Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Vas Károly: Szélviszonyok vizsgálata különös tekintettel az esőszerű öntözésre

Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 517 HÍ D ROMÉ T E O R O L Ő GIA ; - • ' Szélviszonyok vizsgálata különös tekintettel az esőszerű öntözésre VAS KÁROLY* A nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése maga után vonja a termesztési viszonyok gyors fejlesztésének szükségességét, a belterjes mezőgazdasági termelés kialakítását. A növénytermesztés belterjesítésétől azonban csak akkor várhatunk kielégítő eredményt, ha a termesztendő növények igényeit maximális mértékig biztosítjuk. Ez maga után vonja az egyre fokozódó gépesítést, kemizálást és az öntözést. Öntözött területeink jelentős részét esőztető berendezésekkel öntözzük és az acélunk, hogy a kiadagolandó vízmennyiséget a természetes csapadékhoz leginkább hasonló módon, egyenletes intenzitással juttassuk a talaj felületére. Az egyenletes intenzitás megvalósítását a konstrukciós megoldások mellett esetenként a szélhatás is jelentős mértékben befolyásolja. Vizsgálataink keretében — támaszkodva a szakirodalomra [1] — azt a szélsebességet kívántuk meghatározni, amely mellett a jelenleg alkalmazott szórófejek permeteloszlása a mezőgazdaság követelményeinek már nem felel meg. Ezt a vizsgálatot indokoltá tette az az egyre gyakrabban felmerülő kérdés is, hogy az uralkodó szél irányát a tervezés során milyen módon lehet figyelembe venni, illetőleg az üzemelők kiküszöbölhetik-e a káros szélsebességek hatásait? 1. A szélviszonyok hatására vonatkozó korábbi megállapítások A hivatkozott szakirodalom szerint (Kecskemét, Szeged, Debrecen, Tiszaörs és Békéscsaba június—augusztus hónapok széljárási viszonyai alapján) a tenyészidő 48,5—57,9%-ában szélcsendes vagy enyhén szeles, (sebesség 2 m/s alatt) az idő, további 27,2—38,6%-ában 2—4,5 m/s sebességű szél fúj (akkor az öntözés még folytatható) és 7,9— 12,7%-ban pedig szélerősség már meghaladja a 4,5 m/s-ot (öntözés ekkor nem folytatható). Az előző százalékos adatok szélső értékeket jelentenek. Ezek között kiugróan alacsony (48,5) és kiugróan magas értékek (38,6 és 12,7) is találhatók. Ha ezeket figyelembe vesszük, az átlagnak is jól megfelelő adatok a következők: 2 m/s szélsebesség alatt 55% 2—4,5 m\s szélsebesséb között 35% 4,5 m/s szélsebesség felett 10% Az előző adatokból Dobos A. azt a következtetést vonta le [2], hogy szélcsendes idő figyelembevételével kell tervezni, mert a június — augusztus hónapok öntözésre felhasználható időszakának 61%-ában a szélsebesség a Nagyalföldön nem haladja meg a 2 m/s-ot. Ugyanakkor az előző adatokkal kapcsolatban két vizsgálandó kérdést is felvetett: * BME Vízgazdálkodási Tanszéke, Budapest. a) Nem kellene-e az adatsorokból azokat a szeles napokat kihagyni, amelyek egyúttal esős napok is? Az a szél ugyanis, mely csapadókhullással kapcsolatos, nem káros, hanem hasznos az öntözés szempontjából. b) Megfelelőek-e egyáltalán a szélsebességek osztályozására szolgáló határok (0—2; 2—4,5; 4,5 m/s felett)? A szélhatások ugyanis, amelyek a szórási távolság csökkenését eredményezik a szélsebeségtől négyzetes arányban függenek. Levonta azt a következtetést, hogy a 2—4,5 m/s sebességű szelek tartománya öntözés szempontjából korántsem egynemű, ezért két részre (pl. 2—3 és 3—4,5 m/s) kellene bontani és a meteorológiai adatokat ennek megfelelően kellene értékelni. Tanulmányunkban a szélviszonyokra vonat kozó feldolgozásokat az a) és b) alattiak figyelem bevételével végeztük el. Munkánkhoz Oroszlány I. és Szalay Gy. a birtokukban levő adatsorokat rendelkezésünkre bocsátotta. A többi adatot az Országos Meteorológiai Intézettől szereztük be. 2. A szélviszonyokra vonatkozó vizsgálataink 2.1 Kiindulási adatok A szélviszonyok esőszerű öntözésre gyakorolt hatásának vizsgálatát elsősorban a Nagyalföld viszonyaira dolgoztuk fel. Az öntözés a kedvezőbb csapadékeloszlás ellenére szükségessé válik a dombvidékeken is, de itt egyéb problémák (szórásképalakulás, felületi elfolvás stb.) tisztázása az elsődleges szempont, bár nem hagyható figyelmen kívül a szél sem. — A Kisalföldre vonatkozó vizsgálatokra egyenlőre még nem kerülhetett sor —. Jelen vizsgálatunkban tehát csak a Nagyalföldre kívánunk jellemzést adni és példaként Tiszaörs (8 éves) Kecskemét (10 éves) adatsorát dolgoztuk fel. Ezeket az állomásokat azért választottuk ki, mert a vizsgálati tér jellemző pontjain helyezkednek el és a szélsebesség mérés is azonos műszertípussal történt. Feldolgozásunk keretében megvizsgáltuk a szél és csapadék kapcsolatának la alatti kérdését is. Megállapítottuk, hogy a kapcsolat kimutatható, hogy az ilyen esetek az előfordulási számok viszonylag alacsony volta miatt, a biztonság javára elhanyagolhatók. Ezt mutatja az 1. ábra amelyen Tiszaörs 1958. június havi szél és csapadékadatai láthatók. A szélsebességek (iv) a napi átlagos szélsebességeket, valamint a csapadékos napok csapadékösszegeit (h) tartalmazzák. Mint az ábrából látható, a csapadékok általában nem esnek össze a szélsebességek maximumaival. (Hasonló eredményre vezetett a többi hónap eredményeinek feldolgozása, valamint Kecskemét adatsora is). A záporokat megelőző nagy, sokszor viharos sebességű szelek ugyanis csak rövid ideig tartanak ezért a napi átlagos széljárást