Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)
Csanády M.: Szennyvíziszap aerob lebontása Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 373 1. táblázat Az iszap iilepíthetőségének változása nem kielégítő légbevitel esetén Budakeszi, 1963 TaőAuifa 1. H3Menenue ocajicdaeMOcmu ujia e CAytae nedocmamoiHoü nodaiu eo3dyxa Tabelle 1. Ánderung der Absetzbarlceit des Schlammes im Falle von ungenügender Luftzuführung A medence Mintavétel időpontja IV. 30. V. 2. V. 6. V. 29. Szárazanyagtartalom, [g/l] 8,9 14,7 15,7 17,3 1 óra alatt elváló iszapvíz térf.% 70 12 4 0 Iszaptérfogati index [ml/g] 56 71 70 68 B medence Mintavétel időpontja V. 2. V. 3. V. 7. V. 29. Szárazanyagtartalom, [g/l] 6,7 13,0 15,0 13,0 1 óra alatt elváló iszapvíz térf.% 80 11 1 1 Iszaptórfogati index, [ml/g] 49 80 70 71 dást, a kolloidok stabilizálása révén a vízleadóképesség romlását eredményezheti. Pécs 1963 A VITUKI pécsi kísérleti telepén 1963 augusztusában Pásztó Péter irányításával indult meg az előülepítő nélküli eleveniszapos szennyvíztisztítás és aerob iszapkezelés hatásfokának meghatározására irányuló kísérleti munka. A modellkísérletek vizsgálatába a Baranyamegyei KÖjAL laboratóriumának a bevonásával az OKI is bekapcsolódott. Az alább ismertetésre kerülő pécsi adatok 1963 évi része nagyobbrészt a KÖJÁL laboratórium (dr. Engert Imre és Molnár Sámuel) vizsgálati anyaga, 1964-ben a vizsgálatot teljes egészében az OKI végezte. Egyidejűleg természetesen a VITUKI a technológiai adatok mérése mellett részletes kémiai vizsgálatokat végzett, ezeknek az eredményével itt általában nem foglalkozunk. Megemlítjük azonban, hogy a mért adatok nagy része — a mérések hibahatárán és a mintavételi körülmények okozta szórásán belül — meglehetősen jól egyezett az egészségügyi laboratóriumok által mért értékekkel. A kísérletekkel csak az iszaplebontás szemszögéből foglalkozunk, magával a szennyvíztisztítással nem. A kísérletek technológiai adatait a VITUKI vonatkozó témajelentései tartalmazzák. Itt ezekre csak annyiban térünk ki, amennyiben az adatok értékelése feltétlenül megkívánja. Az iszapstabilizációs kísérletek félüzemi méretben, szakaszos üzemmel történtek. Az aerob lebontás szempontjából lényeges kísérletek (III. jelzés) kiindulási iszapja előülepítő nélküli, 2 órás szellőztetési idejű — szintén félüzemi méretű — eleveniszapos rendszerből (G s z = 4 g/l) származott. Az iszapminták kémiai vizsgálatakor meghatároztuk a bepárlási és izzítási maradék, a permangáttal mért oxigénfogyasztás (savas közegben, általában 100-szoros hígításban) és az iszaptérfogati index értékét, felvettük 1. ábra. „Kessener III." kísérlet. (Pécs, 1963) Puc. 1. Oribim ,,Keccemp III" Abb. 1. Versuch „Kessener III" (Pécs, 1963) az ülepedósi görbét. A vett minták különböző víztartalmából adódó szórás, illetve az eredmények egységesebb értékelhetősége érdekében a mórt adatokat a szárazanyag súlyára vonatkoztatva adjuk meg. A szervesanyag viszonylag könnyen bontható részét a kémiai oxigénfogyasztással, összes mennyiségét az izzítási veszteséggel mértük. Ez utóbbit a bepárlási maradók százalékában kifejezve mint százalékos szervesanyagtartalmat adjuk meg, ami megfelel a külföldi irodalomban szokásos módnak („volatile solids %" [20]). Az első kísérletsorozat forgókefés légbevitellel történt (jelzése ,,Kessener III."). A mért kémiai adatokat az 1. ábra mutatja. Az összes szervesanyagtartalom alig csökkent, az oxigénfogyasztással mért szervesanyagtartalom csökkenése is kismértékű. Az iszaptérfogati index jelentős kezdeti növekedés után a kiindulási érték kb. 2/3-án állandósult, 6—8 nap levegőztetés után. A szárazanyagtartalom (Gsz) 7,8—7,5 g/l között ingadozott, nem változott egyértelműen. Az összehasonlításképpen elvégzett II. jelű kísérletben, amelynek iszapja 8 órás levegőztetésű, előülepítés nélküli rendszerből származott, az iszapindex növekedése nem volt megfigyelhető. (O s z— 4,5—5,0 g/l volt, nem változott lényegesen.) A kísérletsorozatot felszínközeli légbefúvással megismételték. Lényeges különbség volt, hogy az aerob lebontóban a szárazanyagtartalom nagyobb volt: kezdetben 18 g/l, amely 8 nap alatt 11 g/l-re csökkent. A szervesanyagtartalom és iszapindex értékeit a 2. ábra mutatja („INKA III."). Az iszapindex görbéje szintén maximumot mutat, az előbbinél laposabbat. A maximumot a 6. napon mértük ( a VITUKI az 5. napon), ami arra mutat, hogy a folyamat a Kessener kísérletben tapasztaltnál lassúbb volt. Az oxigénfogyasztás értéke szintén növekedett, csak a 8. napon észleltünk csökkenést. A kísérlet befejezéséig ellaposodás nem volt mérhető, ez várhatóan csak 10 nap után következett volna be. Az összehasonlításul elvégzett „INKA II." jelű kísérlet — 8 órás átfolyású rendszerből származó iszappal — szintén az előzőtől eltérő eredményt mutatott: Az oxigénfogyasztás és az iszapindex értéke növekedett. A szárazanyagtartalom itt is 18-ról 11 g/l-re csökkent.
