Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
5. szám - Dr. Hankó Zoltán: A nagymarosi vízlépcsőkismintakísérlete
Dr. Hankó Z.: A nagymarosi kismintakísérlet Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 269 31. A természetben végzett mérések adatainak feldolgozása A Duna nagymarosi szelvényében már évtizedek óta rendszeres észlelés folyik. Ennek ellenére a rendelkezésre álló és céljainknak megfelelő adatok száma oly kevés, liogy további mérésekre volt szükség ahhoz, hogy pl. a vízfelszín alakulására vonatkozóan valamelyest is megbízható képet kapjunk. A régebbi mérések közül ugyanis kizárólag az 1954. évi árvíz és az 1958. évi kisvíz adatait lehetett felhasználni, miután itt vízszintrögzítéssel egyidejűleg vízhozammérés is történt. A két szélső érték közötti tartományra a VITUKI I. Osztálya végzett méréseket — vízhozamméréssel egybekötött vízszintrögzítést — az 1959. évi nyári árhullámok alkalmával, az 1698 fkm, az 1697 fkm ?«V.0.27, az 1696 fkmí^V.0.26. és a Nagymarosi Vízmérce V.0.25. szelvényekben. Természetes vízfolyásokon kivételes esetben fordul elő permanens vízmozgás. Talán tartós kisvizek esetén tekinthető a mozgás közelítőleg permanensnek, egyébként az észlelések adatai nem permanens mozgásra vonatkoznak. Tudjuk azonban, hogy lassan és fokozatosan változó nem permanens mozgás esetén is közelítőleg érvényesnek tekinthetjük a Ghézy sebességképletet, ha a képletben szereplő esés értékéül az energiavonal esését fogadjuk el. Az adatok feldolgozásánál még további közelítéssel éltünk, amennyiben feltételeztük, hogy az energiavonal párhuzamos a vízfelszínnel a mozgás nem permanens jellege ellenére, mert az egyes szelvények közötti középsebességkülönbség olyan kicsi, hogy az esések különbségéből adódó hiba a mérés hibáján belül marad. Fentiek alapján feltételeztük, hogy a vizsgált 1696 (1697 és 1698) fkm szelvény és a Nagymarosi Vízmérce szelvénye közötti vízszintkülönbség, pl. Ai6U6 = CllüVoQ 2, (1) ahol A1696 — az 1696 \km szelvény és a Nagymarosi Vízmércén azelvénye közötti vízszintkülömbség [cm], Q — a vízszintkülönbség mérésével egyidejűleg mért vízhozam [m 3/s], a<i696 — arányossági tényező, mely Bachmetev vízhozammodulusához hasonló jellegű mennyiség [cm s 2/m 6]. Az a arányossági tényezőről korábbi — egyszerű hidraulikai jelenségekkel kapcsolatos — vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a vízszállítás zérus-pontja fölötti vízállás függvényében kettős logaritmikus rendszerben ábrázolva egyenessel helyettesíthető. Tehát log a = c — d log H, (2) ahol H — a vízszállítás zéruspontja fölötti vízállást [m] jelenti, c és d — állandók. A nagymarosi szakaszra vonatkozóan a rendelkezésünkre álló hossz-szelvény segítségével állapítottuk meg a vízszállítás zéruspontját, mely 98,16 m A.f.-i szintnek adódott. Emlékeztetőül megjegyezzük, hogy a Nagymarosi Vízmérce zérus pontja 100,06 m A.f., nem egyezik meg a vízszállítás zéruspontjával. 2. kép. A beton mederfenék alatti részt dunakavics tölti ki Bild 2. Der unter dem• Flussbett aus Beton befindliche Teil wird mit Donaukies ausgefüllt 3. kép. A vízhozammérő bukó Bild 3. Das Messwe.hr 4. kép. A modell látképe a Laboratórium csarnokának tetejéről Bild 4. Ansicht des Modells vom Dach der Laboratoriumshalle gesehen
