Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
2. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás III. ötéves terve
50 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás III. ötéves terve zását. A Társaság ezen túlmenően előremutató, kezdeményező módon járult hozzá azoknak a koncepcióknak és konkrét terveknek a kialakításához, melyek az előttünk álló 5 éves tervidőszakban testet öltenek és fontos szerepet töltenek be a népgazdaság fejlődésében. Amikor a vízgazdálkodás harmadik 5 évester véről szólunk, említést kell tenni arról, hogy a népgazdaság különböző területein folytatott vízgazdálkodási tevékenység összesített 5 éves terve most elsőízben került összeállításra. Mi a célja ennek a nemcsak összesített, hanem többé-kevésbé összehangolt vízgazdálkodási tervnek? Az, hogy elősegítse az egyes vízgazdálkodási ágaknak, a népgazdasági ágakkal és egymással összhangban történő fejlesztését, továbbá a termelőerőknek a vízgazdálkodási adottságokkal és lehetőségekkel összhangban levő területi elhelyezését. A harmadik ötéves terv vízgazdálkodási beruházásai A tervidőszakban közel 14 milliárd forint értékű vízgazdálkodási beruházás valósul meg, ami 15,4%-kai haladja meg a második 5 éves terv vízgazdálkodási beruházásait. A vízgazdálkodási beruházások az előző tervidőszakhoz hasonlóan, az összes népgazdasági beruházásoknak mintegy 5,4 %-át teszik ki. Ebből a vízügyi szerveknél 4,3 milliárd forint kerül felhasználásra, ami 31%-kal haladja meg az előző tervidőszakban közvetlenül az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz tartozó szerveknél hasonló célokra eszközölt beruházásokat. A tanácsi és társulati beruházásokat is figyelembe véve az összes vízgazdálkodási beruházásoknak 66%-a valósul meg az OVF irányítása alatt, míg 34%-át más ágazatok használják fel. Igen jelentős a vízrendezési munkákra fordított beruházások növekedési üteme. Míg ugyanis a második 5 éves tervben vízrendezési munkákra, árvízvédelmi, folyószabályozási, belvízmentesítési, vízfolyásrendezési művek fejlesztésére kb. 2280 millió forintot — ebből a vízrendezési főművekre 340 millió forintot — fordítottunk, a harmadik 5 éves tervidőszakában ezekre a munkákra 3150 millió forint — ezen belül a vízrendezési főművekre 530 millió forint — kerül felhasználásra. Mezőgazdasági vízhasznosítási művekre az előző tervidőszak 3,1 milliárd forintos beruházásával szemben 2430 milliót irányoz elő a terv. Ezen belül azonban a jövő fejlődését megalapozó főművekre az előző tervidőszak 446 millió forintot kitevő beruházásánál lényegesen több — 960 millió forint — jut, az üzemen belüli öntözőművek fejlesztési üteme jóval kisebb lesz, mint az előző tervidőszakban. A mezőgazdasági üzemeken belüli vízgazdálkodási munkákra előirányzott beruházások öszszetételében jelentős változás megy végbe. Az üzemen belüli öntözési beruházások lényegesen csökkennek, ami összefügg azzal, hogy az öntözés területi fejlesztésének üteme lelassul és a következő tervidőszakban a főfeladat elsősorban a megépült öntözőművek minél jobb hasznosítása lesz. Az előző tervidőszakban az üzemen belüli öntözőművekre 2,7 milliárd forintot használtak fel, és a mezőgazdasági üzemeken belüli és az üzemközi vízrendészeti feladatokra (belvízmentesítés, lecsapolás) csupán 1,4 milliárd forint összegű beruházás jutott. A harmadik ötéves terv időszakában kb. 1,1 milliárd forintnyi beruházás jut az üzemen belüli öntözőművek fejlesztésére, tehát 60%-kal kevesebb, mint az előző 5 éves tervidőszakban, ugyanakkor az üzemi és üzemközi vízrendezésre, amelynek hiányát éppen az ez évi nagy belvízjárás idején is tapasztaltuk, inintgy 1,6 milliárd forintos beruházást — az előző tervidőszakhoz képest 14%kal többet — irányoz elő a harmadik 5 éves terv. Az ipari tárcák vízgazdálkodási beruházásainak előirányzatai közel megkétszereződnek. Míg ugyanis ezek a beruházások a második 5 éves tervidőszakban kb. 1,4 milliárd forintot tettek ki, a harmadik 5 éves tervben — a szennyvíztisztító berendezések építésére fordított beruházásokkal együtt — közel 2,4 milliárdot érnek el. Az új gazdasági mechanizmussal összhangban új elemként jelentkezik a vízgazdálkodásban is, hogy a beruházások egy része nem központi költségvetésből, hanem helyi, vállalati forrásokból és bankhitelből valósul meg. Az ilyen beruházások mértéke ma még alacsony, az 5 éves tervidőszak során azonban minden bizonnyal lényegesen növekszik. A vízellátás és a csatornázás fejlődése Az utóbbi években a legjelentősebb, szinte korszakalkotó volt a fejlődés a vízellátás és a csatornázás területén. Ez annál jelentősebb, mert a vízgazdálkodásnak éppen ez az ágazata volt korábban a legelhanyagoltabb. Az 1960—65. közötti időszakban — a tanácsi, az OVF és az ipari beruházásokat is figyelembe véve — 5 milliárd forintot fordítottak vízellátási és csatornázási munkákra. Az 5 év alatt elért fejlődésre jellemző, hogy az ország vízműveinek, törpevízműveinek, körzeti vízvezetékeinek együttes napi mértékadó kapacitása 1,4 millió m 3-ről, 1,9 millió m 3-re emelkedett. Sikerült elérni, hogy az utóbbi 1—2 évben, minden városban, ideértve a fővárost is, zavartalan volt a vízszolgáltatás. Tartós és számottevő vízhiány sehol sem jelentkezett. Az elmúlt tervidőszakban 4000 km új vízvezetékhálózatot fektettek le. Ezzel az ország vízműveinek csőhálózata elérte a 12 500 km hosszúságot (1. ábra). A hálózathoz 25 000 közkifolyó csatlakozott, amelyből 9000-et a második 5 éves terv időszakában szereltek fel. A magaslati tároló térfogat 90 000 m 3 újonnan épített tárolótérfogattal 340 000 m 3-re emelkedett. A hálózati és szolgáltatási vízveszteség átlaga 10,7% volt, kedvezőbb, mint az előző években. A fogyasztók részére szolgáltatott 1,7 milliárd m 3 víznek azonban csak 40,5%-a jutott a lakosságnak, az ipar 640 millió m 3-t, tehát a termelt víz 37%-át, az egyéb üzemek, közintézmények 360 millió m 3-t, a közüzemi víztermelés 21%-át használták fel. Még nagyobb az ipari és intézményi vízfelhasználás a lakosság vízellátásának rovására a fővárosban, ahol a lakosság részére az összes termelt víznek csak 36,5%-a jut. A fejlesztés eredményeként a
