Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Dr. Schiefner Kálmán–Fázold Ádám–dr. Ormay László: Tájékoztató vízvizsgálatok a Mályi tavon, különös tekintettel a közegészségügyi szempontokra

Schiefner K.—Fázold Á.—Ormay L.: Tájékoztató vízvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 549 tottuk az oxigéntelítettség értékét is. Bakteriológiailag a szennyezettséget jelző coli-számot, a 20 és 37°C-os baktériumszámot, valamint a régebbi eredetű szennyeződésre utaló Clostridium-számot vizsgáltuk a Vízvizsgálati Szabványok 1963. módszerei alkalmazásával. Biológiailag 250 ml vízmintából a planktonszervezetek menynyiségi és minőségi összetételét határoztuk meg. Az előforduló szervezeteket rendszertanilag csoportosítottuk. Liebmann H. 1962., Hanuska L. 1956. és Sládecek V. 1963. szaprobiológiai rendszere segítségével az indikátorszervezetek alapján biológiailag is jellemeztük a tó vizét. Vizsgálati körülmények A helyszíni vizsgálatokat és a mintavételeket első alkalommal meleg (24—29 °C levegőhőmérséklet), időnként erősen szeles, felhős, alacsonyvízállású, hullámzó vízfelületű; szeptember 16-án meleg nyárias (19—24 °C levegőhőmérséklet), szélmentes, alacsonyvízállású; október 14-én borult, esős, enyhe (16—18 °C levegőhőmérséklet), szélcsendes, alacsony vízállású; november 10-én borult, hűvös {6—8°C levegőhőmérséklet), szélcsendes alacsony vízállású; 1965 február 3-án 20 cm vastagságú jég alól lékeléssel; április 14-én borult, esős (11—15 °C levegőhőmérséklet), kissé szeles, magas vízállású, fodrozó vízfelületű; június 1-én borult, csapadékos (18—21 °C levegőhőmérséklet), szélcsendes, igen magas vízállású; augusztus 5-én napos, nyári (22—25 °C levegőhőmérséklet), igen magas vízállású, enyhén fodrozó vízfelületű — időjárási, vízállási és vízfelületi tényezők mellett végeztük el. Vizsgálati eredmények Mélységi vizsgálatok. A víz hőmérséklete a felszínen 24—25 °C között változott. Két eset kivételével [23 °C] ezekkel megegyező értéket kaptunk a mélységi mintavétel során is. Kémiai szempontból az oldott oxigéntartalom a felszínen, mintavételi helyenként 1,2 mg/l eltérést mutatott. 1,5 méteren két esetben a felszín eredményével azonos, négy helyen pedig 0,2—0,6 mg/1 értékekkel kevesebb volt. 7,5 méter mélységben a tó közepén a felszínnel azonos eredményt kaptunk, azonban az 1, 2, 4, 5 számú mintavételi ponton 0,6—1,5 mg/l-el, a 6-os pontnál pedig 4,4 mg/l-el csökkent az oxigéntartalom. Ezek az értékek a felszínen: 119—135%; 1,5 méteren 114—134%; 4,5—7,5 méteren 67—123% oxigéntelítettségnek feleltek meg. A felszínen vett vízminták szabad szénsavat nem tartalmaztak, de 1,5 méteren két esetben 0,4—1,2 mg/l-t, 4,5—7,5 méteren pedig minden ponton 0,8—13,6 mg/l-t határoztunk meg. A tó vizének oxigénfogyasztása a felszínen 0,7—1,7 mg/l; 1,5 méteren 0,8—1,5 mg/l; 4,5—7,5 méteren 1,0—2,1 mg/l értékek között ingadozott és kismértékű mélységi emelkedést mutatott. A kloridtartalom 7—11 mg/l mennyiségben mind a felszínen, mind pedig a mélyebb rétegekben egyaránt előfordult. A víz összes keménysége a felszín közelében 6,2—7,0; 1,5 méteren 6,4—6,8; 4,5—7,5 méteren 6,2—7,0 német keménységi fok értékek között változott. A lúgosság a felszínen 0,7—0,9; 1,5 méteren 0,9—1,0; a mélyben pedig 0,9—1,8 ml n.HCl/1 értékig emelkedett. A vízből nitrátot, vasat, mangánt sem a felszín, sem a mélyebb rétegekből vett vízmintákból nem tudtunk kimutatni; nitrit és ammónia is csak a legmélyebb rétegekben fordult elő. A hidrogéniónkoncentráció, mely a felszínen 7,9 volt, a mélyebb rétegek felé kismértékben csökkent: 1,5 méteren 7,7—7,9; 4,5—7,5 méteren 7,7—7,2 pH-ra. A bakteriológiai vizsgálatokban valamennyi felszíni és mélységi minta coli pozitívnak bizonyúlt, a ml-kénti coli-szám azonban minden esetben egynél kisebb volt, értékelhető ingadozást nem mutatott. A baktériumszám és a Clostridiumszám adatai viszont a mélység növekedésével emelkedtek. A 37 °C-on tenyészett baktériumok telepszáma a felszíni mintákban tizes nagyságrendű; a mélységi mintákban egy, illetve két nagyságrenddel nagyobb volt, maximálisan 4000/ml. Clostridium egy felszíni vízmintából sem volt kimutatható; 1,5 méteren egy; 4,5—7,5 méteren valamennyi vízminta pozitív volt, minden esetben tíznél kevesebb telepszámmal. Biológiai szempontból a mennyiségi vizsgálat során a planktonszervezetek száma a felszínen, 1,5 méter mélységben és a tó közepén 7,5 méteren csak kismértékű (18—30 szervezet/ml) eltérést mutatott. Azonban az 1, 2, 4, 5, 6 mintavételi helyeken a mélyben a felszín mikroszervezeteinek mintegy háromszorosát találtuk. Ebben a vizsgálati időszakban meghatározott 58 szervezet között a Keratella cochlearis-t, Nitzschia palea-t, Trachelomonas gramilata-t, Amoeba chaos-t, Bodo és Monas sp.-ket többnyire minden vízmintában megtaláltuk. Minőségi szempontból mind a felszíni, mind a mélyebb rétegek vízmintáira a fajazonosság volt a jellemző. Kisebb eltérést a 6-os számú mintavételi helyen, ahol több Flagellata sp. volt jelen, valamint az l-es és a 6-os pontok mélyebb vízrétegeiben találtunk. Ezekben a vízmintákban a Flagellata sp.-ken kívül a Rhizopoda és a Ciliata csoportok indikátorszervezetei kisebbmértékű szennyeződére utaltak. A felszín alól merített vízminták vizsgálata. A tó vízhőmérséklete 2. ábra mintavételi helyenként és időszakonként megegyező volt. Kisebbmértékű ingadozást csak 1964. július 16-i mintavételezés idejében mértünk. A víz oldott oxigéntartalma (3. ábra) 9,7—15,1 mg/l között változott. A júliusi vizsgálat eredményei (9,9—11,3 mg/l), szeptember (11,3—12,1 mg/l), október (9,8—10,3 mg/l), november (11,9— —12,6 mg/l) hónapban 1965. februárig (14,2—15,1 mg/l), mintegy 5 mg/l-el növekedtek; majd április (9,7—10,1 mg/l), június (10,2—10,8 mg/l), augusztus hónapban (9,8—11,0 mg/l) csökkentek. Azonban ha az oldott oxigén értékeit oxigéntelítettségben (4. ábra) fejeztük ki : a nyári időszak 119,8— —134,2%-os oxigéntelítettsége a februári vizsgálat idejében 96—103%-ra csökkent, majd a következő nyári vizsgálatok alkalmával növekedett és ismét elérte az előző évhez hasonló 114—129%-os telítettségi értéket.