Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

Vedres L.: Kájlinger Mihály élete és szerepe Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 579 .tőképpen örökítik meg emlékét. Sződy Szilárd szobrászművésszel emlékérmeket készíttettek és azokat értékesítették. A befolyt jövedelemből Horvay János szobrászművész monumentális síremléket alkotott, amelyet a Kerepesi út melletti temetőben állítottak fel. A szobormű Kájlinger munkásságának jelképe: a vizet fakasztó férfi. A sírkő-alap maradványából a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízellátási munkák jutalmazására Kájlinger Mihály alapítványt létesített. A díj kiosztására csak egyszer, 1941-ben került sor, mert az alapítvány a háborús infláció alatt elértéktelenedett. A pályázaton dicséretben részesült Pazár István, a miskolci vízművek kiváló igazgatója, Kájlinger fiatalabb kortársa. Pályaművének befejező sorait tettem magamévá én is: „úgy érzem, tartoztam ezzel a tanulmánnyal a közérdeknek, az igazságnak, a mérnökhigiénikusok karának és Kájlinger Mihály emlékének." KÖNWISMERTETES Esőszerű öntözés számokban (Szerk.: Marjai Gyula). — Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1966. Tervezők és üzemeltetők igényeinek figyelembevételével készült. A 380 oldal terjedelmű könyv, amely hat szerző munkája, 269 ábrát és 180 táblázatot (tervezési segédletek, gépészeti és üzemi adatok) tartalmaz. Tartalma a következő témakörökbe sorolható: mezőgazdasági és üzemtani kérdések (Almási T.); hordozható, vegyes és beépített csővezetékű esőztető berendezésék tervezése (Dobos A., Fekete A. és Ijjas 1.); a berendezések ismertetése, üzemeltetése, többcélú felhasználása, karbantartása és tárolása (Doromby L. és Marjai Gy.). Az ábrák és fényképek színvonalas közreadása, valamint a könyv külső megjelenése a Mezőgazdasági Kiadó munkáját dicséri. V. í. Jürgen Schwoerbel: Methoden der üydrobiologie [Franckh'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1966. (207 oldal, 100 ábrával)]. ' A természettudományokban — és így a hidrobiológiában is — egy-egy új módszer bevezetése új perspektívákat nyithat meg a tudományág számára, a megismerésnek esetleg merőben új területeit vagy lehetőségeit tárja fel. Gondoljunk csak pl. a planktonháló alkalmazására, amellyel Müller a múlt század derekán elindította a planktonkutatást, vagy a fordított planktonmikroszkóp megalkotására, amellyel Utermöhl a jelen század második negyedében a plankton mennyiségi kutatásához adott hatalmas lendületet. A hidrobiológia módszereit összefoglaló első, viszonylag még szerény terjedelmű művek a századforduló táján jelentek meg, ezeket a húszas és harmincas években megjelent terjedelmesebb módszertani összefoglalások követték. Az elvileg új kutatási módszereknek a hidrobiológiába való bevezetése szükségessé tette a legújabb időben korszerű hidrobiológiái metodikák megjelentetését. Ilyenek elsősorban az amerikai könyvpiacon jelentkeztek ós többnyire nehezebben hozzáférhetők. Nagy örömmel kell üdvözölnünk, hogy a stuttgarti Frunckh-könyvkia< 1 ó, amely a hidrobiológia művelését már eddig is számos kiadványával segítette elő, most korszerű, kiváló képanyaggal illusztrált, tömör, de minden metodikai kérdést mégis kellő mélységig tárgyaló hidrobiológiái módszertani összefoglaló kézikönyvet adott ki a falkaui hidrobiológiái kutatóintézet kutatójának J. Schwoerbel-nek a tollából. A mű bevezetőjében rövid elvi összefoglalást ad a viztípusokról és a vízi élet korrelációs viszonyairól. Következő főfejezetóben a víz fizikai és kémiai tulajdonságainak feltárására szolgáló módszereket ismerteti olyan részletességig és abban a vonatkozásaiban, ahogyan az a vízi élet megítélése szempontjából szükséges. A további fejezetekben az (dióvizek planktonjának, neusztonjának, litorális és profundális zónájának, továbbá a folyóvizeknek, a földtani vizeknek élővilágára vonatkozó minden lényeges gyűjtési és feldolgozási módszertani kérdést tárgyal, majd az elsődleges szervesanyag-termelés, a vízminősítés kérdéseivel foglalkozik. Mindezek során természetesen a legmodernebb módszertani eljárások (pl. a C\\-módszer a procukciő megállapításánál, a mennyiségi plankton-feldolgozás korszerű eljárásai stb.) rendre ismertetésre kerülnek. A művet a különböző növény- és állatcsoportok keretében alkalmazható fixálási és konzerválási eljárások bemutatása, valamint gazdag, témakörök szerint csoportosított irodalmi ismertetés zárja le. (Sajnálatos, hogy az utóbbi összeállításánál a gazdag magyar hidrobiológiái irodalmat alig vette figyelembe a szerző). A munkát a hidrobiológiái szakképzést végző egyetemi oktató, az abban részt vevő egyetemi hallgató, a hidrobiológus kutató és a hidrobiológia alkalmazott területein (vízminősítés, szennyvízproblémák, a vízgazdálkodás biológiai kérdései) működő szakember egyaránt kitűnően tudja használni. A nyomdai kivitelében és tartalmában egyaránt korszerű, minden lényeges hidrobiológiái módszertani kérdést megfelelő mélységig taglaló ós mégsem terjengős munka a világszerte — és így hazánkban is — növekvő jelentőségű, a népgazdaság érdekeit egyre fontosabb posztokon szolgáló hidrobiológia jobb, eredményesebb művelését fogja szolgálni. Dr. Uherkovich Gábor Press—Schröder: Hydromechanik im Wasserbau (Hidromechanikai vízimérnökök számára) Wilhelm Ernst u. Sohn, Berlin—München, 1966. (548 o. 448. ábra, 301 irod. hív.) Press professzor ismert vízépítési kézikönyvei után mintegy zárókőként jelent meg a mostani kötet, amelyet ezúttal Ralph Schröder-re\ közösen írt. A szerzők célja, hogy a sok tekintetben tisztán empirikus hidraulika helyett fizikailag megalapozott hidromechanikát adjanak a vízépítő mérnökök kezébe. Képleteik magyarázatában tökéletes képet igyekeznek adni arról, hogy azok milyen feltételezésekkel és milyen határok közt használhatók. Ugyanakkor távol áll tőlük, hogy öncélú hidromechanikát adjanak: szigorúan megmaradnak a vízimérnöki gyakorlatban felmerülő problémáknál. Ezekben azonban igen messze mennek és nagymértékben támaszkodnak a berlini laboratórium újabb kísérleti eredményeire. így foglalkoznak többek közt a hullámos és porózus falú csövekkel, a körgyűrű alakú túlfolyókkal, a zagyszállítással, a hidraulikus talajtöréssel —, amikről a korábbi kézikönyvekben meglehetősen kevés felvilágosítást kaphatunk. A mű hat fejezetre oszlik. Az első a hidromechanika alaptételeit adja 158 oldalon, 117 ábrával. A második a zárt vezetékekben létrejövő nyomás alatti áramlás törvényeit tárgyalja. Terjedelme 112 oldal, 108 ábrával. A harmadik, és a mű trágyának megfelelő legbővebb fejezet a szabad felszínű vízmozgásokat ismerteti 184 oldal terjedelemben, 185 ábrával. Végül három rövidebb fejezet következik: az idegen anyagokkid (levegővel, iszappal és más szilárd testekkel) kevert víz mozgásáról 38