Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Szilvássy Zoltán–dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről

Szilvássy Z.—Vágás /.: 1965. évi árvízvédekezés Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 123 elzárására, esetleg szádfallal történő harántolására kell törekedni, addig az utóbbi esetben ellennyomás létesítésével kell a kilépő víz sebességét annyira csökkenteni, hogy az talajanyagot ne hozzon magával. A fentiekben ismertetett, a megjelenés helyén és a kilépő víz sebességén alapuló osztályozást, ezen elméleti hiányossága ellenére is, a védekezés gyakorlati szempontjai miatt megfelelőnek tartjuk, egyrészt azért, mert szükség esetén a védekezés azonnali megindítására lehetőséget nyújt, másrészt azért, mert a járaton áttörő víz sebességének ellennyomó medencével történő csökkentése is eredményes lehet, és nem minősíthető egyértelműen károsnak. Sok esetben továbbá csak pontosabb vizsgálat alapján lehet a tapasztalt jelenséget egészen helyesen megítélni. Tanulmányunkban a buzgárok megjelenési körülményeivel, azok vízföldtani jellegzetességeivel kívánunk részletesebben foglalkozni, és megfigyeléseink, valamint elméleti megfontolások alapján javaslatot kívánunk tenni a fenti osztályozás kiegészítésére. A buzgárok kialakulásának alapvető körülményeit legújabban dr. Lampl Hugó 1957-ben végzett laboratóriumi kísérletei igyekeztek tisztázni, amelyeknek fontosabb eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze [4]: A buzgárképződés és az ezt követő talajtörés jelenségénél három jellegzetes tüneti szakasz különböztethető meg. 1. A buzgárképződés első tünetei az x'm. elemi buzgárok jelentkezésekor figyelhetők meg, amikor a talajszemcsék már megmozdultak ugyan, de a talaj felszínén még csak a könnyebb fajsúlyú vagy apróbb szemcsék forognak egyhelyben. Ilyen buzgárkifejlődési tünetet mutathatunk be saját megfigyeléseink alapján az 7. képen, ahol tulajdonképpen a zavarosan feltörő víz forrásszerű mozgása figyelhető meg. 2. A második tünet a buzgár feltörése. Ez akkor áll elő, amikor a felfelé áramló víz a talaj szemcséit is magával tudja ragadni és a felhozott anyagot a talaj felszínén képződő kráter szélén gyűrű alakban lerakni igyekszik. Dr. Lampl Hugó kísérletei megmutatták, hogy ahol a felfelé áramló víz az egymáshoz települt finomabb vagy könnyebb szemcséket magával tudta ragadni, azok helyére nagyobb és nehezebb szemcsék ülepedtek le. Ilyen módon a nagyobb szemcsék kiválasztódva és lesüllyedve a nagyobb hézagokat tartalmazó helyeken gyűltek össze, ami által a víz további felfelé áramlása lényegesen megkönnyebbedett. A buzgárok a kísérletek során mindenkor a mentettoldali felfakadási helytől ki indulóan rágódtak hátrafelé, a megáradt folyónak megfelelő irányba, illetőleg a mélyebb talajszintek felé. A buzgárképződés feltörési tünetéről tökéletes felvételeink nincsenek, de nem is nagyon lehettek, mert az árvízvédekezés igyekezett a buzgárosodásnak ezt a stádiumát minél sürgősebb beavatkozással megakadályozni. Talán a 2. képen bemutatott, az adott esetben véletlenül kettősen kialakult buzgárnyílás mutatja ezt a kifejlődést, azonban a 1. kép. A buzgár jelentkezése. A talaj felszínén a könnyebb, apróbb szemcsék egyhelyben forognak 0omo 1. B03HUKH0eenue epu0ona. Ha noeepxHocmu noneu MeAKue, öoAee jieeKue <mcmuifu deueawmcfi na OÖHOM Mecme III. 1. Initial stage of boil development. Lighter, smaller soil particles are agitated at the terrain surface buzgárkráter itt még nem alakult ki teljes mértékben. Dr. Lampl Hugó fontos, és az árvízvédelem gyakorlatában rendszeresen bebizonyosodott megállapítása volt még az is, hogy a kifejlődés második tünetét is elért buzgárok működése az őket létrehozó víznyomás lecsökkenésekor megszűnik ugyan, de a legközelebbi árvíz alkalmával a buzgár újbóli feltörése már az adott helyhez kötötten elő van készítve. Ilyen régi és jól ismert buzgárok a Szigetköz területén több helyen működtek és regenerálódtak, szinte előre jelezhetően az 1965. évi árvíz folyamán is. Az egyes buzgárok működése vagy működésük hevessége és a dunai vízállások között azonban nem sikerült egyértelmű kapcsolatot megállapítani. így például egyes, a májusi árhullám alkalmával hevesen működő buzgárok a júniusi árhullám során alig folytak, illetőleg csak a májusi tetőzést jóval meghaladó vízállások mellett „indultak meg" újra. Nem lehetett eldönteni, hogy ezt a „késleltetést" a buzgároknak az átmeneti apadás során bekövetkező „kolmatálódása" vagy a talajvízben a helyi nyomásviszonyok sajátos alakulása idézte-e elő. 1965-ben természetesen eddig még nem tapasztalt helyeken is keletkeztek jelentős méretű új buzgárok. Éppen ezért fontossá válhat