Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
2. szám - Fekete András: Az öntözési üzem munkamennyiségeinek számítása
61 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Beszámoló ÖNTÖZÉS Az öntözési üzem munkamennyiségeinek számítása* FEKETE ANDRÁS" Az öntöző nagyüzemeinkben egyre inkább jelentkezik az igény, hogy az öntözés végrehajtására fordítandó emberi munkát, a munkaerőlétszámot az elérhető minimumra csökkentsük. A munkaerő probléma nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is jelentős kérdés. Megoldására számos javaslat ismeretes, azonban azokat hazánkban még kevésbé alkalmazták. Tanulmányunkban a csőtagokból összeállítható szárny vezetékekkel felszerelt, vegyes csővezetékit esőztető berendezések üzeme közben felmerülő munkamennyiségek meghatározásával foglalkozunk. Megjegyezzük, hogy a kutatás eredményeként levezetett összefüggések hordozható esőztető berendezések, valamint új üzemi feltételek bevezetése esetén (tömlőből készült szárny vezetékek, teljes beépítésű esőztető berendezések) egyaránt eredményesen alkalmazhatók. 1. Az öntözési üzem munkáinak csoportosítása Az esőszerű öntözés végrehajtásával kapcsolatos munkálatokat három fő csoportba sorolhatják: 1. Felvonulási munka, a hordozható csővezetékeknek, szerelvényeknek, szórófejeknek és tartozékainak a kiindulási üzemállapotba történő felszerelőét (telepítését), illetve üzem kész állapotba helyezését jelenti. 2. Üzem közben végzett munka, a felsorolt alkotóelemekből álló szárnyvezetékeknek a soron következő üzemállásba történő áttelepítését jelenti. Ez a munka a csővezetékekkel uralt területen az ún. belső csőszállításokat foglalja magában. 3. Elvonulási (befejező) munka, a felvonulás során felszerelt hordozható csővezetékeknek, szerelvényeknek, szórófejeknek és tartozékainak a végső üzemállásból történő leszerelését, ill. a területről történő elszállítás előkészítését jelenti. A felsorolt munkákon kívül beszélhetünk még előkésztő, karbantartó és tároló munkákról. Tekintettel arra, hogy ezek nem közvetlenül az üzem, hanem a biztonságos üzem előkészítéséhez tartoznak, így vizsgálatainkban ezekkel nem foglalkozunk. A felsorolt munkák mindegyike a következő periodikusan ismétlődő munkaelemekre bontható fel: csőfelvétel, csőszállítás, csőletétel, csőösszeekapcsolás, szórófejek, állványok és szerelvények szállítása és szerelése, csőszétkapcsolás. * „Az esőztető öntözőrendszerek üzemi egységeinek gazdaságos kialakítása" c. egyetemi doktori disszertáció rész.lete. ** Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest. Mivel a felsorolt munkaelemek közül a csőszállítás szolgáltatja a legnagyobb munkamenynyiséget (a többi elem annak csak mint egy 15— 20%-a), továbbiakban csak ezzel foglalkozunk. Megemlítjük, hogy a csőszállításnak nem időelemzését végezzük el, hanem a felmerülő munkamennyiséget határozzuk meg. Tekintettel arra, hogy esetenként a csövek anyaga, hossza és súlya is változhat a csőszállítást nem közvetlenül a munka menyiségével, hanem annak legfontosabb jellemzőjével, a szállítási (gyaloglási) úthosszal adjuk meg, amelyből a munkaegység a csősúly ismeretében egyszerűen meghatározható. Levezetéseinkben a súllyal (L s) és súly nélkül (L n) való gyaloglási úthosszt külön-külön és összegezve (L) is megadjuk. Vizsgálatainkat az öntözési gyakorlatban leggyakrabban előforduló üzemi formákra végeztük el. II. A munkamennyiségek meghatározása 1. Felvonulási munka Az 1. ábrán azt az esetet vizsgáljuk, amikor a szárnyvezeték összeállításához szükséges csőmennyiséget az egy állásból öntözhető terület szélén (üzemi egység szélén), az üzemi rendnek megfelelő első szárnyvezetékállás kitűzött nyomvonalának végén vagy attól x távolságra helyezzük el. A szárnyvezeték összeállítása mindkét esetben a 6 m-es csőtagok keresztirányú (fő-, ill. mellékvezetékre merőleges) telepítésével oldható meg. Ez a megoldás — ideértve a fővezeték mentén elhelyezett csőhalmazok esetét is — a gyakorlatban előforduló mindennapos feladatra vonatkozik, különösen akkor, ha nincs lehetőség arra, hogy a csőszállító kocsi a táblán belül közlekedhessen (magas növényi kultúra). A szárnyvezeték összeállításához szükséges gyaloglási úthosszúság értéke kétféle módszerrel határozható meg: 1.1 számtani sorral és 1.2 középtávolságra való szállítás figyelembevételével. Az összefüggés levezetését x = 0 értékkel mutatjuk be. 1.1. Összefüggés levezetése számtani sorral. A csőhalmazból a csőtagokat egyenként hordjuk be a kitűzött nyomvonalra. E meggondolás alapján a súllyal való gyaloglási úthosszúság a következő alakban írható fel: ahol l egy csőtag hosszát jelenti. A képletből az állandó tagokat kiemelve: L s l=~{l + 'i + b + l+ . . . +a n)
