Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Hegedűs Miklós–dr. Szesztay Károly: Adalékok a hótakaró vízegyenértékének nyilvántartásához

484 Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. Hegedűs M.—Szesztay K.: A hótakaró vízegyenértéke <U 3020104030 j 2,010 l/IS^JO Cv • to

3 - Hóvasfogság adatok váltoiékongsógo \J2I \\l35 \ \M20. \ III.2}\145 i M q<S II.IB.q \ \ 176 \ \ Kkto\ \ XP>190 185 \ XILZI^W - mrMS 108 77, 1 \146H.11. oSluz B 93xu.31. • OOt.5. mf>2S0 0,1 Hósürüt /llf&qjí i i i 1 2 'ég, t

0, [gr/cm

3] \ i 3 Ct • to

3 - Hósürüségadatvk váttozékongsága \47 VSju.te. \\53 \ \IIIM \ HI2Í\fí8 /UQJJ \ \ VS \ \ VsMA, \ \uur\ mt.M - IBM. -1 1 1 1 1 62 66 1 u.n. t>62ll.1 •$.50/12. Off/ILfl 00/.S. 1 1 1 M2V>13& ii 1.25.° 147 1 T 0,1 0,2 0,3 Hósürüség, t

0 , [gr/cm

3] dig az rih= 100% esetre meghatározott h

0 legmegbízhatóbb értékhez viszonyított Ahi =100 \h—ho ho eltérésekkel fejeztük ki. A mérési vonalakra jellemző Ah=f(n

h) (5) kapcsolat vizsgálatára végzett feldolgozásokból a 6. ábra az ország egyik legmagasabb fekvésű állomásának adataival mutat be példát. A feldolgozás 30 mérési sorozat alapján történt, amelyek a v és t értékek, illetve kombinációik tekintetében átfogják az adott mérési helyen előforduló értéktartományt. Valamennyi mérési sorozat a 100 m hosszú alapvonal mentén végzett Nh = 20 mintavételből és Nv=20 vastagságmérésből áll és a viszonyítási alapul elfogadott h

0 átlagos vízegyenérték a 20 mérés számtani átlaga. Ezután a mintavételi pontok számát — vonal mentén az egyenletes eloszlás megtartására törekedve — fokozatosan csökkentettük és az i=18, 16, 14, ...2 mintavételből! adódó átlagos térfogatsúly és a 20 vastagsági adat v

2

0 átlagának szorzataként kiszámítottuk a hi=U 10t>

2

0 (6) vonal átlagokat és ezeknek a A

0-hoz viszonyított Ahi eltéréseit. A mérési sorozatonkénti Ah = f (nh) kapcsolatok áttekintéséből kitűnt, hogy a kapcsolat alakulásában a hótakaró vastagságának a szerepe a leg5. ábra. Példa a változékonysági tényezők alakulását jellemző statisztikai törvényszerűségek állomásonkénti megállapítására (Mátraszentlászló, 1963—64) Puc. 5. ÍIpuMep hü onpedejienue cmamucmmeacux 3ükohoMepHOcmeü, xapaKmepu3ywttfux cfiopMupoeaHue fiaicmopoe U3MeHeHUH, no omdeJibHbtM cmanquHM ( MampaceHmjiacjio ) Abb. 5. Beispiel für die stationsweise Peststellung der den Verlauf der Veranderlichkeitsfaktoren charakterisierenden statistischen Gesetzmassigkeiten (Mátraszentlászló) natív értékelésének szüksége más esetekben is (légi úton végzett hó vastagság észlelések, vastagságot mérő és mintavételre berendezett állomások adatainak együttes értékelése stb.). A kétféle mérés célszerű arányának kérdéseit előbb az egyes mérési vonalakra vonatkozó átlagértékek, majd a területi nyilvántartás pontossága szempontjából vizsgáljuk. A számításhoz felhasznált mérési adatok összetételét a mintavételi adatok viszonylagos számát megadó n

h= 100 N

h:Nv (3) százalékszámmal, az átlagértékek pontosságát peÍS I

! ff •I N 1 I eN 00' 20° 28' 8t W mA. f. \ N

v= 2L 1= const \ N \ LI V o\. • I 1 — 1—H 1 Mintavételi pontok viszonylagos száma, n

h -100 N

h - At

v [X] 6. ábra. A mintavételi pontok viszonylagos számának hatása a vonalmenti nyilvántartás pontosságára (Szilvásvárad ) Puc. 6. Bnunnue omnocumejibHoeo uucaü nymcmoe e3nmun npoő na moHHoemb yiema e npodonbHOM pa3pe3e (Cujieauieapad) Abb. 6. Einfluss der relativen Anzahl der Probeentnahmepunkte auf die Genauigkeit der Evidenzführung entlang der Linie (Szilvásvárad)