Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Csermák Kálmán: Tározók üzemelési kérdései
112 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Csermák K.: Tározók üzemelési kérdései 2. táblázat A Rakacai tározó szükségessége és haszna az 1962. és 1963. év száraz hónapjaiban Bódva vízhiánya Vízpótlás céljára eresztett vízmennyiség Fennmaradt vízhiány Egyéb célokra leeresztett vízmennyiség A tóban még rendelkezésre álló vízmennyiség A fennmaradt vízhiányból még pótolható lett volna (m 3) (m J) (m 1) K) (m 3) (%) 1962. év száraz periódusában VII. 1—VII. 31-ig 6 millió 0,7 millió 5,3 millió 0,3 millió 2,9 millió 55 1963. VII. 17-tól IX. 4-ig terjedő kis vízhozamú napokon 0,5 millió — 0,5 millió 0,3 millió 4,3 millió 100 1963. X. 27-től a vizsgált időszak végéig, XI. 30-ig 0,5 millió 0,5 millió 0,6 millió 2,0 millió 100 b) A Hámori-tó kihasználtságát az 1. ábra jellemzi. Ezen a VITUKI-ban készült grafikonon a tározóból kilépő, valamint a Lenin Kohászati Művek által felhasznált havi vízmennyiségek láthatók. Az ábra mutatja, hogy csupán a tározóból lebocsátható vízmennyiségek is lényegesen meghaladják a Szinva patak alsóbb szakaszából hasznosítás céljából kiemelt vízmennyiségeket. A tározó vízállás-térfogat görbéjének ismeretében megállapítható, hogy az 1960—62. évek során még a legnagyobb vízszükséglet idején is csak 40%-át hasznosították a tározó víztömegének. c) A 2. táblázat — ugyancsak a VITUKI adatai alapján — a Rakacai tározó 1963. ós 1964. évi kihasználtságára jellemző adatokat tüntet fel. Az első három példából azonban helytelen lenne arra következtetni, hogy tározóink általában túlméretezettek. Az utóbbi évek ugyanis az átlagosnál csapadékosabbak ós vízben gazdagabbak voltak, másrészt a bemutatott tározók vízgazdálkodási adatai egyébként sem jellemzők az országos átlagra. d) Negyedik példaként a különleges rendeltetésű Királyszentistváni szennyvíztározóról emlékezünk meg. Ez a tározó a Nádor csatornának a Fűzfőkörnyéki (90 1/s-ra tehető) szennyvizektől való ideiglenes, időszakos mentesítését szolgálja. A Nádor csatorna kisvízhozam esetén ugyanis alig 5—6-szoros hígítást tudna biztosítani a rendkívül tömény ipari szennyvíznek és így a csatorna mentén a vízhasználatokat teljesen lehetetlenné tenné az egyenletes szennyvízleeresztós. A tározóban való visszatartással a vízhasználatok üzeme megszakításokkal ugyan, de biztosítható. Az üzemi szintnél általában magasabb szintig is terhelt tározóban mintegy 400 000 m 3 szennyvíz tartható vissza. így eddig átlag 4 hétig lehetett a szennyvizet visszatartani. A szennyvíz-leeresztés általában egy hétig tart, utána további 3 nap tisztavizes öblítést kell biztosítani ós csak ezután kezdődhet újra a vízhasználatok üzeme. Eddig a teljes idény 28%-ában kellett a vízszolgáltatást szüneteltetni, 72%-ában az üzemet éppen a tározó biztosította. E helyzeten már további javítás is törtónt a káros és nem káros szennyvizek szótválasztásával; ma már csak a káros szennyvizek tárolása történik. Tapasztalataink szerint így a tározó teljesítőképessége megkétszereződött és az évi szennyvízeresztések száma 6—7 esetre csökkent. Ezzel a teljes időtartamnak alig 15%-ában kell a vízhasználatoknak szünetelniük. E tározó teljesítőképessége már most ki van használva. A szerző működési területén levő e tározóval kapcsolatos tapasztalatai közül az alábbiak érdemelnek említést: Az 1959-ben megépült zsilipeket át kellett építeni, mert 1—2 év alatt az agresszív szennyvíz a beton és a vas alépítményi szerkezeteket megtámadta, jelenleg a zsilipek és a szádfal fából készültek. Eredetileg a töltések nem agyagmaggal épültek, nagy volt az átszivárgás, a környék talajvizét áramlás irányában kb. 5 km távolságig szennyvízzel fertőzte, ezért a töltések megépülte után 2 évre agyagmagos és fóliás vízzárást kellett biztosítani. A káros és nem káros vizek szótválasztása óta jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a nem káros vizek minőségi megfigyelésére, mert a legkisebb hiba jelentkezése esetén a vízhasználatoknál súlyos károk keletkezhetnek. Ezért regisztráló műszer ós nagyobb létszámú észlelő személyzet beállítására volt szükség. B) Tározók üzemelésének szabályozása Tanulmányunkban a dombvidéki, s csaknem kizárólag vízhasznosítási célú tározók üzemelési kérdéseivel foglalkozunk. Sorravesszük azokat a teendőket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a tározó zavartalanul láthassa el feladatát. A helyes üzemelés előfeltétele az, hogy a tározóra jól átgondolt Üzemelési Szabályzat készüljön, ezt az üzemelő gondosan tartsa be és, hogy azt az első évek tapasztalatai, valamint az időközi változások alapján megfelelően módosítsák. A Szabályzat tartalmát nem lehet pontosan előírni, mert minden egyes tározónak más a célja és mások a helyi adottságai. Viszont ki lehet és ki kell alakítani azt a célszerű keretet (elvi vázat), amelyet az adott szükségletnek megfelelően már csak konkrét tartalommal kell kitölteni. Tározókat a Vízügyi Szolgálathoz tartozó tervezőkön (Vízügyi Igazgatóságok és VÍZITERV) kívül főleg a MÉLYÉPTERV tervez. Ennek megfelelően eddig kétféle felépítésű szabályzat alakult ki. Ezek lényegüket tekintve csak abban különböznek egymástól, hogy a VÍZIG-elc által rendszeresített felépítésnél — amelyre a 3. táblázat példa — a vízgyűjtőterület és a tározó hidrológiai jellemzőinek ismertetése is szerepet kap. A MÉLYÉPTERV által készített szabályzatok (4. táblázat) hidrológiával nem foglalkoznak, utasításaik elsősorban a tározó-tó mindennapi életét lebonyolító személy (pl. gátőr) számára készülnek, tehát a létesítményeket csak olyan mélységig ismertetik, ameddig azt a tározó kezelése és üzemeltetése kívánja. Az ellenőrző szakközegek csupán rendszerbe foglalt áttekintést kapnak az üzemeltetésről. Az Üzemelési Szabályzatot — felülvizsgálat után — a területileg illetékes VÍZIG hagyja jóvá. C) A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság üzemelési szabályzata Az üzemelési kérdéseket legcélszerűbben úgy tekinthetjük át, hogy végig haladunk egy Üzemelési Szabályzaton, s a tárgyalásban a már megépített tározókra vonatkozó tapasztalatokat is értékesítjük.
