Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Papp Szilárd: A vízminőségi követelmények és a víztisztítási technológiák fejlődése a vízgazdálkodásban

Fapp Sz.: A vízminőségi követelmények Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 189 nyomelemnek, a fluornak és a jódnak a mennyiségét is megismerjük (OKI [11]). Ezekből a vizsgálatokból megállapítható, hogy az ivóvíz szempontjából optimálisnak tartott 1—1,5 mg/l fluor helyett felszíni vizeinknek csaknem felében az átlagos fluortartalom 0,26—0,50 mg/l között van, és csak kb. 13%-a esik a kariesmegelőzés szempontjából kedvezőnek tartott tartományba. A felszíni vizek jódtartalmáról kiderült, hogy kb. 65%-uk nem éri el az ivóvízellátás szempontjából minimumnak tartott 10 /íg/l-t, és kb. 35%-ukban a jódtartalom 10—50 jUg/1 között ingadozik. Az állóvizek jódtartalma általában nagyobb. Vízanalitika. A vízminőségi kérdésekkel kapcsolatban a vízanalitika fejlődését is szemmel kísérte Társaságunk. A Hidrológiai Társaság munkásságának megindulásakor a vízminőségi kérdések Maucha (HAKI [12]) félmikro, helyszíni vizsgálatainak az elterjedésével indultak meg. Ezt követően a szabad szénsav, az agresszív szénsav, valamint a fluoridok meghatározása és a víz pH értékének kiszámítása szerepelt a Társaság szakembereinek munkájában (OKI 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22). Maucha helyszíni vizsgálatainak folytatásaképpen a Társaság tagjainak tollából ismeretessé vált a víz összes keménységének, valamint kalcium- és magnéziumtartalmának helyszíni meghatározásáraszolgálójeljárás is (MÁFI [23]). A vizek szulfát-ion tartalmának meghatározására is több eljárást dolgoztak ki a Társaság tagjai. így a palmitátos eljárással (MÁFI [24]) és félmikro helyszíni elj árással (MÁFI [ 25]), ioncserélő módszerrel (JIÁFI [26]), valamint gyors közvetett módszerrel (OKI [27]) lett gazdagabb a Hidrológiai Társaság munkássága révén a magyar irodalom. Kis mennyiségű fenol meghatározásának módszerével Csanády (OKI [28]) bővítette az eljárások számát. Ujabban a vizek szerves anyagának teljesebb meghatározására törekvő eljárások közül tárgyalta a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály Bolberitz és Hegyessy által (OKI [29]) módosított kromátos eljárást. Megrendezte Tihanyban 1966 szeptemberében a szervesanyag meghatározási problémákkal foglalkozó angol nyelvű nemzetközi szimpóziumot, ahol a vizekben előforduló legkülönbözőbb szervesanyagok és szerves oldószerek (OKI) meghatározását és toxikus hatását (OMMI) vitatták meg. 2. Ipari és ivóvíztisztítás A vizek minőségével szemben támasztott egyre fokozódó igény és a felszíni vizek felhasználásának előtérbe nyomulása magával hozta az ivóés ipari víztisztítás technológiájának a fejlesztését is. Űlepítés és derítés. Erre a célra a fejlődés során különböző típusú előülepítő (homokfogó), ülepítő és derítőmedence típusok alakultak ki. Közülük említést érdemelnek a kúpos iszapgyűjtő zsompokkal ellátott medencék, a köralakú vízszintes áramlási irányú Dorr-típusú medencék, különböző típusú hosszanti átfolyású medencék, egyesek külön flokkuláló berendezéssel ellátva. A derítő medencék közül az emeletes Mrendezésű hosszanti átfolyású és a kazettás elrendezésű lebegő iszapos medencék, majd a függőleges áramlású lebegőiszapos medencék és a köralakú flokkuláló berendezéssel ellátott, függőleges áramlású lebegőiszapos accelerátor rendszerű medencék, iszapkotró szerkezettel egybeépítve jelzik a fejlődés útját (MÉLYÉPTERV). Az 1961-ben megtartott felszíni vízminőségi kongresszus foglalkozott a legkiterjedtebben használt derítőszerek alkalmazásával és tárgyalta az alumíniumszulfát mennyisége és a derítés hatásfoka közötti összefüggéseket, figyelembe véve a hőmérséklet befolyását is (FTV [30]). Konkrét esettel kapcsolatban a Keleti-főcsatorna vizének tisztítási lehetőségével a Hidrológiai Társaság által rendezett debreceni kerekasztal-konferencia foglalkozott. A kialakult állásfoglalás szerint a tisztítási technológia túlmenően az egyszerű alumíniumszulfátos derítésen, már a fejlettebb minőségi követelményeknek megfelelően, a mikrodobszűrők és az aktív szénszűrés közbeiktatásával is számol (Fővárosi Vízművek [31]). Az ipari víztisztítás terén azonban az elért legújabb eredmények közül világviszonylatban is legnagyobb jelentőségűnek tartom a lebegő iszapfüggönyös derítő reaktorokban használható nagy molekulasúlyú polimerizált vegyületek közül a derítést elősegítő poliakrilamid felfedezését, mely iránt külföldön is igen nagy az érdeklődés. Ez az anyag a derítés idejét a szokványosnak 1/3—1/4 részére csökkenti és ezáltal a reaktor teljesítményét megsokszorozza. (Bozzayné, Demeter, Galgóczi, Zagyvai. Magyar szabadalom.) Szűrés. A kezdetben használt nyitott szűrőket hamarosan a zárt egyréteges szűrők váltották fel, ezt követően az előszűrős szűrők, a kettős szűrők, mint a vas- és mangántalanítás esetében, majd az átfordító rendszerű szűrők, egyesek a reakciós tér biztosításával, és a fekvő szűrők mutatják a fejlődés útját (MÉLYÉPTERV). Vas- és mangántalanítás. Különösen mélységi vizeink vas- és mangántartalma szükségessé tette a vas- és mangántalanítás technológiájával az elméleti síkon való foglalkozást is. Ennek eredményeként még 1940-ben létrejött egy eljárás, melyben termikusan kezelt magnezit a víz szabad szénsav tartalmának részleges megkötésével és ezáltal pH értékének emelésével lehetővé tette a vízben oldott vasnak a levegő oxigénjével gyorsan végbemenő oxidációját, a keletkezett kolloidális vashidroxid szűrhető formában alakulását és kiszűrését. (Papp OKI Magyar szabadalom [32], [33], [34].) A szűrőanyag egy szűrési műveletben végzi el a víz részleges savtalanítását, vastalanítását és bizonyos esetekben mangántalanítását is. A mangántalanítás lényegében szintén oxidációs folyamat, melynek során a vízben oldott mangánoionokat kell oxidálni. Ennél a folyamatnál a nagyobb pH-érték elérésének még nagyobb a jelentősége, mint a vastalanítás esetében. Szűrőanyagként a mangándioxid, azaz barnakő terjedt el hazánkban, újabban pedig olyan kvarchomok, az ún. bedolgozott kvarc, melynek szemcséit mesterségesen mangándioxid réteg vonja be. Részben ez a mangándioxid réteg végzi el a vízben oldott man-