Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)
376 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Csanády M.: Szennyvíziszap aerob lebontása A két aerob lebontó közül vegyi szempontból a B modell valamivel jobb minőségű iszapot szolgáltatott. A D28 modell eredményeinek értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy az említett átfolyó tiszta víz egyrészt állandóan „mosta" az iszapot (az oldatba menő anyagokat elvitte), másrészt az iszap jelentős részét — a VITUKI mérései szerint 45%-át lebegőanyagként elvitte. A tényleges iszapkor ezért sem adható meg pontosan. Üzemi körülmények között ilyen öblítés és — főleg — ilyen méretű lebegőanyag-elvitel nem engedhető meg. Itt jegyezzük meg, hogy a pécsi szennyvíz iszap szempontjából az átlagostól erősen eltér. Pécsett a nyers primer iszap és a fölös eleveniszap szervesanyagtartalma egyaránt csak kb. 45%, az átlagos érték máshol viszont 60—70, ill. 70—75 százalék. Ezért itt az iszap viselkedése más; jobban ülepíthető stb. Ennek azonban az is a következménye, hogy a pécsi eredmények nehezen általánosíthatók. Az eredmények értékelése A kísérletek eredményének értékeléséhez — összehasonlító adatok gyűjtése céljából — megvizsgáltunk 5 különböző anaerob rothasztó berendezést (2 fűtött egylépcsős, 1 fűtetlen kétlépcsős, 2 kétszintes ülepítő), összesen 7 alkalommal. Az 5 berendezés közül csak egy volt eleveniszapos rendszerű (Budakeszi), ami a pécsi kísérleteknél elmondottakhoz hasonlóan bizonyos mértékig zavarja az összehasonlítást. A vizsgálat idején azonban nem volt az országban több jól működő eleveniszapos berendezés. Az eredmények átlaga a 4. táblázaton látható összefoglalva. (A „csökkenés" csak a különálló rothasztókra vonatkozik, az abszolút érték a 7 mérés átlaga. A különböző telepekről származó, eléggé eltérő eredmények átlagolásának helyessége vitatható ugyan, de ez látszott a legegyszerűbb eljárásnak arra, hogy valamilyen öszszehasonlítási alapot kapjunk.) 4. táblázat Anaerob iszaprothasztók hatásfoka Taőjiutia 4. Koa^cpuifuenm noAe3Hoao deücmeun anadpoöHbix eHoume/ieü tuia Tabelle 4. Wirkungsgrad der anaeroben Schlammfauler Rothasztott iszap átlagos minősége Szárazanyagtartalom Iszaptérfogati index Szervesanyag tartalom Permanganáttal mért oxigénfogyasztás 11,2% 45,2% 0,16 g <Vg Bármelyik aerob iszaplebontási kísérlet adatait megnézve megállapítható, hogy az eredmény — a fenti paraméterekben mérve — messze elmarad az anaerob rothasztás átlagos eredménye mögött. (A pécsi adatok az iszap különleges jellege miatt csak a pécsi anaerob rothasztó adataihoz hasonlíthatók! Lásd 3. tábl.). Ez önmagában még nem jelentené azt, hogy az aerob iszapkezelés nem felel meg a célnak. Nézzük meg ezért külön a legfontosabb szempontokat.* Vízleadás Előre kell bocsátani, hogy az iszapkezelés legfontosabb követelménye, a jó vízteleníthetőség tekintetében egyértelmű, közvetlen adatunk nincsen. A kísérletek modell mérete nem nyújtott lehetőséget arra, hogy komoly rétegvastagsággal szikkasztási próba történhessék. A VITUKI mérései szerint kísérleti szikkasztóágyon 24 óra alatt a pécsi friss fölösiszap teljes térfogata 74,6%-ának, a B modellben kezelt iszap térfogata 83%-ának megfelelő vízmennyiséget adott le. Ez első pillanatra azt mutatja, hogy az iszap szikkasztóágyon jól vízteleníthető. Ha azonban megnézzük a víztartalom abszolút értékét, más a kép. A friss fölösiszap víztartalma 24 órás drénezés alatt — a VITUKI fenti méréseiből számítva — 98,4%-ról 93,8%-ra, a kezelt iszap víztartalma 99,0%-ról 94,1%-ra csökkent. Tehát egyrészt a kezelt iszap víztartalma 24 órás drénezés után nem kisebb, mint a kezeletlen fölösiszapé, másrészt a víztartalom abszolút értéke még igen magas. Itt jegyezzük meg, hogy a Dél-pesti Szennyvíztelep 1963. évi kísérleti működtetése során is az volt a Fővárosi Csatornázási Művek tapasztalata, hogy az iszapágyakon az iszap nem volt hajlandó száradni. (Ez az iszap nagy iszaptartalmú, előülepítés nélküli eleveniszapos rendszer fölösiszapja volt, amely a nagy iszapkor révén analóg a külön aerob lebontóban kezelt iszappal.) A kolloid, pelyhes szerkezetű iszap esak a kolloidok hidrátburkának a megbontásával adja le jól a vizét. A kolloid szerkezet megbomlik pl. a rothadási folyamat hatására, de elronesolható mesterségesen is, vegyszeres kezelés (pl. klór) vagy hevítés útján. A jelek szerint a levegőztetés ezt a szerkezetet nem javítja meg, legalábbis erre mutatnak a fentebb ismertetett kísérleteknek az iszap víztartalmára, ill. iilepedőképességére (iszapindex) vonatkozó adatai. Sűríthetőség Az előbbiek részben erre is vonatkoznak. Az iszapindex bizonyos csökkenése a jó ülepíthetőség jele volt Pécsett. A laboratóriumi kísérletek eredménye rosszabb volt. Itt is és Pécsett is észlelhető volt azonban, hogy a kezelt iszap — feltehetően az oxidáció okozta nitrifikáció után fellépő denitrifikáció következtében — állás közben felúszott, * A tanulmány összeállítása után, 1965 februárjában jelentek meg a VITUKI-nak a fentebb vázolt 1964 évi kísérleteiről szóló részletes tómajelentések. A jelentések a témával kapcsolatban számos adatot és mérési eredményt tartalmaznak. A sok száz kémiai vizsgálat átlagos eredménye jól egyezik az itt közölt (jóval szerényebb számú vizsgálatra támaszkodó) adatokkal. A kísérleti eredmények értékelése és a kérdésben való állásfoglalás azonban egyes pontokon (pl. vízleadóképesség) lényegesen eltér az itt közölttől. E vitatott pontok elemzése, az érvek és ellenérvek részletes kifejtése azonban meghaladná a tanulmáriy kereteit. Benedek Pál hozzászólása és a rá adott válasz a vitatott kérdések egy részével foglalkozik. (A Szerk.)
