Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Szilvássy Zoltán–dr. Vágás István: Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről

122 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. ÁRVÍZVÉDEKEZÉS Helyszíni tapasztalatok, elméleti megállapítások az 1965. évi szigetközi árvízvédekezésről SZILVÁS SY ZOLTÁN' és D R. VÁGÁS ISTVÁN** a műszaki tudományok kandidátusa 1965 márciusa és júliusa között tartósságában, vízállásaiban és vízhozamaiban eddig példátlan méretű áradássorozat vonult le a Duna folyam magyar szakaszán. Az áradásról hírt adó sajtó és rádióközlemények Budapestnél 7 önálló árhullámot különböztetnek meg, s bár az árhullámok ilyen sorszámozása nem bizonyult minden részében és minden hazai vízmérce tekintetében egyaránt jellegzetesnek, a közvélemény eszerint tájékozódott és ezért ettől a sorszámozástól nem célszerű eltérnünk. A legnagyobb víztömegeket az ún. hetedik árhullám mozgatta meg. Ennek során Gönyütől kezdődően egészen a déli országhatárig (sőt azon túl is, kb. a Száva folyó betorkolásáig) minden eddig nyilvántartott jégmentes árvíz legmagasabb vízszintjeit felülmúló vízállások alakultak ki. Gönyü felett a vízállások az 1954. évi szintet 1—2 dm-re megközelítették. A nagy és emlékezetes árvizek mindenkor újszerű tapasztalatokat szolgáltattak a védekezés gyakorlata és elmélete számára. Különösen értékesek lehetnek azok a tapasztalatok, amelyeket, mint 1965-ben is, méreteiben ugyan példa nélkül álló, a védekezés szempontjából azonban teljes sikerrel végződött áradás során lehetett összegyűjteni és értékelni. A dunai árvízvédelem különleges és igen tanulságos területe a Szigetköz. Itt a kavicsos, nagy áteresztőképességű altalaj által meghatározott adottságok mellett az árvédelmi töltések állékonyságát elsősorban a buzgárok és a nyomukban esetleg kialakuló hidraulikus talajtörések veszélyeztetik. Buzgárok azonban másutt is előfordulhatnak. Ezért az itt szerzett védekezési tapasztalatok másutt is hasznosíthatók, célszerűnek tartottuk tehát azok rövid összefoglalását. Buzgárok kialakulása és működése Ámbár a buzgárok elméletét és legfontosabb gyakorlati kérdéseit a szakirodalom részletesebben is tárgyalja [1, 2, 3, 4, 5, 6, 7], a közvélemény tájékozódása e tekintetben nem volt mindig tökéletesen egységes és teljesen szakszerű. A szakemberek soraiban is tapasztalható volt bizonyos véleményeltérés a buzgárok és töltésen való vízátcsurgások elhatárolásában, és a legalkalmasabb védekezési mód szükséghez képest gyors megállapításában. Feltétlenül szükségesnek tartanánk ezért az egységes terminológia kialakítását, amihez a Szigetközben kialakult osztályozás közlésével kívánunk hozzájárulni. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézőt, Budapest. ** Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, Ez az osztályozás a mentett oldalon megjelenő vizeket kizárólag a megjelenés helye és a kilépő víz sebessége alapján a következő kategóriákba sorolja: 1. Szivárgó víz a töltés mentettoldali rézsűjéből, a szemcsék megmozdításához elégtelen sebességgel kilépő tiszta víz; 2. Ázás a talaj felpuhulása a töltés mentett oldalán, rendszerint szivárgás kíséretében; 3. Fakadó víz a mentettoldali terepen a szemcsék megmozdításához elégtelen sebességgel kilépő tiszta víz; 4. Felpúposodás vagy puffadás esetén a vékony, rendszerint gyökerekkel átszőtt fedőréteget a felfelé ható víznyomás esetleg több dm magasságra emeli. A talaj felszíne néhány m

2-nyi területen rugalmassá válik. A fedőréteg átszúrása után a víz a felszínre kilép és az átszúrás helyén rendszerint kis, tisztavizű buzgár alakul ki. A fedőréteg alatt általában kis mélységben kemény kavicstalaj tapintható szondarúddal; 5. Lágyulásról beszélünk, ha a talaj a puffadáshoz hasonló módon néhány m

2 nagyságú területen rugalmassá és ingoványossá válik, de a fedőréteg nem szúrható át, a kavicstalaj szondarúddal nem tapintható és a leszúrt szondarúd helyén nem jelenik meg víz; 6. Csurgás a védtöltés mentettoldali rézsűjéből koncentráltan (felismerhető járatból, járatrendszerből) nyomás alatt kilépő tiszta vagy zavaros víz; 7. Buzgár a mentettoldali terepen koncentráltan (kráter, kút), nyomás alatt kilépő tiszta vagv zavaros víz, tekintet nélkül arra, hogy a töltés alatt ismeretlen járaton átjutó külvízről vagy nyomás alá került talajvízről van-e szó. A fenti osztályozás gyakorlati előnye, hogy a védelem vezetője az első jelentés alapján már tájékoztatást kap a veszély jellegét és nagyságát illetően és ennek megfelelően azonnal intézkedhet. Ezáltal időt nyer és eldöntheti a védekezés legcélszerűbb módját a jelenség pontosabb megfigyelése és megítélése nélkül is. Az osztályozás elméleti szempontból csak a buzgárok és csurgások meghatározása kérdésében szorul kiegészítésre. A mentettoldali terepen koncentráltan, nyomás alatt kilépő víz, ami az osztályozás szerint buzgárnak minősül, lehet járaton átfolyó külvíz vagy nyomás alá került talajvíz. Ugyanakkor azonban a töltés rézsűjében is jelentkezhet — különösen széles nyomópadka és lapos rézsűk esetén — nyomás alatt járaton átfolyó víz vagy feltörő talajvíz. A védekezés leghatékonyabb módja a két esetben különböző, mert amíg; az első esetben a járat belépő nyílásának felkutatására és