Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Szilvássy Zoltán–dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről

Szilvássy Z.—Vágás I.: 1965. évi árvízvédekezés Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 129 Első módosító megjegyzésünket a megáradt folyó magas vízszintjei által a talajvízre gyakorolt hatások irányára vonatkozóan tehetjük. E szerint általánosságban nincs különösebb okunk annak fel­tevésére, hogy az áradó víz szintjei által megindított nyomási hatások tovaterjedése szükségszerűen a folyó tengelyére, vagy a töltések vonalára merőlegesen kell, hogy történjék. Sokkal valószínűbb, hogy e tekintetben — különösen a Szigetközben — a Duna által régebben (gyakran geológiai időszakok táv­latában) kialakított ág- és érrendszer lényegesen nagyobb jelentőségű, mint a pusztán geometriai feltevéseken alapuló, inkább csak az elméletileg feltételezhető homogén talaj rétegződés esetén te­hető következtetések. Az ág- és érrendszer hely­színi nyomon követése korántsem egyszerű feladat, hiszen a homogénnak látszó kavicstalajban rend­kívül nehéz lehet elkülöníteni egyes jobban, illetve kevéssé beiszapolódott rétegeket, gyakran fúrási módszereink egyes tökéletlenségei miatt is. Az eltemetett egykori folyóág- és érrendszer hatásai­nak megállapításaiban egyébként a vízkémiai, vízhőfokmérési, izotópos (tritiumos), illetőleg geo­fizikai módszereknek a jövőben komolyabb jelen­tősége lehet. A második módosító megjegyzésünk a talaj víz­rétegvonalak értékelésének eddig megszokott mód­szeréhez kapcsolódik. A talaj víz-rétegvonalak mó­dosított értékelésének akkor lehet fontossága, ha sikerül meghatároznunk és összekötnünk a víz­nyomások átadódása szempontjából egyenlő helyzet­ben levő pontokat. Ez az új rétegvonalsereg nem feltétlenül a talaj vízkutakban meghatározott piezo­metrikus szinteknek megfelelő rétegvonalsereg lesz, hiszen a jelenlegi körülmények között a talajvízkutakban mért vízállások rétegződés szem­pontjából egymáshoz képest gyakran inhomogén állapotokat vonnak egybe. A nyomások tovaterje­dési időtartama szempontjából azonos helyzetű pon­tok ismerete a talajvízállások emelkedési sebességének megállapítása, továbbá a talaj buzgárosodási hajla­mának ismerete tekintetében válhat értékessé. Egy­úttal a fakadó vizek keletkezésének jellemző idő­pontjaira vonatkozóan is értékes adatokat szol­gáltathat. A harmadik módosító megjegyzésünk ezek után érintheti a folyómenti talajvizek mozgására és utánpótlódására vonatkozó eddigi szemléletünk módosítását, s ennek megfelelően el kell ismer­nünk, hogy a töltésezett folyók áradásai során keletkező fakadó vizek létrejöttéhez nem szükséges tényleges átszivárgás, s így a viszonylag lassú szivárgási sebességek itt nem érvényesülhetnek. A nyomásátadódás következtében ugyanis vi­szonylag gyors ütemű talajvízmozgásokat tapasz­talhatunk, amelyeknek mozgástörvényei jórészt még felderítésre várnak. A helyes további tájé­kozódás érdekében ezért kívánatosnak tartanánk, ha a jövőbeni árvizekkel kapcsolatos tudományos vizsgálatok kiterjeszkedhetnének az alábbiakra is: 1. A talajvízészlelő hálózat árvízi szempon­tokra is figyelemmel történő bővítésénél elválasz­tandók a rétegződés tekintetében különnemű he­lyek és fúrási szintek. Egyúttal rámutathatunk, hogy az észlelőkút hálózatok további sűrítését nem vonalas elhelyezésben célszerű végezni, ha­nem kétdimenziós (sakktáblaszerű) kiosztásban, hogy a folyóra merőleges irányokon kívül másfajta nyomástovaterjedési irányok is felderíthetők és tanulmányozhatók legyenek. 2. Az árvízidei talajvízszínészlelések száma növelendő. 3. A kútfúrási módszerek tökéletesítése során lényeges volna olyan mintavételi technológia ki­dolgozása, amellyel a ma részletesen ki nem mu­tatható agyagásványok, vagy vízzáró iszapszem­csék jelenléte is megállapítható. 4. A felszín alatti ág-, ér-, esetleg járatrend­szer azonosításában kiterjedtebben volna szükséges alkalmazni a légi fotográfiai, vízkémiai, vízhőmér­sékleti, az izotópos, valamint a geofizikai módsze­rek közül az adott helyen legcélszerűbbeket. 5. Célszerű a buzgárfejlődés történeti adatait a lehető legnagyobb hűséggel azonnal összegyűj­teni, a vízszinmagasságokra, rétegződésre, hőfok­és vízkémiai viszonyokra is tekintettel. IRODALOM [1] Az árvédekezós gyakorlati ismeretei. (Az Orsz. Víz­ügyi Főig. kiadványa, Budapest, 19G2.) Szerk.: Durst Zoltán. [2] Bogdánfy Ödön : A természetes vízfolyások hidrauli­kája. Budapest, Franklin Társ. 1906. [3] Oalli László: Szivárgási jelenségek a védvonalakon. Vízügyi Közlemények, 1955. 1—2. [4] Lampl Hugó: Buzgárképződés és talajtörés. Vízügyi Közlemények, 1959. 1. [5] Németh Endre: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. Mű­egyetemi előadások jegyzete. Budapest, 1951. [6] Péch József: Gát védelem. Budapest, Franklin társ. 1892. [7] Tápay László és Szalay Miklós: Árvízvédelmi kézi­könyv. Budapest, 1956. [8] Suter, Max: Hozzászólás Turnbull, W. J. és Mansur, C. I.: Investigation of Underseepage — Mississippi River Levees. (A gát alatti szivárgás vizsgálata a Mississippi folyó töltésein.) Transactions ASCE, 126. kötet, I. rész, 1961. Hozzászólás Ziegler Károly: A kísérlet a különböző vízfeltörések, fakadá­sok osztályozására és egységes terminológiájának kialakítására feltótlenül helyes. A meghatározások­kal is egyetértek. Mindössze azt tartom szükségesnek, hogy a szerzők által ,,külvízbuzgárnak" nevezett és meg­állapításuk szerint a külvízből kétdimenziós áram­lás útján közvetlenül utánpótlódó — esetleg a víz­vezető rétegek járataiban már járatossá is elfa­jult — valódi és igen veszélyes buzgárfajtát élesen el kell különíteni a megjelenésében az első órákban hozzá hasonló, de a kötött fedőrétegben kialakuló ,,talp járaton" keresztül történő csurgástól. Azaz hangsúlyozni kell, hogy járatos buzgár csak a víz­vezető réteg járataiban alakulhat ki. A kötött fedőrétegben történő átfolyás min­den esetben csurgásként kezelendő. Már csak azért is, mert a kétféle jelenség elleni védekezés — mint erre a szerzők helyesen rámutatnak — erősen kü­lönböző és az idejében való különbségtétel a véde­kezés sikerét döntően befolyásolhatja. Még érdekesebb szerzők megállapítása az ál­taluk ,,hideg"-nek nevezett buzgár vizének hőfo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom