Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Dr. Juhász József: Nem teljesen vízzáró szádfallal körülvett munkagödörbe szivárgó vízhozam

Juhász J.: Nem teljesen vízzáró szádfal Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 351 6. ábra 7. ábra A szádfal (résfal) bekötésére szolgáló réteg kis vastagsága esetén előfordul, hogy a mélyfeküből is kapunk vizet. A mélyfekü vízutánpótlódását a munkagödör környékén függetlennek tekinthetjük a munkagödörre] átharántolt, illetve az eddig tárgyalt rétegekétől. Az utánpótlódást „korlátlannak" tekinthetjük, miután a résfal bekötésére szolgáló réteg minden bizonnyal sokkal kisebb áteresztőképességű a mélyfeküben elhelyezkedő rétegnél. A vizsgálatot az előbbi metodikától némileg eltérően a munkagödör 1 m

2-ére eső szivárgó hozamra végezzük el, a 7. ábra jelölései szerint , Ha — hn d?

4 = dq

4 H 3 hn H, df df f

l2 ±

í 2 A két egyenletből h

n-1 kifejezve: H-i'-'/lq* _

H 77

3A

3 dq

4 rendezve: Ebből Kdf d q

4 df H

A q 4=kh

2 H

s Hn/., df kfi2 ^3 16) A számításoknál tehát összefoglalva a következő esetek lehetnek: 1. q = Q

1 + Q

2+Q

3 2.Q = Q

1 + Q

2 + Q

Í (17) 3. Q = Q

t + Q

4 (itt. Q

t az egész alapgödör területére vonatkozik). Az alternatívák közül a maximális Q-t adót kell figyelembe venni Q, = q>Li, ahol Li az a hossz, amelyre a qi fajlagos hozam az érvényes. A munkagödör alakjának figyelembevétele Az előző fejezetben bemutatott eljárás igen hosszú — tehát végtelen hosszúnak tekinthető — munkagödör esetén érvényes. Ha a munkagödör alaprajza szokásos téglalap, akkor a számítás módosul. Kétféle alapesetről lehet szó. Egyik esetben a munkagödör kisebbik szélessége nem éri el azt a szélességet, amelyik a q

2 és q

3 egyenkénti maximumának kialakulásához szükséges. A másik esetben ezt meghaladja. Az első esetben a munkagödör teljes alaprajzát felosztjuk részekre, például a 8. ábra szerint. A felosztásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az a hidraulikai viszonyoknak legjobban megfeleljen. A felosztás után — most már mindegyik részterületnek ismerve a teljes kiszivárgási szélességét — az a

2 és a

3 értékek felvételével megkeressük a q

2 + Í/

3 maximumát. Ha a felvett sávszélesség még a T, optimumánál is kisebb, gyakran előfordul, hogy a maximumot egyedül a q

2 adja. A második esetben, tehát amikor a munkagödör kisebbik szélessége nagyobb, mint T

2 + T

3 optimuma, akkor a részekre osztást csak addig kell csinálnunk a sarkoknál, ameddig elérjük az optimális beszivárgási szélesség sávját. Innen tovább a területen már a maximális <7

2 + <7

3-mal számolunk. A felosztásra vázlatot a 9. ábrán találunk, ahol a be nem osztott szakaszokon a maximális q

2 + q

3-ma\ számolunk. A Hj érték meghatározása Az előző fejezetben adott H

1 érték esetére határoztuk meg az oldalirányból táplált rétegekből a munkatérbe szivárgó fajlagos hozamot. A teljes hozam meghatározása a részértékekből a (17) összefüggés alapján lehetséges. A Q értéket azonban csak akkor tudjuk a rétegből valóban kivenni, ha a felvett vízszint (tehát 77,) mellett van is annyi oldalról utánpótlódó vízI57TTW WTTF _f z s • 7 -pfílt

ll

l

lllll - 7" liliiililjilihl'! M.li "v T.opt. T.opt T.opt 8. ábra