Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Salamin Pál: Mezőgazdasági vízhasznosítási kutatások

174 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Salamin P.: Mezőgazdasági vízhasznosítás segítségével határozhatjuk meg. (Dégen I., V. Nagy I., Puskás T., Szesztay K.). A legérdekesebb gyakorlati javaslatok közé tartozik a Nyírség felszínén (Szeifert Gy.) és felszíne alatt (Tiszai P., Török L.) a tározási lehetőségek hasznosítása. A hidrológiai kutatások területén kiemelkedő módszertani fejlődést jelent a valószínűségszámítás szabatos módszereinek mind gyakoribb alkalmazása (V. Nagy I., Szesztay K., Szigyártó Z.). S itt kell röviden megemlékeznünk az észlelési munka folyamatos tökéletesítéséről, szellemes új műszerek és mérési eljárások, berendezések bevezetéséről, az automatizálás és a távjelzés bevezetéséről (VITUKI). A hidrológiai elemekre vonatkozó vizsgálati munka tovább (fejleszthető a jövőben a folyamatban levő úton. Talán mint erősítendő irány kiemelhető a közvetlen terepmegfigyelési munka (hoszszabb időtartamú megfigyelés a terepen, szélsőséges helyzetek helyszíni megfigyelése stb.), az ún. „terephidrológia" javítása, amely irányra néhány példát magunk is bemutattunk. S hasonlóképpen erősítendő a természet jelenségeinek laboratóriumi vizsgálata! A Társaság tagjainak több évtizedes munkája útörő jellegű a talajok vízháztartási jellegű vizsgálatánál. Ezen munkán át ismerhetjük meg összehasonlító elemzésben a hazai talajok fizikai jellemzőit (Fekete Z.), a beszivárgás-beázás mechanizmusát (Juhász J., Kozák I., Lovas L., Szabó L., Szalay M.), a szikes talajok keletkezésének számos szempontját (Arany S., Dzubay M., Herke S., Mados L., Sigmond E.), a homok, a láp és a csernozjom talajok vízháztartási kérdéseit, a talajtájak jellegét (Fekete J., Hank 0., Sárosi L., Szabó L. és Szekrényi B.) és a talajok néhány jelentős energiagazdálkodási tényezőjét, a hőmérséklet, a talajfagy alakulását (Bozóky-Szeszich K., Klimes— Szmik A., Nagy L., Szolnokv Cs.). Mi a továbbiakban csak néhány eredményt emelünk ki ennek a határterületi tudományágnak az oldaláról. Történelmi érdekességű Sigmond E. tanulmánya a Hidrológiai Közlöny 1923. évi füzetéből, a hidrológiai viszonyok szerepéről: „a szikesedés csak ott mehet végbe, ahol a hidrológiai viszonyok megengedik, hogy a száraz éghajlatban fekvő talaj időszakonként túl bő nedvesség hatása alá kerüljön, és az altalajban olyan vizet szűrő rétegre találjon, amely a vízben oldható sókat még a múltban visszatartotta és így, ha a túlbő nedvesség ezeket a sókat feltalálja, feloldja és a száraz időszakban kapillaritás útján a felső talajszintekbe hozza." Történelmi érdekességű még Mados L. tanulmánya 1943-ból is a szikesek képződéséről. Ebből kiemelhető a 2. ábra, amely jelentőségéből máig sem vesztett. A 2ja. ábra a mezőhegyesi löszön képződött talajban lejátszódó beszivárgási és talajvízszin-emelkedési folyamatokat mutatja. Itt még nedves időszakban sincs meg a lehetősége, hogy a mélyebb rétegekbe mosott Na-sók az emelkedő talaj-, illetőleg kapilláris víz révén visszajussanak a talajszelvény legfelső rétegeibe. A 2jb. ábra a Nagy-Hortobágy legrosszabb típusú szikeseit jel•o 5 •6 7 •0 3 í 4 2. ábra. Szivárgási folyamatok összehasonlítása löszön képződött jó vízgazdálkodású talajban és igen rossz vízgazdálkodású szikes talajban Fig. 2. Vergleieh der Bewegung der Bodenfeuehte in einem Tschernosiom- und einem Szik-Boden lemzi, illetőleg arra ad választ, hogy milyen lehetett a vízforgalom a szikesedést megelőzőleg, a hidrológiai folyamatok milyen összejátszása érvényesült a talaj elszikesedésében. Módszertani szempontból különösen fontos a talajok 'pórusterének korszerű, ún. differenciált jellemzése (Klimes—Szmik A.), ami lényegében a pórusok egyes részeinek vízzel szembeni magatartásukon alapszik. A mezőgazdasági vízgazdálkodás szemszögéből nézve a legjelentősebb megállapítás (pl. Szabolcs I.), hogy a fokozott vízellátás és átnedvesítés a Tiszántúl nagy része alatt megemeli a talaj víz szintjét, s a legfelsőbb rétegben is túl bő nedvességi körülményeket hoz létre. Ezek a körülmények láposodáshoz, rétiesedéshez vezethetnek. Intenzív Sóvándorlás is figyelhető meg a Tiszántúl öntözött talajaiban, aminek megfelelően a másodlagos szikesedés is megindulhat. A talajok és a víz kapcsolatának vizsgálatában jelentős lehet a jövőben a beszivárgás-beázás, folyamatának további vizsgálata, a talaj párolgásának behatóbb tanulmányozása, valamint a hőés vízháztartási folyamatok egységes szemléletének fejlesztése. Az átfogó vízháztartási vizsgálatok legfőbb célja a mezőgazdasági vízhasznosítások területén az öntözési normák megállapítása (Antal E., Cselőtei L., Deli M., Erdős L., Frank M., Gábriel A., Szesztay K., Végvári R-né). Ehhez az átfogó vizsgálathoz ismerjük a természetes csapadék-körülményeket, s bizonyos mértékig, amint az előzőekben erről már szóltunk, a transzpiráció, az evapotranszpiráció szerepét. Ismerünk jól alkalmazható módszereket, mint például a vízháztartási egyenlet alkalmazási feltételeit. Az egész vizsgálat alapját természetszerűleg a biológiai és a talajfizikai jellemzők kell, hogy adják. Ennek megfelelően igen jelentős tudnunk, hogy a növények vízfelvétele a talajok hasznos víztartalmának 50%-áig kedvező nedvességállapotú, majdnem épen olyan akadálytalan, mint a természetes vízkapacitásig telített talajban (Gábriel A.). MEZŐHEGYES HORTOBÁGY-HALASTÓ