Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés - Nemzetközi Hidrológiai Decennium hírei

48 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Nemzetközi szimpozion az árvizekről és az árvízhozamok számításáról A Nemzetközi Hidrológiai Decennium keretében az UNESCO, a, Meteorológiai Világszervezet és a, Szovjetunió illetékes szervei, a Nemzetköz i Hidrológiai Szövetség közreműködésével Leningrádban 1957. augusztus 17-e és 22-e közt szimpoziont rendez az árvizekről. A szimpoziont tanulmányút követi. Napirenden a következő kérdések szerepelnek: I. A csapadékból származó árvizek elmélete 1. Zápor okozta lefolyás tér- és időbeli változásának meghatározása. 2. A lefolyásba sorjában bekapcsolódó területrészek meghatározása. A zápor ós a tetőzés ideje közti eltolódás. 3. Ideiglenes tározódás ós a vízveszteségek meghatái'ozása. 4. A csapadékból származó maximális hozam számítása adathiány vagy hiányos adatok esetén, valamint 5. hidrológiai adatokból. II. Hóolvadásből származó árvizek számításának elmélete 1. A hótakaróban tárolt vízmennyiség meghatározása és az olvadás ideje alatt hullott eső. 2. A hóolvadás intenzitásának számítása. 3. Az árvíz ideje alatt lehullott csapadékból ós a hólóből elvesző hányad meghatározása. 4. A hóolvadásből származó maximális hozam meghatározása nem elegendő számú hidrológiai adat vagy adathiány esetében, valamint 5. elégséges hidrológiai adat esetében. III. A vízgyűjtő jellemzőinek hatása az árhullámkép alakjára 1. A geomorfológiai, morfometriai, fizikai és földrajzi jellemzők hatásának vizsgálata. 2. A vízgyűjtő kiterjedésének, a folyó hosszának ós esésének, a vízgyűjtő alakjának hatása. 3. A további külső jellemzők hatása : domborzat, talaj, erdők, tavak stb. IV. Az árvízi számítás pontosságának fokozására szolgáló kutatások 1. Szóles hullám terű folyómedrek mérési szelvényében, 2. árvízi nyomok alapján az előfordulási valószínűség meghatározásával. * A szimpozionnal kapcsolatos további tájékoztatást ad: Dr. Lászlóffy Woldemár, Budapest, VIII., Rákóczi út 41. Tel.: 142-617. KÖIWVISMERTETES Dieter Matthes—-Fritz Wenzel: Die Wimpertiere (Ciliata) Franckh'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1966; (111 oldal, 76 ábrával). A csillós véglényekről szóló munka a kiadónak a „Bevezetés a paránylények világába" („Einführung in die Kleinlebewelt") c. sorozatában jelent meg. A sorozat eddig megjelent köteteit a Hidrológiai Közlöny 1963. évi 3. számában (276. oldal) és az 1964. évi 6. számában (284. oldal) ismertettük, ahol a sorozat általános célkitűzéseiről is szólottunk. Utóbbiról itt csak annyit, hogy a sorozat kötetei a mikroszkopikus növényi és állati szervezetek legfontosabb csoportjait dolgozzák fel a kezdő kutató, illetve a biológia más területein dolgozó szakember számára tömör formában. Az egyes kötetek valóban bevezetnek az illető élőlónycsoportok megismerésébe, amennyiben azok testfelépítésének, életmódjának, gyűjtésének fontosabb kérdéseit dolgozzák fel, de egyben — jó ábrákkal, határozókulcsaikkal — elvezetnek az alapvető faj ismerethez is a kérdéses csoportban. A sorozatnak a csillós véglényekről írt ós a közelmúltban megjelent kötete a csoport általános jellemzése (sejtfelópítós, mozgás, trichociszták, mionómák, kontraktilis vakuólumok működése, szaporodás, táplálkozás, öröklés) után a gyűjtési ós vizsgálati, preparálási metodikát taglalja olymódon, hogy e kérdésekről valóban minden fontosabb dolgot elmond. Ezután a csillósok egyes rendjeinek, családjainak, utóbbiakon belül a fontosabb nemzetségeknek és fajoknak rendszertani, életmódtani megbeszélése következik. Ennek keretében 180 fajnak jó ábrákkal és leírással történő bemutatása szolgálja az alapvető faj ismeret kialakítását a csillósok körében. A csillósok nagy fajgazdagságához képest a 180 faj az első pillantásra nem látszik nagy számnak, viszont a fajok kiválögatása olyan szerencsésen történt, hogy köztük a vízi élet megismerése ós értelmezése szempontjából fontos fajok szinte mind ott vannak. A munkát a legfontosabb szakkifejezések szójegyzéke és az alapvető irodalom felsorolása rekeszti be. Utóbbiban helyet kapott Géléi József, valamint Stiller Jolán egy-egy műve, de egyéb magyar vonatkozásai is vannak a műnek, pl. Párducz Bélától és Stiller Jolántól ábrákat vett át stb. A munka jól felhasználható a hazánkban is megindult hidrobiológus-kópzésben, de eredményesen hasznosul mindazon laboratóriumok munkájában is, ahol a vízminősítés kérdéseivel foglalkoznak. Dr. Uherkovich Gábor