Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - A „Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben” című 1966. szeptember 25–28. között Tihanyben rendezett Szimpózium előadásai - Gottschaldt, Norbert: Módszer a detergensek toxikusságának meghatározására

Hidrológiai Közlöny 1967. 7. sz. 335 KÖNYVISMERTETÉS La akvo kaj la homo en Hungarlando. (A víz és az ember Magyarországon). Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványa, összeállította: Wisnovszky Iván és Almássy Endre. 48 oldal, 45 kép. Budapest, 1966. Eddig — legalábbis a mi szakmánkban — csak egészen kivételes esetben hallottunk az eszperantó nyelv szakmai felhasználásáról. Külföldön ugyan jelentek már meg vízügyi tárgyú tudományos cikkek és könyvek eszperantó összefoglalóval, idehaza azonban idáig a VITUKI laboratórium prospektusa volt az egyetlen kiadvány, amely eszperantó nyelvű összefoglalót is tartalmaz. A Budapesten 1966 nyarán megrendezett 51. Eszperantó Világkongresszus alkalmából jelent meg ez a szép kiállítású füzet, amely a magyar vízügyek fejlődéséről és mai állapotáról ad részletes ismertetést az érdeklődő külföldiek számára. Az ármentesítéssel kapcsolatos történelmi visszapillantás után az erózió elleni védekezéssel és a mai árvédelmi feladatokkal foglalkozik, érdekes ízelítőt nyújtva a nagy dunai árvíz eseményeiről. Röviden ismerteti az öntözés fejlesztését, kitérve az ezzel kapcsolatos nagyobb építkezésekre. Megemlíti a haltenyésztést, szól az ivó- és ipari vízellátásról, a hévizek hasznosításáról. Részletesen ismerteti a vízgazdálkodás problémáinak megoldására folyó kutatómunkát a VITUltl-ban és más intézményekben. Vázolja a magyar vízügyi szervezetet, a vízügyi igazgatóságokat, a tervező intézeteket, a különböző vállalatokat stb. A füzet végén a hazai vízkincs nyújtotta turisztikai, üdülési lehetőségekről találunk áttekintést. Karsztbarlangjaink, a Duna-kanyar és főként a Balaton ismertetése tölti ki ezeket az oldalakat a szakmabelieket érdeklő adatokkal megtűzdelve. A füzetnek a kongresszuson nagy sikere volt — a 400 résztvevő mindegyike megkapta a kongresszusi anyagban —, egyrészt mert az olvasótábor ismeretei ezen a téren elenyészőek voltak, másrészt a jól összeválogatott képanyag és az érdekesen, színesen megírt szöveg le tudta kötni a kevésbé érdeklődők figyelmét is. A VITUKI nyomda is kiváló munkát végzett. Az eszperantó elterjedtsége azonban minden könynyűsóge, kifejezőképessége és jó hangzása ellenére is, ma még jelentősen elmarad az ún. világnyelvek elterjedtsége mögött. Nem volna tehát haszontalan ezt az érdekes kiadványt más nyelveken is megjelentetni. Haszpra Oltó Az Egyesült, Államok Statisztikai Évkönyve. (Statistical Abstract of the United States.) Washington D. C. 1963., 1036 o. Az Egyesült Államok igen nagy anyagot felölelő évkönyvéből mutatunk be néhány adatot a vízienergia termelés és az öntözés területének fejlődéséről. A termelt vízienergia 1930—1961 közt 8585 ezer kVV-ról 35 481-re melkedett. Ez növekedés legintenzívebb a pacifikus államokban, (Washington, California, Oregon), továbbá Montanában, Idahóban és Nevadában. Itt termelik a hidroelektromos áram nagyobbik felét. Lényegesen meglassult az atlanti államok (New York, Észak-Carolina) termelésének növekedése, viszont ugrásszerűen fejlődött a vizsgált időszak során a hasznosítás Texas és Arkansas államokban. A vízienergia termelés súlypontja eszerint az országban erőteljesen nyugatra terelődik. Az évkönyv az öntözések területi alakulását az 1950—1960. évtizedről tartalmazza. Az ország öntözött földjeinek kiterjedése ezen idő alatt 26,9 mill. acre-ről 33,2-re emelkedett (1 acre = 0,7 kh), de ez az összesítés már a növekedés és a csökkenés különbségeként adódott. A legtöbb öntözött földdel rendelkező államnak, Californiának öntözött területe kereken 1 mill. acre-rel növekedett (6,4—7,4), de százalékosan felülmúlta a fejlődésben Texas (3,1—5,7), s még inkább Kansas (0,14—0,76), Nebraska (0,88—2,08), sőt Washington állam is (0,59— 1,01). Idaho, Montana, Wyoming, Oregon és Arizona öntözósügye csekély mértékben előrehaladt, Coloradóban és TJtahban (2,70—2,68, illetve 1,14—1,06), valamint New Endland államaiban pedig egyenesen visszaesett a vizsgált évtizedben. Dr. Aldobolyi Nagy Miklós Ronald M. Younger: Változik a világ Ausztráliában (Changing World in Australia). New York, 1963. 253. o.) A minden irányban 3500 km-t meghaladó kiterjedésű földrész éghajlatában legjellegzetesebb vonás a forrósággal párosult csapadékhiány, szárazság. A kontinens több mint egyharmadnyi nagy belső része, „Ausztrália halott szíve", 250 mm évi eső alatti sivatag, de további harmadában sem éri el a csapadókmennyiség átlaga az 500 mm-t. Növeli az aszályosságot, hogy egy-egy évben, sőt egész évjáratban is csaknem teljesen kimarad az eső, néha viszont felhőszakadások okoznak óriási kárt a mezőgazdaságnak. Érthető tehát, hogy a földrésznyi országnak ebben a kitűnő és modern összefoglaló jellemzésében nagy figyelmet fordít a szerző a vízbeszerzés és elosztás újabb lehetőségeire. Az aszályos területeknek mintegy felén óriási artézi vízkincs áll rendelkezésre. A könyvben közölt térképvázlat a kb. 2 mill. km

2-es Nagy Ausztráliai Artézi Medence földünk legnagyobb rétegvízkészlete, Queensland állam legnagyobb része, továbbá összefüggően Új-Dél Wales északi szegélye és Dél-Ausztrália északnyugati negyedének felszíne alatt terül el. Hazánknál egyenkint jóval nagyobb artézi medencék találhatók a Murray folyó két oldalán, a Nagy Ausztráliai-öböl mellókén, valamint a nyugati és északnyugati partokon. Az első artézi kutat 1878-ban, Új-Dél-Walesben fúrták. A feltárások száma az 1880—1890. közti évtizedben ezrekre szaporodott a három keleti államban. Általában negatívak a kutak, s a keleti hegység mögötti tájban jellegzetesek a mély nyugalmi szintről vizet kiemelő szélkerekek. Ezek csak utóbb egészültek ki a villamos üzem lehetőségével. Az artézi víz indította el Ausztrália óriási területeinek betelepülését, az egyes államok kormányai százával fúratták a kutakat a távolsági utak mentén. Eleinte sokhelyt hamarosan lesüllyedt a kutak nyugalmi vízszintje, a fejlődő kútfúrási technika azonban állandósulást hozott e téren. Az itatási gondoktól való megszabadulás számos farmert — főleg a frissen bevándoroltak közül veszedelmes kalandokba csábított. A kedvező időjárású nedves években megnövekedett takarmányra számítva, a reálisnál jóval nagyobb nyájakat állítottak be, amelyek a kérlelhetetlenül beköszöntő aszályos években megsemmisültek, és a tulajdonosok tönkrementek. Az öntözés a legutóbbi évtizedig csak igen lassan hódított tért. A felszíni vízhálózat, s móginkább az állandó vízfolyások gyér volta miatt jóformán a Murray— Darling—Murrumbidgee folyórendszer mellékére korlátozódik az öntözés lehetősége. Tág perspektívát nyit az öntözés számára a kelet-ausztráliai hegyvidék legmagasabb, télen hófedte 8—9 ezer km

2-ére kiterjeszkedő vízerőfejlesztési és tárolási terv (Snowy Mountains Hydroelectric and Water Conservation Undertaking). A munkálatok kezdő éve 1949 volt, befejezése 1970 körüli, költségkerete 1 milliárd dollár. A tervek kivitelével Dólkelet-Ausztrália teljes vízrajzi és gazdasági képének megváltozása várható. Völgyzárógátak és föld feletti, valamint terepszint alatti áramfejlesztő telepek épülnek, áramigényes ipartelepeket létesítenek, messze keletre helyezik át a vízválasztót, ellenkezőre változtatnak számos folyásirányt, új medreket robbantanak, nagy új területeket vonnak be az öntözésbe és a településhálózatba stb. Az egységes tervbe foglalt valamennyi vízgazdálkodási ágazat kiépülése 1960 óta már intenzíven jelentkezik. Az ország vízgazdálkodását alapvetően befolyásoló „Snowy Mountains" terven kívül számos területen kutatómunkát ós kísérleteket végeznek a készletnövelés ós takarékos gazdálkodás érdekében. Nagy figyelmet fordítanak a tengerből ivó-, sőt öntözővíz nyerésének problémájára, a szabad vízfelületek párolgásának veszteségét