Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - T. Bratán Mária–Mohos Pál–dr. Zsuffa István: A Gerence patak hidrológiai tanulmánya

T. Bratán M.—Mohos P.—Zsuffa I.: A Gerence patak Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 285 Természetesen a három ismertetett módszer nem választható szét, ezek egymás eredményeinek ellenőrzésére felhasználhatók. A hidrológiai vizsgálatokban igen nagy fejlődésre nyújt lehetőséget a rajzoló műszerek hálózatának a kiépítése, különösen pedig a kísérleti vízgyűjtők berendezése. Ahhoz azonban,-hogy valamely meghatározott terület hidrológiai jellemzőit feltárjuk, nem támaszkodhatunk kizárólag a kiépített kísérleti területekre, és a vizsgált terület részletesen feltárt geológiai, talajtani, topográfiai, éghajlati és stb. adataira, erre a célra a kísérleti területeken végzett vizsgálatok még nem szolgáltatnak kellő mennyiségű adatot. Ezért a gyakorlat által követelt, illetve kijelölt kisebb vízgyűjtők kielégítő hidrológiai jellemzése jelenleg csak a területek rövidebb-hosszabb ideig történő részletes hidrometriai megfigyelésével történhet. A kijelölt tervezési területen tehát összpontosított méréseket kell végezni, rajzoló műszereket kell elhelyezni, azaz gyakorlatilag e vízgyűjtőn is a kísérleti területekéhez hasonló berendezéseket kell kiépíteni, és így a területet ún. ideiglenes kísérleti vízgyűjtőnek lehet tekinteni. A fenti mondatban röviden vázolt munkamódszer a jelenlegi gyakorlat szempontjából is használható, hiszen a 100 km

2 nagyságrendű vízgyűjtő területekre vonatkozó, meghatározott igények kielégítésére szolgáló tervek készítésének időtartama kb. 1 év. Ennek az évnek egy része pedig felhasználható e koncentrált adatgyűjtésre. Az adatgyűjtés ideje alatt lehet elvégezni a vízgyűjtő területre vonatkozó egyéb, geológiai, talajtani, gazdasági adatgyűjtést. Tervszerű munka esetén a vízgyűjtő területre vonatkozó összpontosított mérések időtartama 1—2 évre is kiterjeszthető. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1964 őszén a korábbi vízgazdálkodási gyakorlat tapasztalatai alapján olyan 10 éves tervet állított össze, amelynek megvalósításával a Közép-dunántúl, a Sió—Nádor—Kapós, illetve a Marcal vízrendszere az analitikus hidrológia eszközeivel részletesen feltárható lesz. A terv összeállításánál a meglevő hidrometeorológiai hálózatot — függetlenül attól, hogy az egyes állomásokat a VITUKI, a Meteorológiai Intézet, vagy a Vízügyi Igazgatóság észlelteti — alapadottságnak tekintettük és a munkát ezeknek az adataira alapozzuk. A hidrometriai hálózat fenntartása és fejlesztése változatlanul, még ebből a szempontból is legszükségesebb feladat, ós ebből az Igazgatóság is kiveszi a részét. A hidrometeorológiai hálózat szerves része, ahhoz csatlakozik, és azt kiegészíti a Közép-dunántúl meglevő (Bakonynána-i) és épülő (Pincehely-i) állandó jellegű két kísérleti vízgyűjtő területe. Ezeken a kísérleti területeken vannak összpontosítva mindazok a részletesebb vizsgálatokat szolgáló berendezések és mérőeszközök, amelyeknek országos hálózat szerinti kiépítése nem gazdaságos. A területeken a vízgazdálkodás minden elemére kiterjedő részletes vizsgálatokat végeznek. Végül tervünknek legfontosabb része, a hidrometriai adatgyűjtés legfontosabb lépcsője, az ideiglenes kísérleti telepek észleltetóse, ami tulajdonképpen a gyakorlati feladat által kijelölt vízgyűjtőn végzett összpontosított hidrometriai munkával egyenértékű. A munkaszervezés célja az, hogy viszonylag rövid időre összpontosított mérési adatokból a gyakorlat számára szükséges jellemző értékek számíthatók legyenek. Az 1—2 évig gyűjtött részletesebb vízháztartási adatok értékeléséhez rendelkezésre állnak a kérdéses vízgyűjtő területnek az országos hidrometriai hálózathoz tartozó állomásai. (Például a legtöbb vizsgálandó vízfolyáson a torkolati szelvényben a vízállásokat észlelik, esetleg vízhozamméréseket végeznek, a területen néhány csapadékmérő minden esetben található stb.) Az adatok értékeléséhez fel lehet használni az állandó jellegű kísérleti terület hosszú (vagy legalább is hosszabb), illetve hosszabbra tervezett részletes vízháztartási adatait. E két kiegészítő adatcsoport segítségével rövid idő részletesen vizsgált (elemzett, analizált) adataiból hidrológiai analógiával a vízjárásra vonatkozó és végeredményben statisztikai jellegű adatok számíthatók. A munkaprogram első ütemét, a Gerence patakra vonatkozó vizsgálatokat a vízgyűjtő vízgazdálkodási tervének készítése során, már 1964ben elkezdtük. A Gerence patakon folytatott munkát az előző évek tapasztalatai alapján (Egervíz, Mór-Bodajki víz) részben már az említett, a Hidrológiai Decennium idejére összeállított, 10 éves tervhez kapcsolódva végeztük. Ezzel a tanulmánnyal szeretnénk munkatervünk munkamódszerét bemutatni. 2. A Gerence vízgyűjtőjének hidrológiai viszonyai A Gerence vízjárását, vízkészletének meghatározását két külön részben ismertetjük. Előbb vázoljuk a régebbi adatgyűjtések eredményeiből levonható következtetéseket, majd ezután ismertetjük az 1964. év során végzett saját méréseinket, amelyekkel a régebbi adatokból leszűrhető következtetéseket ellenőrizzük és újabb megállapításokat teszünk. Feltételezéseinket igyekszünk majd — elsősorban irodalmi adatok alapján — összegyűjtött és feldolgozott földtani, talajtani és meteorológiai adottságokkal alátámasztani. (Az eredeti tanulmányban részletesen tárgyalt éghajlati, földtani stb. adottságokat cikkünkben nem ismertetjük, azok leginkább szakirodalomból átvett adatok.) [8]. 21. A rendelkezésre álló hidrológiai adatok A Magyarország Hidrológiai Atlasza I. sorozat 4. füzet „A Mosoni Dunaág" című kiadvány kellő részletességgel közli a vízgyűjtő terület 1959. év előtti állapotának megfelelő topográfiai adatokat. Ezek szerint a patak akkori vízgyűjtő területe a torkolatnál 408,3 km

2 volt, hossza pedig 57,1 km. 1959-ben a gyakorlatilag állandó vízhozamú, forrásvizet szállító Tapolca patakot egy átmetszéssel közvetlenül a Marcalba vezették, ezáltal az ingadozó vízjárású Gerence vízgyűjtője az Atlasz adatai szerint 317,8 km

2-re csökkent (1. ábra).