Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

120 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Bozóky-Szeszich K.: Vízellátási csőhálózatok számítása the resulting head loss is h'. The case where consumption is divided equally and eoncentrated to the entranee and end of the pipeline section is alsó considered in the paper. The resulting head loss is then h". Actual head loss is h. Ratios h'/h and h"/h are plotted for different conditions in Fig. 8, from which it can be concluded that the division of the diseharge Q

l into two equal parts is generallv permissible. This method proves especially advantageous where elosed networks are analysed using the method of Hardy Cross. Könyvismertetés Maurice Pardé : Études potamologiques sur la Loire et ses affluents. (Potamológiai tanulmányok a Loire-ról és mellékvizeiről). „Norois", 11. évf. 44/a-szám. Poitiers, 1964. — 180. old., lő ábra. A munka megírását a Loire vízrendszerében esedékes nagyarányú vízgazdálkodási beruházások tették időszerűvé. A külföldi olvasót azonban nem a könyv egyes adatai fogják érdekelni. Sokkal tanulságosabb számára a tárgyalás módja, mert a szerző olyan művet igyekezett írni, amely ,,módszertani vezérfonal (a szerző szerint breviárium) a potamológiai tanulmányokhoz." A mű első része a vízjárást meghatározó természetföldrajzi tényezők ismertetését tartalmazza. Mégsem egyszerű adatközlés. Egyenként taglalja hatásukat, és szerepük jelentőségét is felméri. A második rész a vízjárást tárgyalja és a viszonyok olyan jellemzésére törekszik, amely a vízgyűjtő bármelyik pontjára (vagy nem tanulmányozott kis erére) vonatkozó hasznos megállapításokra képesíti az olvasót. A harmadik rész a potamológia módszereiről szól. Rávilágít a hidrológiai számítások és a matematikai statisztikai módszerek fontosságára, de ugyanakkor megvonja alkalmazhatóságuk határait is. Nyomatékosan hangsúlyozza a tapasztalati adatok és összefüggések bizonytalanságait — a számítások e buktatóit — és a mérések fontosságát, végül felhívja a figyelmet a mérési adatok helytelen értelmezésének veszedelmére is. Pardé professzor fejtegetései mélyen belevilágítanak a vizek életfolyamataiba. Művét nagy haszonnal tanulmányozhatják mindazok, akik közelebbről akarnak megismerkedni a hidrológia bonyolult folyamataival. Dr. Lászlóffy Woldemár T. A. Troskolanski : Théorie et pratiquc (les mesures liidrauliques. (A vízzel kapcsolatos mérések elmélete és gyakorlata.) Lengyelből fordította M. Laronde. Pár is, Dunod. 1964. — 10x25 cm, 805 oldal, 494 ábrával ós képpel, 51 táblázattal és 487 könyvészeti adattal. A mérés minden műszaki és gazdasági fejlődés alapja. Nem csoda, hogy Troskolanski T. A. professzornak, a Wroczlaw-i egyetem tanárának eredetileg lengyel (Hydromechanika Techniczna. Pomiary wodne), majd angol (Hydrometry. Theory and Practice of hydraulic measurements) nyelven megjelent hatalmas kézikönyve most francia fordításban is napvilágot látott, hiszen olyan óriási anyag van benne felhalmozva, amelynek összegyűjtéséhez egy egész életre van szükség. A mű rövid bevezető részből, 50 fejezetre tagolt 3 fő részből ós függelékből áll. A bevezető a vízügyi gyakorlatban előforduló mérési feladatokat csoportosítja. Három kimutatás egészíti ki : a jelölések, a rövidítések (intézmények, folyóiratcímek) és az ismertetett műszereket előállító cégek jegyzéke (anélkül, hogy üzleti reklám jellege volna). A mű természetéből folyóan az utóbbi különösen értékes. A tulajdonképpeni munka I. része a vízügyi gyakorlat szempontjából fontos fizikai jellemzők mérésének alapelveit és módszereit ismerteti 9 fejezetben, 86 oldalon. Sorra veszi az idő, a szögek, a hosszúságok, terület, térfogat, a nyomás, a sebesség, a hozam ós a folyadékmennyiségek mérésének problemetikáját. A II. rész a mérőműszerek és berendezések leírását tartalmazza. Terjedelme 630 oldal. 38 fejezetre osztva ismerteti az I. fejezetben felsorolt fizikai jellemzők mérésének gyakorlati megoldását. Leírja az egyes feladatkörökben használatos műszerek különféle típusait, hidraulikai és méréstechnikai jellemzőit (pontosság !), az egyes megoldások szerkezetét, sajátosságait és alkalmazási körét, a műszerek ellenőrzésének és hitelesítésének módját és az erre szolgáló berendezéseket. Mindezt a mérésre vonatkozó gyakorlati tanácsok összefoglalása, továbbá igen jó — bonyolultabb szerkezetek esetében perspektivikus -— ábrák és képek kísérik, és minden egyes fejezet végén bőséges, igen gondos bibliográfiát is találunk. (A magyar szerzők közül Fáy Csabát, Muszkalay Lászlót és Vágás Istvánt említi a mű.) Természetes, hogy az egyes fizikai jellemzők mérésének tárgyalására fordított terjedelem nagyon különböző. Pl. a szögmérés a vízügyi gyakorlatban alig jön szóba, 4 oldalt szán reá tehát a szerző. A vízhozammérésről viszont 254 oldalt írt. Részletesen — 112, illetve 109 lapon — ismerteti a vízórákat és sebesség mérő műszereket is. Az újszerű III. rész a hidraulikai laboratóriumok berendezésével foglalkozik, 3 fejezetben, 39 oldalon. A kötet végén a hidrometria összefoglaló kézikönyvének annotált bibliográfiáját és a tárgykörrel foglalkozó folyóiratok (némi egyoldalúsággal kiegészített) jegyzékét találjuk. Nyilván sajátos függelék a francia kutatólaboratóriumok rövid ismertetése (ENSEHRG-Grenoble, ENSEEHT-Toulouse, EdF-Chatou ós SOGREAH-Grenoble), amit 12, a mindennapi gyakorlat számításait megkönnyítő táblázat, névmutató (dicséretes módon a keresztnevekkel születési és halálozási évszámokkal kiegészítve) és a szakszótárként is figyelemre méltó, tárgymutató követ. (Megadja a vezérszavak nemét, és külön jelkulcs szerint jelöli meg az elavult, ritka, helytelen, vagy a mindennapi gyakorlatban egyszerűsítésként használt megnevezéseket.) Mindent egybevetve : Troskolanski professzor munkája nagy mű, amit minden dicsérő jelzőnél jobban bizonyít a két külföldi fordítás. Sokaknak kellene ismerniük, ós még inkább — használniok. Dr. Lászlóffy Woldemár