Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
12. szám - Vedres Lipót: Kájlinger Mihály élete és szerepe Budapest ivóvíz-ellátásában
Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 574 Kájlinger Mihály élete és szerepe Budapest ivóvízellátásában VEDRES LIPÓT 1. Első mérnöki munkák Budapesten született 1860. február 27-én. Középiskolai tanulmányait a budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnáziumban végezte, majd a József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. A 23 éves ifjú 1883. október 1-én a főváros szolgálatába lépett. A mérnöki hivatalba osztották be. ahol csatornázási munkákat bíztak rá. Mint fiatal mérnök tervezte meg a központi csatornaszivattyútelep 1200 lóerős gépészeti berendezését. Korán feltűnt kiváló képességeivel, és Lechner Lajos középítési igazgató, a mérnöki hivatal vezetője, mindinkább a főváros vízellátási kérdéseivel foglalkoztatta. így Kájlinger 1888. augusztus 29.étől hivatalának képviseletében résztvett a Középítési Bizottság Vízvezetéki Al- és Házi Bizottmányának ülésein. Mikor a balparti vízgyűjtő galéria szolgáltató képességének fokozásáról volt szó, talaj vízdúsításra nyújtott be javaslatot. Czigler Győzővel együtt munkatársa volt Miklós Ödön mérnöknek, aki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a balparti végleges vízműre hirdetett pályázatán Hyatt-rendszerű szűrő építésére tett ajánlatot. Abban az időben folytak a legnagyobb viták a végleges vízművet — pontosabban az alapvető kérdést, a vízbeszerzés módját — illetően. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a dunavíz mesterséges szűrése mellett volt. Wein János, az akkori vízműigazgató, a dunaparti homokos kavicsrétegben áramló természetesen szűrt talajvíz igénybevételéért küzdött, amit vízgyűjtő galériával kívánt megoldani. Avégből, hogy a vízellátás a kérdés eldőltéig is biztosítható legyen, 1889-ben ideiglenes szűrőtelepet létesítettek a Markó utcai gépház mellett. Ennek technológiai és gépészeti részét Kájlinger tervezte, majd a mérnöki hivatal részéről ő irányította az egész berendezés üzemét. Midőn a káposztásmegyeri vízmű kérdésében a harc eldőlt, és az építkezésekre került a sor, 1893ban Kájlinger készítette a három kisegítő vízmű és a káposztásmegyeri főtelep elrendezésének, továbbá gépészeti berendezéseinek tervét. Az új mű üzembehelyezése után pedig — mint a mérnöki hivatal tagja — átvette a telep vezetését. A város belső területén levő vízműtelepek és a káposztásmegyeri mű zavartalan együttműködésének biztosítása érdekében Weint 1894 tavaszán felmentették a balparti berendezések vezetése alól és azt Kájlingerre bízták. A vízművek egyéb teendőinek irányítása továbbra is Wein János kezében maradt. Kájlinger Mihály fellépése idején Wein János már 10 éve volt a Vízmű igazgatója. Az első harcot, amely a természetes és mesterséges szűrés hívei között lezajlott Wein 1868-ban vívta meg. Ekkor ugyanis a Fővárosi Törvényhatóság által meghívott Lindley angol mérnök a Hajógyári szigeten mesterséges szűrésű vízművet javasolt ós ezt a javaslatot a Közmunkák Tanácsa is támogatta. Wein János a természetes szűrésű dunaparti kutak építésének gazdasági, egészségügyi, s esztétikai előnyeit oly meggyőzően tudta bizonyítani, hogy az ő javaslatára az akkori Flottillenplatzon elhelyezett kutak tervezésére kötelezték Lindley-t. Ezeket a kutakat, amelyek a mai Parlament helyén épültek bővítette ki Wein János galériával, mely a kutaktól a mai Sziget utcáig húzódott 1047 m hosszban. A galéria igen sikeres alkotásnak bizonyult ós Wein János a további bővítéseket is dunaparti galériákkal akarta megoldani. A vita Wein ós Kájlinger között egy műszaki tévedés folytán dőlt el Kájlinger javára. Ugyanis a budaújlaki megépített 286 méteres galéria végaknáját kísérletképpen elfalazták magától a galériától és a végakna a kísérlet során 00%-át adta annak a vízmennyiségnek, amelyet a galéria üzemeltetése idején kitermeltek. Ez azzal magyarázható, hogy a galériában összegyűlt víz az elfalazás dacára a környező víztartó kavicsrótegen keresztül beáramlott a kútszerűen kiképzett végaknába. Erre azonban akkor nem jöttek rá és a kísérlet eredményeként az aknakút került előtérbe. így kapott lehetőséget Kájlinger arra, hogy az újlaki valamint káposztásmegyeri új vízműveket aknakúttal építse meg. Az aknakutakat Kájlinger tervezte jellegzetes és az utókor műszaki elismerését is kiérdemlő módon. Napjainkban a sors békítette ki magasabb szinten a két ellentétes álláspontot, amikor a 70 éves üzemelő Kájlinger-féle aknakutakat galéria jellegű vízszintes szűrőcsövekkel — ami szakkifejezéssel „csápokkal" — látjuk el. 2. A káposztásmegyeri vízmű fejlesztése Kájlinger első sikeres működése után teljesen az ő feladatává tették a káposztásmegyeri nagy mű fejlesztését. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának kívánságára meghívott drezdai szakértő, Salbach Bernát építési tanácsos, a Káposztásmegyer és; Dunakeszi közé eső partvonalon három nagy kavicsmedencéből álló kiaknázható területet jelölt meg. A kivehető vizet összesen napi 235 000 m 3-re becsülte. 1893-ban az első medence Duna-balparti részét hasznosították négy kúttal, 30 000 m 3 vélt hozammal. Most Kájlinger önálló tervezésében az első medence második szakaszának, a palotai szigetnek a bekapcsolására került a sor, ugyancsak négy kúttal és ugyanakkora várt hozammal. A szigetről a vizet közlekedő edényként működő 500 m hosszú alagút vezeti a főtelepre, amelv akkor még nagy részben a Duna alatt haladt. A szigeten nincs semmiféle gépi berendezés, a főtelepről átszivornyázzák a vizet. A munkához 1894. január 24-én láttak hozzá. Június 23-án megkezdték a Duna alatti alagút fúrását, és két oldalról haladva november 2-án összeért a két munkarész. 1895. április 28-án megindult a vízszolgáltatás is. Ez az ütem a mai korszerű építkezésekhez viszonyítva is elismerésre méltó ! A Salbach által másodiknak nevezett medence a Szilas pataktól északra fekszik. Erre a területre Salbach hét kutat javasolt. Kiaknázását a főváros közgyűlése 1895. április 17-én rendelte el. Ez a munkarész, a végleges vízmű építésének harmadik szakasza, napi 60 000 m 3 vízhozamtöbblet biztosítását célozta. A törvényhatóság egyidejűleg felhívta a vízműveket, hogy folytasson tanulmányokat a teljesítőképességnek 240 000m 3-re emelésére vonatkozóan. Kájlinger eddigi munkásságáért a közgyűlés elismerését fejezte ki.