Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
2. szám - Zarándy László: A szűrő nélküli (talpas) csőkutak építési tapasztalatai
92 Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. Zarándy L.: A szűrő nélküli csőkutak f \ Alba'licsjj -K * .-cég/e. iE lM AGY A RAI AT: ' Jurán hahra Hö/sfg, voros halirá o 7.0 Xll t sc hh j • 7Í Hh ? ontazóteiep m 100 .írt j a 360 Ál] J 1. ábra A fúrólyukban az iszapoló mindig a lehajtott béléscső előtt jár. A gyakorlott fúrómesterek 10—20 centiméteres pontossággal észlelik a rétegek változását. Amikor áthaladtak egy általuk alkalmasnak talált agyagrétegen, és alatta megfelelő szemszerkezetű és vastagságú vízadó homokréteget találnak, melyben a rétegvíz nyomása olyan mértékű, hogv a kút nyugalmi vízszintje a terepszint közelébe (0,5—2,5 m) emelkedik — akkor megállnak a béléscsővel az agyagban, a homokrétegtől mintegy 20—30 cm távolságban. Kézi szivattyúval, majd motoros szivattyúval „kipróbálják" a réteget. Ha az megfelelőnek bizonyul, megkompresszorozzák a kutat. A kompresszorozással üreget képeznek ki a vízadó rétegben és a vízadó réteg anyagától, annak szemszerkezetétől függő mennyiségű (0,5—3,0—5,0 m 3) homok kitermelésével jelentősen megnövelik a beáramlási felületet. A lengyelországi modellkísérletek szerint [5] a keletkezett üreg csúcsával lefelé fordított kúp alakú, optimális mérete homokban r = 2h (ahol r a kúp alapkörének sugara, h a kúp magassága). A kompresszorozás időtartama a réteg anyagától függően 24—72 óra.Utána 48—120 óra tisztító szivattyúzás következik, melyet a víz teljes letisztulásáig folytatnak. Ezután mérik meg a kút vízhozamát. A leírt kútépítési módszer alkalmazásának feltétele, hogy megfelelő vastagságú és kohéziójú agyagréteg („agyagplafon") helyezkedjék el a vízadó réteg felett. A lengyel tanulmány és a hazai tapasztalatok szerint is ez a fedőréteg „szilárd" iszap, azaz tömörödött, erősen összepréselt, kis víztartalmú iszap is lehet. Ha a fedőréteg vastag és kohéziója nagv, a kút élettartama évtizedekre tehető. Ezt szintén alátámasztják a lengyel és a hazai gyakorlat tapasztalatai, a poznani, gdanski, szczeczini területeken, ill. Nagykőrösön és környékén létesített kutak. Folyamatos használatban a tapasztalatok szerint a kutak vízhozama növekszik. Fontos azonban, hogy a szivattyúzást rendeltetésének megfelelő módon, egyenletes igénybevétellel, tehát nem túlzott mennyiségű víz kitermelésével végezzék. A kutak összekapcsolása A vízhozammérési eredmények tanulsága szerint az adott rétegek esetében egy-egy kútból általában 200—500 1 víz termelhető ki percenként (fajlagos vízhozam-értékben kifejezve 50—250 l/perc/m). Az alkalmazott MA (Diesel-üzemű) vagy MV (elektromos üzemű) 40—120—200 típusú szivattyúk működéséhez szükséges vízmennyiség 2—3, 3—6, 6—8 db kút összekapcsolásával biztosítható. A kutakat 50 m sugarú kör kerületén helyezik el. Több (4—8 db) kút esetén — amenynyiben a talaj rétegződése ezt lehetővé teszi __— 2, esetleg 3 vízadó réteget is bekapcsolnak. így a kutak egymásra hatása legtöbb esetben megszűnik vagy minimálisra csökken. (A módszert a Középtiszavédéki VÍZIG dolgozta ki és alkalmazza sikerrel — egyre több helyen.) A kutakat közvetlenül, lábszelep és külön szívócső nélkül szívják meg. A közel vízszintesen lefektetett „szívó"-cső a kút nyugalmi vízszintjéhez és a talajvízszinthez igazodva a terepszint alatt 1,0—5,0 m mélységben helyezkedik el. Egyik végén egy 90°-os átmeneti ívdarabbal a kútcsőhöz csatlakozik, másik végén pedig egy gyűjtődobba torkollik. A dob előtt tolózárat iktatnak a „szívó"csövekbe. A gyűjtődobon van a légtelenítést szolgáló koronaszivattyú, amelynek segítségével a szívócsövek egyenként, a többi tolózár egyidejű lezárásával légteleníthetők. A szívódob tetejéhez Szűrős kút (Marasek - Olenüzki ábrája) .;. '• :'.'••':.•'• /• ';'•'"•••,••':•;.Vízadóhomokréteg A 2 ismertetett talpas csőkutak általa nos sémája 2. ábra
