Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Kertai Ede: A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban

Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 204 A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban D K. K E It T A I E D E a műszaki tudományok kandidátusa A vízgazdálkodás társadalmi jelentősége Az ember léte a legszorosabban összefügg a vízzel. Az életéhez — fejlődési szintjének, környezeti adottságainak megfelelően — meghatározott eloszlásban, meghatározott mennyiségű vízre van szüksége. Se többre, se kevesebbre. Ha tehát élté-' rés mutatkozik az igények és a természeti adottságok között, az ember igyekszik azt kiküszöbölni. Ezt tette már az ősidőkben és ezt teszi ma is. Csak míg régebben életét mentve ösztönösen küzdött a vízért és a víz ellen, az idők folyamán ez a tevékenysége mind tudatosabbá vált, s korunkban, a fejlődés magas szintjén, eljutott a mai értelemben vett vízgazdálkodásig. A társadalom és a víz kapcsolata két formában jelentkezik: egyfelől mint vízhasznosítás a vízigények kielégítése, másfelől mint vízkárelhárítás a víz romboló ereje, a káros mennyiségű és minőségű víz elleni védelem. A víznek mint nyersanyagnak, fogyasztási cikknek, munkaeszköznek társadalmi szerepe nő és mindinkább befolyásolja a termelőerők fejlődését. A vízkárelhárítás jelentősége is fokozódik, mert a káros mennyiségű és minőségű vizek a társadalom gazdasági és kulturális fejlődésével mind nagyobb társadalmi értékeket veszélyeztetnek. Minél kedvezőtlenebbek a természeti viszonyok a társadalom vízigényének kielégítése szempontjából és minél magasabb fejlődési fokot ér el valamely társadalom, annál inkább előtérbe lép a vízzel való tervszerű gazdálkodás jelentősége. A vízgazdálkodás a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység. Ez a tevékenység több célú: — termelő, amikor a vizet a természetből kitermeli, vagy felhasználásra alkalmassá teszi; — szolgáltató, amikor a víz technológiai szállítását és elosztását végzi: — védelmi, amikor a társadalmi termelés realizálható "eredményeit növeli. A vízgazdálkodás hatása nagy térségre terjed ki, eredményei hosszú időn át érvényesülnek. A vízgazdálkodás — a társadalmi termelést megalapozó (infrastrukturális) szerepe mellett — az anyagi jellegű termelő folyamatoknak is fontos részese azáltal, hogy biztosítja a termeléshez szükséges vizet. A tervszerű vízgazdálkodás szükségessége Magyarországon A vízgazdálkodás fejlettsége és célkitűzései az egyes országok természeti feltételeitől, valamint gazdasági és kulturális színvonalától függően nagyon eltérő lehet. Mindamellett, ha különböző fokon is, de a vízgazdálkodás az egész világon egyre jobban az előtérbe kerül, jelentősége megsokszorozódik, kapcsolata a népgazdaság különböző ágazataival egyre szorosabbá és sokoldalúbbá válik. Bonyolult kölcsönhatások keletkeznek, amelyek a vízgazdálkodás megvalósításához mélyreható műszaki-gazdasági feltárást, tervszerűséget, anyagiműszaki felkészültséget és ütőképes szervezetet igényel. A Magyarországon folyó vízgazdálkodás mai helyzetét és fejlesztésének célkitűzéseit is a természeti adottságok és a népgazdaság általános fejlődése határozzák meg. A természeti adottságokat vízgazdálkodási szempontból nagy vonásokban a következőkben jellemezhetjük. Topográfiai viszonyok Az ország a Kárpát-medence legmélyebb részén terül el, kétharmad részben 200 m alatti, egyharmad részben 100 ni alatti magasságban. A mélyenfekvő, mezőgazdaságilag művelt terület egyharmad részét — 23 000 km

2-t — árvédelmi töltések védik az árvizek elöntéseitől. Mintegy 40 000 km

2 a belvizektől időnként elöntött terület. Ebből a Duna-völgyben 10 000 km

2, a Tisza-völgyben 30 000 km

2 fekszik. Éghajlati viszonyok Az ország az atlanti, a mediterrán és a kontinentális klímaterület határán fekszik, ezért időjárása nagyon változékony. A csapadék országos átlaga 620 mm. Ez azonban térben és időben nagyon változik. Az átlagérték a Tisza-völgyben csak 500 milliméter, a Dunántúlon 20—30%-kal több. Volt olyan esztendő, amikor az évi csapadék csak 300 milliméter volt és olyan, amikor 1200 mm hullott. A csapadékmennyiség időbeli változása bizonyos periodicitást mutat: 3 4 csapadékos év után 5—7 száraz év következik. A párolgás és a csapadék viszonyát kifejező ariditási tényező az ország területének túlnyomó részén meghaladja az 1,0-t, de az Alföld egv részén az 1,4-t is. Hidrológiai viszonyok A felszíni vizek tekintetében az ország különleges helyzetben van: a nagyobb vízfolyások kivétel nélkül az országhatáron kívül erednek. A lefolyó teljes évi átlagos vízmennyiségnek csak 4%-a, a hasznosítás szempontjából mértékadó időszak összes vízhozamának pedig csak 1%-a származik az ország területéről. A határok 89 kisebb-nagyobb vízfolyást szelnek át — köztük a Dunát és a Tiszát és a 2242 km hosszúságú határ 30%-át, 678 km-t, vízfolyás alkotja. A vízkészlet területi eloszlása nagyon kedvezőtlen. A felszíni vízkészlet 90%-a a Duna és a Dráva, s 10%-a a Tisza vízrendszerében van. A vízfolyások sűrűsége is kicsi: mindössze 0,3 km/km

2. A vízkészlet zöme a nagy folyókra koncentrálódik.