lamennyi társadalom-gazdasági, kulturális és egészség­ügyi tevékenységének ellátásához. Víz nélkül minden élet megszűnne a földön. A föld felületének 2/3-át víz borítja. A föld statikus vízkészletét a különböző — sokszor ellentmondó — szá­mítások általában 1333 millió km 3-re becsülik, melynek 98%-a sósvíz. A fennmaradó édesvíz mennyisége 33,3 millió km 3, ebből 25,0 millió km 3 a poláris jégtakarókat alkotja, csak 8,32 millió km 3 jut a kontinensekre, 13 ezer km 3 pedig a föld légkörében mint pára, vagy jégkristály kering. A kontinenseken levő édesvíz-készletekből 8,0 millió km 3 a felszín alatt helyezkedik el, ebből a felső rétegek­ben levő talajvíz mintegy 150 ezer km 3. A felszíni vizek mennyisége pedig alig 320 ezer km 3-re tehető. Emberi használatra tehát — mai ismereteink szerint — a fel­színi és a talajvizeknek megközelítően 500 ezer km 3-t ki­tevő tömege állhatna rendelkezésre. Gyakorlatilag azon­ban csak a dinamikus vízkészletek — évi átlagban 37 ezer km 3-re becsülhető — mennyiségét lehet folyamato­san igénybe venni anélkül, hogy a természet vízháztar­tását károsodás ne érné. A víz körforgása alakítja ki a természet vízháztar­tását, mely nemcsak a vízkészletek folyamatos és termé­szetes regenerálódását biztosítja, hanem kölcsönhatásai­val igen jelentős — ma még nem minden vonatkozásá­ban ismert — tényezője az éghajlati viszonyok és ezáltal az életfeltételek alakulásának. A víz és a társadalmi íejlődés kapcsolata A természet vízforgalmában az élőszerveze­tek, közöttük az ember is, igen jelentős szerepet játszanak. Életműködésükhöz szükséges — összes­ségében jelentős mennyiségű — vizet a természet készletéből vonják el és annak vízforgalmába bo­csátják vissza. A felvett vízből igen keveset hasz­nálnak el, csaknem egész mennyiségét visszaadják, de ásványi és organikus anyagokkal többé-kevésbé szennyezett állapotban. A vizet, természeti körülmények között az élő­lények, vagy más tényezők által okozott szeny­nveződéstől, részben saját regeneráló képessége — mely körforgásából, valamint fizikai és kémiai tu­lajdonságaiból adódik —, részben a benne levő organizmusok folyamatosan megtisztítják és ezzel minőségének egyensúlyát állandóan fenntartják. A vízháztartásban kialakult természetes egyensúlyt világszerte, de elsősorban a nagy népsűrűségű fej­lett ipari országokban az utolsó 100 évben bekö­vetkezett, nagyarányú technikai fejlődés és a vi­lág népességének rohamos növekedése felborulás­sal fenyegeti. * O. V. F. Központi Vízkészletgazdálkodási Felü­gyelőség, Budapest. A világ népessége, szaporodásának eddig trendjét alapul véve, a következő évezred első szá­zadának derekáig előreláthatóan megkétszerező­dik és meghaladja a 6 milliárdot. Az emberiségnek nemcsak számszerinti növekedése, hanem a techni­kai és a kulturális színvonal nagyarányú fejlődése miatt világszerte, így hazánkban is egyre nagyobb mennyiségű vízre van szüksége. A vízigények növe­kedésével együtt megváltozik a társadalmak víz­használatának összetétele is. Az ember létfontos­ságú és higiéniai célú közvetlen vízhasználatának mennyiségét és növekedésének ütemét meghaladja a civilizációs igényének kielégítéséhez kapcsolódó közvetett, főként technikai és ipari rendeltetésű vízhasználata. A könnyen elérhető és közvetlenül felhasznál­ható víznyerési lehetőségek száma korlátozott, meghatározott mennyiségű vízkészleteik fogynak, fajlagos terhelésük pedig rohamosan növekszik. A vízigények zavartalan és folyamatos kielégítésé­nek biztosítása érdekében az emberiségnek évről évre újabb és egyre nehezebben kiaknázható víz­készleteket kell használatba venni, ami állandóan nagyobb anyagi megterhelést jelent. A természetben előforduló vízkészletek meny­nyisége korlátozott, területi és időbeni megoszlá­suk egyenlőtlen, használatba vételük lehetőségei is eltérőek, ezért, valamint a társadalom vízigényé­nek területileg differenciált — a vízkészletek elhe­lyezkedésével nem arányos — megjelenése miatt világszerte, így hazánkban is élesedik a feszültség a vízigények és a technika mindenkori fejlettségé­től függően hasznosítható vízkészletek között. Ezt a feszültséget fokozza még az a körülmény is, hogy az emberiség városokba tömörülésének és az ipari termelés növekedésének hatására megvál­tozott életkörülményei miatt, vízhasználatával ará­nyosan növekvő mennyiségű és állandóan nagyobb szennyezettségű vizet bocsát vissza a természet vízháztartásába. A vízkivétel és a különböző ere­detű szennyvizek mennyiségének növekedése meg­változtat jaamederben hagyott, illetve az odaszeny­nyezetten visszavezetett vizek egymáshoz viszo­nyított arányát, ami kedvezőtlen irányba befolyá­solja a vizek természetes tisztulási folyamatait. A vízszennyezés növekedése és minőségvédelme Századunkban megindult nagy iparosodás és urbanizálódás előtt, valamint még napjainkban is, az iparilag kevéssé fejlett és alacsony népsűrűségű országokban az emberek túlnyomó többsége kis lélekszámú, ritkán lakott településekben él, s csak kisebb hányada a városok lakója. A keletkező szennyvizek nagyobb része — még a városok több­ségében is — közvetlenül a talajba jut és ott a ter­mészetes tisztulási folyamatok során, szennyezett-

Next

/
Oldalképek
Tartalom