Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

9. szám - Fekete József: Öntözővíz- és talajvízvizsgálatok a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban

400 Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. Fekete J.: öntözővíz- és talajvízvizsgálatok 1963 1964 7. ábra. Ásott kutak vízszintjének ingadozása Puc. 7. KoAeöaHue zopuaoHmoe eodbt e euKonaHHbtx KOAOÖiiax Abb. 7. Grundwasserspiegelschívankung der gegrabenen Brunnen öntözése céljából. A viszonylag sok csapadék is szeszélyes megoszlásban hullott le. A vizsgált területen a fentiektől eltérő képet mutat a G, H és a J, K talajvízkutak vízállása, amit a 6. ábra tüntet fel. Az ábrán látható, hogy a G és H kutak — amelyek egymástól 40 m-re helyezkednek el — csaknem azonos vízmozgást mutatnak. 1964 VII. 18-án a területet megöntözték, amelynek eredményeként a talajvíz több mint 1 m-t emelkedett. A vízzel töltött ideiglenes öntözőcsatorna 15 m-re helyezkedett el, ezért a talajvíz igen lassan húzódott vissza. A G és H kutak vízjárására jellemző, hogy az ingadozások mértéke igen nagy, 1 m körül mozog, legnagyobb értéke a 1,5 m-t is meghaladja. A J és K kutak vízszintjének változása hasonló a G és H kutak vízállás változásaihoz. A különbség az, hogy a vízszint általában 30—40 cm-rel mélyebben helyezkedik el, mint a G és H kutakban. Ez azzal is összefügg, hogy a J és K kutak térszínileg kissé magasabban vannak. Megfigyelhetjük, hogy 1964. nyarán általában alacsonyabb a talajvízállás, mint 1964—65. téli időszakban, bár 1964. július 20-i öntözés hatására a talajvíztükör megemelkedett. 1965. júliusától ismét süllyed a talajvíztükör, ez év nyarán nem öntöztek. A nyári időszak alacsonyabb talajvízállása azzal magyarázható, hogy a mélyen gyökerező kukorica abba a fejlődési stádiumban ért, amikor a legtöbb vizet fogyasztja. A lehullott csapadékot a növényzet felhasználja, így nem tud a mélyebben elhelyezkedő talajvízig szivárogni. A talaj vízállások nagy ingadozását mutatják a vizsgált területen 1963-ban és 1964-ben mért ásott kutak vízállásai, amelyeket a 7. ábra mutatja be Ny. Tóth Gábor adatai alapján. A téli hónapokban a vízszint 1,5—2 m körüli mélységre süllyed, egyes esetekben 2 m alá is. A tavaszi hóolvadás és csapadék hatására felemelkedik, legmagasabb értékei az 50 cm-t is meghaladják. Az öntözésekre, a csatornák vízzel történő feltöltésére észrevehetően reagál. Az ásott kutak vízszint ingadozása igen nagy, a 1,5 m-t is eléri. A talajvíz mozgásra általában a nagy ingadozások jellemzőek. A környezeti tényezők hatására a közel elhelyezkedő talajvíz szintje gyorsan változik. A felszíni- és talajvizek kémiai összetétele A talaj és az öntözővíz kölcsönösen befolyásolják egymást. Ebből a szempontból nagy jelentősége van az öntözővíz összes sótartalmának, a Na ionok mennyiségének és a szóda tartalomnak, amelyre már sokan rámutattak [4, 5, 9, 12, 25, 27]. A víz hatására a talajban oldódás, hidrolízis lép fel, ezek termékei kilúgzódhatnak, illetve a mélyebb szintekben felhalmozódhatnak. A kilúgzott anyagok lemosódhatnak a talajvízig, így a talajvizek összetétele is megváltozhat. A talajvíz összetétele fontos kérdés, különösen, ha a felszínhez viszonylag közel helyezkedik el. A közeli kedvezőtlen kémiai összetételű talajvíz szikesedést, a talaj termékenységének csökkenését válthatja ki. Megvizsgáltuk a Keleti Főcsatorna, a Korpádér csatorna, a Kösely holtág, az öntözőcsatornák és a felületi összefolyások vizeinek összetételét,