Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Orlóci István–Török László: A vízgazdálkodás fejlesztésének néhány módszertani kérdése, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer területén jelentkező feladatokra

Orlóci 1.—Török L.: A vízgazdálkodás fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. 105 alkalmasak éjszakai üzemre, ha egy tartalék csővezeték segítségével biztosítható a nappali felkészülés és így legfeljebb a szórófejeket kell egyik vezetékről a másikra éjjel áttenni. Valamennyi esőztető berendezésnél gondolni kell a szivattyúk ápolása ós az esetleges szeles időjárás miatti kényszerű üzemszünetekre, elektromos üzemű telepeknél ezen felül az energiafogyasztási csúcsidő alatti korlátozásokra. Esetenként találkozunk olyan véleménnyel, hogy nagyobb csatornáknál a napi kiegyenlítés a csatorna természetes tározóterével megoldható. Ez a nézet elvileg is csak akkor lehetséges, ha a csatornában —- akár kézi, akár automatikus vezérlésű — alvízszinttartásos szabályozási rendszer van. A felvízszinttartásos rendszerekben — és így a Keleti Főcsatornában is — a vízszállítási igény csökkenésével a csatorna tározótere is ürül, a fogyasztás növekedésével pedig töltődik és a természetes tározótér a készlet tározása és a fogyasztás kiegyenlítése helyett vízfogyasztóvá válik. A Keleti Főcsatorna rendszerében a kiegyenlítés lehetőségét elsősorban az öntözés napi ritmusára vizsgáltuk. A vizsgálat célja a kiegyenlítés nagyságrendjének meghatározása volt, ezért a tényezőkre közelítő átlagértékeket határoztunk meg. A 45 m

3/s vízhozamból 20 m

3/s-t folyamatos vízsugárban a Körös völgy részére kell leadni. A rendszeren belül 25 m

3/s kerülhet felhasználásra, amelyből kb. 0,8 m

3/s-ot a 2900 kh halastó vízpótlása köt le és így 24,2 m

3/s jut az öntözőtelepek ellátására. A felszíni öntözéseket 16 órás nappali, az esőztető öntözések 50%-át ugyancsak 16 órás nappali, 50%-át pedig 18 órás éjszakai üzemmel vehetjük figyelembe. A napi t órás szakaszos üzem ténylegesen Q

t vízigényét a folyamatos — 24 órás — elméleti Q vízigényből a 24 Qt=

T-Q képlet alapján számíthatjuk. Közvetlenül belátható, hogy ha a vízigények 24 órára számított mennyisége egyenlő a biztosított készlet napi mennyiségével, akkor — a fentiek szerint —- a nappali vízszükséglet a folyamatos készletnél (vízhozamnál) több, az éjszakai pedig kevesebb lesz. A vízkészlet változó vízhozamokkal történő hasznosítása általában csak akkor lehetséges, ha a vízfolyás adottságai a kiegyenlítő tározást lehetővé teszik. Ha a vízhasználat olyan vízfolyásból történik, amelyből csak a biztosított vízhozamot (vagy annál kevesebbet) lehet kivenni, akkor az öntözési igényt kell — az előzőkhöz képest — csökkenteni, vagy tározót kell építeni. A vízigény szakaszossága alapvető tény a vízellátó rendszer méretezésénél is. Két megoldás lehetséges: a vízvezető műveket vagy a nappali csúcsvízhozamra méretezzük, vagy a 24 órás folyamatos vízhozamnak megfelelő kapacitású rendszerben olyan tározókat létesítenünk, amelyekkel a készlet és fogyasztás jellegbeli eltérése kiegyenlíthető és nappal a fogyasztók egy része ezekből látható el. Az alkalmazandó változatot gazdasági vizsgálattal kell kiválasztani. A Keleti Főcsatorna esetében a tiszalöki duzzasztótér biz.tosítja a vízkivételi tározást, tehát elvileg lehetséges a készlet változó intenzitású igénybevétele. A továbbiakban ezért csak a műszaki kapacitás korlátozottsága miatti tározás feltételeit kell vizsgálni. Az öntözési üzemidők fenti átlagértékeivel meghatároztuk a 16 órás nappali és a 8 órás éjszakai vízigényeket (vízhozamokat) a készlet teljes menynyiségének hasznosítását feltételezve Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. A nappali csúcsérték csökkentése érdekében a halastavi vízpótlást kizárólag éjszakára terveztük. A táblázatban „t" a megnevezett fogyasztó napi üzemideje órában; Q (folyamatos) a 24 órára számított vízigény; a Q (nappali) és Q (éjjeli) pedig a ténylegesen kiszolgáltatandó csúcsvízhozamm

3/sban. 1. táblázat t Q Q Q Fogyasztó folyamatos nappal éjjel Felületi öntözés .... Esőszerű öntözés nappal éjjel Halastó Leadás 16 16 18 8 24 14,6 4,8 4,8 0,8 20,0 21,9 7,2 6,4** 20,0 6,4* 2,4 20,0 Összesen .... 45,0 55,5 28,8 Megjegyzés: •* — 10 órás időtartamig, * — 8 órás időtartamig. A számítás eredménye szerint nappal csúcsidőben 55,5 m

3/s vízhozam elosztására lenne szükség, holott a csatorna vízszállító képessége legfeljebb 45 m

3/s. Ez azt mutatja, hogy a műszaki létesítmények a tervezett állapotukban a tényleges igényeket nem tudják kielégíteni. Egyedüli megoldás a nappali 10,5 m

3/s vízhiánynak az éjszakai 16,2 m

3/s feleslegből való kielégítése. A kiegyenlítéshez szükséges tározótérfogat: 8X16,2X3600=16X8,1X3600 = = 468 000 m

3 A kiegyenlítés részben a meglevő halastavak éjszakai feltöltésével, részben a meglevő K-V tározóval megoldható lenne, hiszen a tavak kb. 20 millió m

3-es víztömegéhez képest a kiegyenlítő térfogatigény jelentéktelen. Nehezebb követelmény a 16,2 m

3/s fogadó és 10,5 m

3/s leadó kapacitás biztosítása úgy, hogy a leadott víz minden további nélkül hasznosítható legyen. Az egyszerűbb kezelés érdekében a napi tározást részben a K-V tározóval, részben a tervezett K-XI. tározóval kívánjuk megoldani. A két tározó elhelyezés szempontjából is kitűnően megfelel a feladat végrehajtásának, mivel az előbbi a főcsatorna közepén, a másik pedig a főcsatorna végén, az alsó böge vízszinttartó műtárgya fölött helyezkedik el. A tározott víz hasznosítása pedig úgy oldható meg, hogy a 20 m

3/s-os vízleadás nappal és éjjel más-más helyről történik. 2.2. Belvízrendszerek üzemelésének fejlesztése Belvízrendszerekben a csatornák a mértékadó vízhozamokat — elméletileg — kiöntés nélkül vezetik le. Ezért gravitációs rendszerekben a lefolyás általában szabályozatlan. Szivattyús rendszereknél is csak akkor van szükség — főképpen vízvisz-