Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Ziegler Károly: A Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28–29-i konferenciája. „Az 1965. évi dunai árvíz műszaki tapasztalatairól”

Ziegler K.: Az 1965. évi dunai árvíz Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 251 szerint az eddig becslésen alapuló értékek helyett számszerűen értékelhető összehasonlításra ad lehetőséget. Herzog Henrik ismerteti az 1965. évi árvíz alkalmából a töltéstestből vett zavartalan talajminták talajmechanikai adatait. A 0,6—3,5 m mélységből vett minták kivétel nélkül rendkívüli lazaságot mutattak. A hézagtényező e = 0,8—1,26-ig változott — átlagban 1,0 volt, száraz térfogat súly pedig y

n = = 1,35 (1,2—1,5) t/m

3. A talajok vizsgálatánál kitűnt, hogy a minták 60%-ban a konzisteneiára jellemző, Ki<^0, amikor a Ki = 0 a folyási határállapotot jelenti. Ugyanakkor a korona közeléből vett talajminta hasonló értékei e = 0,54: y

0= 1,79 t/m

3. Ki — 1,13; A töltéstest anyag nagyfokú lazaságának oka felderítésre vár, és a jövőbeni árvízvédelmi fejlesztés egyik legfontosabb kutatási témája kell legyen. Nyomatékosan felhívja a figyelmet a töltések heterogén anyagi felépítettségének hatásaira, különösen a mentett oldali anyagszerkezet fontosságára, ezen belül is a hidromechanizáció alkalmazásánál figyelembe veendő technológia előírásainak szigorú betartására. Major Pál az árvíz alkalmával mért, illetve számítással rekonstruált szivárgási vonalak alapján arra mutat rá, hogy egyes - padkával ellátott — töltésszelvények ben a szivárgási vonal a padka nélküli szelvényekkel szemben kedvezőtlenül magas helyzetű volt, a padka azt feljebb nyomta. Padkás .szelvények tervezésénél erre figyelemmel kell lenni. Megfigyelő kutak tapasztalati értékeire támaszkodva megállapítja, hogy a mentett oldali nyomások kialakulásában az effektív szivárgás mellett a nyomáshullámok nagyobb terjedési sebességének is szerepe van. Szilvássy Zoltán a szigetközi szakaszon végzett vizsgálatairól számol be, a buzgárokban jelentkező vizeknek a Duna-vízzel és a talajvízzel való összehasonlításával. Megállapítása szerint egyes buzgárok vize a Duna-vízhez hasonló hőfokú és sótartalmú, más buzgároké, azonban a Dunától távol fekvő talajvizekkel egyező. Véleménye szerint a szivárgási és nyomásterjedési jelenségek vizsgálatánál nem elegendő a töltéstengelyre merőleges síkban lejátszódó folyamatok figyelembevétele. Geológiai — Galli szerint genetikai — jelenségekkel állunk szemben, melyek helyes felismerése az aktív és megelőző védelem számára értékes adatokat nyújthat. A töltések lazaságával kapcsolatban azt tapasztalta, hogy a kritikus laza rétegek általában a finomhomok — Mo — iszap tartományba tartoztak, és ezeknek áteresztő képessége — beépítéstől függően 106—10" 3 cm/p értékek között változott. Szabó Gyula az árvíz hatására a főváros területén észlelt talajvízszint emelkedést ismerteti. A talajvízállás a balparton a Duna közelében 102,5—100,4 m; a jobbparton 103,5—102,4 m szintet ért? el az árvíz 104,8 m-es tetőzése mellett. Vágás István érdekes különbségeket lát a régi árvizek leírása és az újabbak között. ígv pl. a buzgár jelenségekről a korábbi leírásokban említés sem történik. Legújabban már a buzgárok között is különbségeket állapítanak meg. A fejlődés kétségtelen, de még további vizsgálatok szükségesek. Összefoglalás A konferencia befejeztével Ziegler Károly vitavezető megállapítja, hogy a mindvégig nagy érdeklődést kiváltó, a külföldi és hazai szakértők élénk részvételével lefolyt konferencia részletesen tárgyalta mindazokat a kérdéscsoportokat, melyeknek fontosságára Dégen Imre országos vízügyi főigazgató bevezető előadásában mutatott rá, és a konferencia eredményeit az alábbiakban foglalja össze. /. Az árvízi előrejelzés tekintetében I. A méreteiben rendkívüli 1965. évi dunai árvíz elleni védekezésre való felkészülést és a sikeres védekezést a kellő időben adott és megfelelő pontosságú előrejelzés nagyban elősegítette. Az előrejelzés eredményeinek értékelése során az előrejelzés pontosításának lehetőségeit a konferencia az előrejelzés segédleteiben figyelembe vett változók számának fokozásában látja. Elsősorban szükséges : a) Egyes — eddig a segédletekben figyelembe nem vett — mellékfolyók esetleges összeeső árhullámainak figyelembevétele. b) Árhullámok egymásrafutásából kiadódható maximumok vizsgálata. c) A mederteltség hatásának értékelése. Ezzel kapcsolatban az alsó nagy mellékfolyók visszaduzzasztó hatásának számítása. A meteorológiai adatokból történő előrejelzéssel kapcsolatban úgy látszik, hogy az a pontosságot — a meteorológiai adatszolgáltatás mai szintjén — nem segítheti; az legfeljebb mint az előzetes figyelmeztetés eszköze vehető figyelembe. Az árvízvédelem fejlesztésének alapjául szolgáló ún. „mértékadó árvízszint" megállapítása, illetőleg a megállapított szint felülvizsgálatának szükségessége a konferencia során nem merült fel. A „mértékadó árvízszint" esetleges helyesbítésére az előrejelzési segédletek fentebb jelzett finomítása után számítható szélső értékek figyelembevételével lesz lehetőség. II. Szivárgási folyamatok és töltésállékonyság tekintetében. A rendkívül nagy kiterjedésű és fontosságú kérdéscsoportot Galli László és lhrig Dénes előadása és a csatlakozó igen értékes hozzászólások alapjaiban tisztázták. A konferencián számos — a jövendő árvédelmi fejlesztés és védekezés szempontjából nagyfontosságú — megállapítás történt. 1. A töltés altalajában lefolyó szivárgási jelenségekkel kapcsolatban megállapítható, hogy azokat az altalaj genetikai felépítettsége alapvetően befolyásolja és éppen ezért a védekezés módjának meghatározásánál az altalaj szerkezetét az eddigieket meghaladó mértékben kell mérlegelni (5. kép). A vízvezető réteg vastagsága és vízátbocsátó képessége, továbbá a fedőréteg szerkezete és vastagsága döntően befolyásolja a szivárgási jelenségeket. A megfelelő védekezési módok kiválasztására az előadások egyértelmű támpontokat adtak.