Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Kertai Ede: A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban

210 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Kertai E.: A vízgazdálkodás szerepe mérleg közül hétnél 50%-ot meghalad a kihasználtság mértéke (6. ábra). A Tiszában tározás nélkül gyakorlatilag már nincs szabad vízkészlet. Ehhez járul még az is, hogy a, nagyobbmértékű vízfelhasználás miatt vizeink mind nagyobb mértékben szennyeződnek, amit a szennyvíztisztítótelepek létesítése és a szennyvíztisztítási technológia tökéletesítése is csak mérsékelni fog. A még kisebb területegységekre készített vízmérlegek azt mutatják, hogy Magyarország egyes részein a vízhiány már ma is fékezi a népgazdaság fejlődését, ami csak tudományosan megalapozott, tervszerű és közgazdasági vizsgálatokkal alátámasztott vízkészletgazdálkodással hárítható el. Ezen a téren eddig az alábbi eredményeket mutathatjuk fel: 1. Meghatároztuk felszíni és felszínalatti vízkészleteinket. Ma már minden vízfolyásra kellő pontossággal ismerjük a vízhasználatok szempontjából mértékadó mennyiségi értékeket. Lényeges előrehaladást értünk el a felszínalatti vízkészlet feltárásában is, mind a gazdaságosan kitermelhető talajvíz, partiszűrésű víz, az utánpótlódó karsztvíz, mind pedig a mélységi vizekre vonatkozóan. Bár további vizsgálatokra van szükség s az adatok pontosságát fokozni kell, az eddigi eredmények alapját képezik a gyakorlati vízkészletgazdálkodásnak. 2. Az elmúlt évtizedben úttörő jelentőségű munkát végeztünk a vizek minőségének megfigyelésében és értékelésében. A vizek minőségi állapotának figyelemmel kísérése során a vízmintavételi helyeket a korábbi évekhez viszonyítva csökkentettük, ugyanakkor a jellemző pontokon levő mintavételi helyeken a mintavétel gyakoriságát növeltük. Ez azt eredményezi, hogy reálisabb megállapításokat tehetünk a vízminőség állapotára vonatkozóan. A rendszeres vízminőségi vizsgálatok céljára kijelölt mintavételi helyeken ma már hetenként végeznek egyidejű vízhozammeghatározással észlelést, ami a minőségi változások megállapításához is elegendő adatot adnak. így lehetővé válik a vízmennyiség és a vízminőség összefüggéseinek a feltárása. Ez pedig a tervszerű vízkészletgazdálkodás fontos követelménye (7. ábra). A vizek minőség szerinti osztályozása korábban az oxigénfogyasztáson alapult, ami a víz szervesanyag tartalmára utal. Ez a szennyeződések sokfélesége és a víz minőségével szemben támasztott igények változatossága miatt ma már nem elegendő. Ezért bevezettük a vízhasználók vízminőségi igényei szerinti osztályozást. Mind a vizsgálati eredmények értékelését, mind pedig az osztályozást a KGST által ajánlott elveknek megfelelően végezzük. A felszíni és felszínalatti vizeket általános és sajátos jellemzők alapján osztályozzuk. Az általános jellemzőket a vízhasználatoknak (lakossági-, ipari- és mezőgazdasági vízellátásnak) megfelelően választjuk ki. Sajátos jellemzőn azt a vízminőségi jellemzőt értjük, amely az általános jellemzők mellett a területi sajátosság (különleges szennyeződés, különleges összetevő) következtében a vízminőség osztályát a vízhasználatoktól függetlenül lerontja. Q[m»/s] 7. ábra. Hígitóképességi vonal oxigénfogyasztásra vonatkoztatva, a Duna budapesti szelvényében Böz8öny Z>. feldolgozása Puc. 7. JIUHUH, NOKA3BIEAWUIAH cnoco6nocmb pacmeopenuü KUCAopodae öydaneuícmicoMcmeope p. JJynaü (pa3pa6omica JJ. BsJicsHb) Abb. 7. Verdünnungsfahigkeitslinie auf Sauerstoffverbrauch bezogen im Budapester Profil der Donau aufgearbeitet von BÖZSÖNY, D. A megkezdett úton továbbhaladva el kell érni, hogy a rendelkezésre álló, mind hosszabb adatsorok és mind jobban kimunkált módszerek alapján, előre lehessen következtetni a víz minőségének változásaira. Ez messzemenő lehetőségeket fog megnyitni a vízminőség-gazdálkodás terén. S már most felvetem annak a lehetőségét, hogy hasonlóan a vízhiányok tűrésének fogalmához, bevezethető lesz a vízminőségi tűrés is, amely a vízkészletek felhasználásának kiszélesítéséhez vezethet. 3. Befejeztük a vízhasználatok számbavételét. A továbbiakban helyszíni ellenőrzések alapján pontosabbá kell tenni az adatokat és a változásokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni. 4. A vízhasználatok nyilvántartására korszerű rendszert vezettünk be. Ez már tekintettel van a vízkészletgazdálkodás követelményeire: a nyilvántartás nem közigazgatási, hanem vízgyűjtő területre rendezve, földrajzi és nem időbeli sorrendet követ; a tényleges vízigényeket és vízvisszaadásokat tartalmazza, nem pedig az engedélyezett értékeket; kitér a vízminőségi viszonyokra is. Ez idő szerint a 12 vízügyi igazgatóság kereken 5000 jelentős és 20 000 jelentéktelen, összesen 25 000 vízhasználatot tart nyilván. 5. Számos elvi és módszertani tanulmánnyal megvetettük az alapját az operatív vízkészletgazdálkodásnak. Ezek közül megemlíthetők: — a vízmérlegfajták — összesítő vízmérleg, vízgazdálkodási hosszszelvény, vízgazdálkodási idősor — módszertana, ábrázolási módjai, (vízgazdálkodási hosszszelvényre a 8. ábra mutat be példát); — a mederben hagyandó vízhez kapcsolódó érdekek feltárása és mennyiségének meghatározása; — a vízkészletek nemzetközi megosztásának elvei; — a vízhasználatok vízhiánytűrésének értelmezése; — víznormák és normatívák;