Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Dr. Vámos Rezső: Kénhidrogén okozta tömeges halpusztulás utólagos kimutatása
Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 478 LIMNOLÓGIA Kénhidrogén okozta tömeges halpusztulás utólagos kimutatása Dr. VÁMOS REZSŐ Bevezetés A tavakban és holtágakban, általában a vízzel borított vagy telített talajok iszapjában anaerob körülmények között, mikrobiológiai szulfátreakció eredményeként kénhidrogén képződhetik. Ez a vegyület a talaj vasvegyületeivel vasszulfiddá egyesül és mint ilyen felszaporodhatok. (1. kép) E folyamatnak egyik fő tényezője a tartósan meleg időjárás, amikor a víz hőmérséklete huzamosabb időn keresztül 25°C körül van, ugyanis a magasabb hőmérséklet kedvező a szulfátredukáló baktériumok számára. A másik fő tényező az iszap magas szerves-anyag tartalma, amelynek lebomlása az anaerob viszonyok kialakulását, illetve az erőteljes szulfátredukciót segíti elő. A különben ártalmatlan vasszulfidból klimatikus hatásokra a mérgező kénhidrogén felszabadulhat. Megfigyeléseink szerint a huzamos meleg időt követő gyors lehűlés és egyidejű légnyomáscsökkenés halpusztulást eredményezhet. Ilyen okra visszavezethető halpusztulás azonban rendszerint csak a nyár második felében léphet fel, amikor az iszapban már annyi vasszulfid gyülemlett össze, amelyből felszabaduló kénhidrogén már mérgező töménységű lehet. Kísérletekkel igazoltuk a lehűlés és légnyomáscsökkenés szerepét a kénhidrogén felszabadulásában (Vámos, 1964). A kísérletek eredményeiből kitűnt, hogy a meleg időjárást követő lehűlés a vízréteg oxigéntartalmát megnöveli és az addig anaerob viszonyok között levő redukált iszapréteg felső zónájában a vasszulfid kénsavvá oxidálódik. A kénsav a még nem oxidálódott vasszulfidból kénhidrogént szabadít fel: FeS + H 2S0 4 = FeS0 4 + H 2S A kénhidrogén és a kénsav reakciója kéndioxid képződéséhez vezet, ami viszont szintén mérgező, s a sejtfal permeabilitását megszünteti. A kénhidrogéntől szenvedő algák és más vízinövények a vízbe aminosavakat adnak le. A tápanyagbőség következtében az összes baktériumszám megnövekedik és oxigénhiány léphet fel. Más oldalról az algák és más vízinövények lebomlása a víz ammóniatartalmát növeli meg, amely a reduktív folyamatoktól megnövekedett pH-értékű vízben ún. szabad ammóniává alakul, amely 0,5 mg/l koncentrációban már halálos (Vámos, 1963). A kénhidrogén felszabadulása tehát egy mérgező lánc képződését indítja meg, amely azonban még részletesebb megvilágításra vár. A kénhidrogén a halakra idegméregként hat, a növényeket pedig azoknak az enzimeknek inak* József Attila Tudomány Egyetem Növényélettani Intézete, Szeged. tiválásával károsítja, amelyek prosztetikus csoportjaikban nehézfémet (vasat, rezet) tartalmaznak. Ilyenek a légzésben fontos szerepet játszó enzimek, a peroxidáz, citokrómoxidáz, polifenoloxidáz, kataláz stb. Kénhidrogén okozta tömeges halpusztulások főképpen a nehéz, savanyú, szerves anyagban gazdag talajon levő halastavakban, tavakban és holtágakban lépnek fel. Hazánkban a Balatontól délre levő berkek tőzeges halastavaiban (Irma-puszta), völgyzáró gátakkal létesített tavakban, ahol a szerves anyag tartalom a tavak rendkívül termékenysége révén felszaporodott (Tatai Halgazdaság) és a Tisza és a Kőrös savanyú öntéstalajban levő holtágaiban károsított s a kár gyakran többszáz q mennyiséget ért el. 1. kép. Vasszulfidtól fekete iszap az Algyői-tóban halpusztuláskor Bild 1. Durch Eisensulfid schwarzgefarbter Schlamm im Algyőer See beim Fischabsterben III. 1. Silt blackened by iron sulphide in the Algyő lake at times of fish decay
