Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Mamdouh Shakin: Talajcsövezés vékony vízvezető rétegekben

Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 448 ÖNTÖZÉS Talajcsövezés vékony vízvezető rétegekben MAMDOUH SHAHIN* < Bevezetés Az egyiptomi mezőgazdaság termékhozama főleg a Nílusból származó öntözővízmcnnyiségtől függ. A régi időktől kezdve egészen a XIX. század második felóig a kerti öntözés volt az uralkodó öntözési módszer. Ma már a 6,25 millió feddan** nagyságú öntözött területből csak kb. félmillió feddan felsőegyiptomi területet öntöznek ezzel a régi módszerrel. Az Ősi rendszer szerint a mezőgazdasági területet felosztották zárt medencék hálózatára ós ezeket beömlőnyílásokkal ellátott gátakkal vették körül. A folyó áradási időszakában (augusztustól októberig) a földet átlagosan 1,8 m magasságban vízzel borították, kb. hat héten keresztül. A vizet azután visszavezették, amikor a Nílus vízszintje már kellőképpen leapadt. A téli növényeket elvetésük után minden vízpótlás nélkül hagyták érni. Ez a termelési mód kétségtelenül megfelelő lehetőséget adhat arra, hogy a talaj kiszáradjon és a felesleges víz magától távozhasson. A nyári növények csak néhány kisebb területegységre korlátozódtak s azokat vízkiemelés révén külön öntözték. A nyári növénynek számító gyapot és cukornád ültetvényeknek a XIX. század második felében kezdődött elterjedése arra ösztönözte a szakembereket, hogy állandó öntözési rendszerré alakítsák a régi ideiglenes rendszereket. Ezáltal lehetővé vált további növények évi többszöri öntözést igénylő termelése is. Mindezt számos új műszakilag kialakított csatorna létesítésével, és töltések, valamint vízkormányzó berendezések építésével érték el. A megművelt terület növelése céljából, a Nílus a kis vízállásainak februártól júliusig terjedő időszaka alatti öntözési igények kielégítésére először az Assuan-i gátat építették meg 1902-ben. A növekvő lakosság fokozódó igényeinek kielégítésére a duzzasztóművet 1912ben, majd 19311-ban ismét átépítették, növelve annak magasságát. így tározóterót 1-ről 2,3, majd 5 milliárd m

3-re emelték. A Szudánban 1937-ben épült, 2,5 milliárd m

3 tározóképességű völgyzárógát üzembehelyezése szintén hozzájárult a folyó természetes nyári vízhozamának növeléséhez. Közben több más duzzasztóművet is létesítettek a folyón, ami által elérhették, hogy az öntözőcsatornák vízszintje magasabb legyen, mint a környező talajfelszín. Az 7. ábrán vázolt térkép ezeknek a tározó- ós szabályozóműveknek az elhelyezését szemlélteti. A Nílus-delta terület, amelyet a Földközi tenger, az El-Ismailia és El-Nubaria csatornák határolnak, főleg agyag és iszap réteglerakódásokból áll. Ezek vastagsága 5—50 méter között változik. Itt kell rámutatnunk arra, hogy az öntözőcsatornák nagy része is ebben a kötött talajban helyezkedik el. A kötött talajréteg alatt meglehetősen jelentékeny vastagságú homok és kavics vízvezető rétegek fekszenek. A folyóágak, amelyeket a vízvezető réteg majdnem teljes hosszúságukban átvág, lehetővé teszik a talajvíz szabad összeköttetését a Nílus vizével (2. ábra). A rétegek ilyen jellegű alakulásából nyilvánvaló, hogy a Nílus-delta terület alatti tározótér * Egyetemi docens, Kairói Műegyetem Mérnökkar, Egyesült Arab Köztársaság. ** A feddan az egyiptomi mezőgazdasági területegység ; egyenlő 4200,6 négyzetméterrel. ÍÖLDKÖ 30° \ 31' I 3 ziraroER) y \ * ÍCAtRO \ 5° • ( £(Tf£SVIIi KÖZTÁRS 25° ÁSAG \ s t \ Assuón) fiég/gát\ fé» í él 1 <=> \ ^ \ \ v^V ) 20° ( Assuón) fiég/gát\ fé» í él \ 1 Cl t T r^- l { V. SZUDÁN SobotAvh 15' . J\ igát iKMttroun \ V \ ^ l i \ l i JUMAGYAMZAT- , ,( \ — MiGiiriinMrzÁtceAj K = if/rBAiÁW s*r \ öN. — ouzzAszrÓMŰ . A VV OHSÁBHATÁe 0 100 200 <t00km\%- =k V • —r jfr 7ono\ * tó T <3 1 mropjj^ 1. ábra. Az Egyesült Arab Köztársaságban létesített gátak és duzzasztóművek helyének szemléltetése részben nyomás alatti talajvizet tartalmaz. így a fedő agyagrétegben levő talaj vízfelszínről mint piezometrikus víztükörről beszélhetünk. A vízszintmóréseket Jjueas kezdte meg 1894-ben a kairói kerületben, majd Audebeau és Gibson folytatták egyes Nílus-delta területeken. Az utóbbi kutatók 1906ban megállapították, hogy a vízszint emelkedett, a feddanonkénti terméshozamban viszont állandóan csökkent. Mindkét megállapítás kedvezőtlen jelenségekre utal. A további mérések állandó vízszintemelkedéseket mutattak különböző helyeken. Ezt a helyzetet szemlélteti a 3. ábra grafikonja. A megfigyelt vízszintemelkedés a következő okoknak tulajdonítható: a) A függőmedrű csatornákból végzett öntözések hatásának, amelyeknél tudvalevően az öntözővíz mennyisége lényegesen nagyobb, mint az öntözött növények vízszükséglete. b) Az öntözőárkokból és öntözőcsatornákból bekövetkező szivárgásoknak. c) A vízvezető réteg és a Nílus, valamint mellékágai közötti összeköttetésnek. Az agyag fedőréteg lassú vízáteresztése is akadályozza a felszínalatti víz természetes vízelvezetését.