Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

Pyber L.: A nagymarosi duzzasztómű elzárása Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 547 HarpycKa B r0pH30HTajibH0M H BepTHKajibHOM HanpaBjieHiiH HeflonycTHMaa c TOMKH 3peHHH npaKTHKH (PHC. 4—5). Pacxozi ccy>KeHHoro maHflvpaMH ceMeHHH HMeioomeECH 3a njioT H HOH OTBepcTHe MOWET nporjioTarb c 6onee HH3KHM l'0piI30HT0M, B03HHKaeT pa3HOCTb I"0pH30HT0B Me>KAy BepXHeilHHHJKHeíi CTOpOHaMH 3aKpbITIIH H BepXHHÍi uiaH flop FLEIÍCTBYET B KANECTBE BOJIOCJIHBHOH rpaHii. ECJIH noBbimeHHe ceriweHTa He npeBumaeT 75 CM, TO TaKoe 5iBJieHne He MoweT B03HHKHyTb H onacHbie H aa>Ke, pacMeTHwe no cpaBHeHino c npeAbiAyuuiMii, ycujTHH He MOryT 06pa30BaTbCíi. C RHFLPABJIH'IECKOH TOMKH 3PEHHH H B npaKTimecKOM OTNOMEHHH HCCJIEFLOBAHHBIE THNW MAH/topoB H öajiOK paBHOneHHbie (HeKOTopwe npeniviymecTBa npoflBjinioTCfl Ha CTopoHe SajiOK THna OHpeHfleJi). TpeöoBanHH ÖHJIH BMnoJiHeHbi oöeHMH TiinaMH őajioK. Ha OCHOBaHHH SKOHOMHMeCKHX npHHUHnOB MO>KHO npefljiaraTb uiKa(t)Hbie KOHCTpyKUHH, i<0T0pbie 3HaMHTejibHO .lerne H npoine MoryT öbiTb H3r0T0BJieHbi. Modellrersuch des Daminbalkenvcrschlusses für das Stauwehr Nagymaros Pyber, L. Die Abhandlung berichtet über die Untersuehung des Dammbal ken verseli lusses für das geplante Stauwehr Nagymaros. Mit Hilfe von Vergleichs-Messungen habén wir entsehieden, welche von den proponierten Lösungen geeigneter ist: die Vierendel- (Bild 1) oder die Kastentrager (Bild 2). Der vollstándige Versehluss kann bei beiden Typen mit je 5 Balken erfolgen. Von diesen sind die unteren je 2 Balken kleiner und die oberen je 3 Balken von grösserer Konstruktionshöhe. Bei der Herablassung in strömendes Wasser wirkt auf die Balken eine horizontale und vertikale hydrodynamische Mehrbelastung. Die Grösse dieser habén wir am Modell gemessen und in Funktion der Höhenlage der Balken dargestellt. Den maximalen negativen Wert der hydrodynamisehen Mehrbelastung (Auftriebskraft) S„= —20 t, erhi elten wir beim Balken (As) mit niedrigerem Kastentrager im Falle des oberen maximalen Wasserabsturzes bei gestautem Oberwasserspiegel (ÍF/ = 10,80 m) (Abb. 2). Das positive Maximum der vertikalen Kraft S

v = = 15 t zeigte sieh bei der Herablassung des zweiten, niedrigeren Kastentrager-Balkens. Wehrlage: vollstándig herausgehobener Schützenverschluss, im Falle eines gleiehmássigen Betriebes der 9 Wehröffnungen und des zur Abflussmenge von 6000 m

3/s gehörenden natürlichen Oberwasserspiegels (HF = 7,59 m) bzw. Unterwasserspiegels (H„ = 7,07 m). Bei letzterer Einstellung habén wir bei der Herablassung einzelner Balken bis zur Sohle, infolge des instabil gewordenen Strombildes, eine Kraftpulsierung beobachtet. Das Maximum diesei

1 war beim höheren Kastentrager-Balken (Fs) cca 20 t (Abb. 3). Wir habén auch die verschiedenen Situationen untersucht, die infolge Hebung der Segmenttafel in verschiedenem Mass entstehen (unterer Wasserdurchlass) mit der Einstellung der Wasserspiegel 77/= 10,55 m und H

a= 2,05 M. In der um 1 und spater um 2 m angehobenen Lage des Segmentschützes wirkt auf die Balken F

4 (von untén gerechnet der vierte) bei der Herablassung der gesamten Balkenserie eine praktisch unzulássige horizontale und vertikale Mehrbelastung (Abb. 4—5). Jetzt kann die unter dem Wehr befindliche Offnung die Abflussmenge des mit Dammbalken verengten Profils bei niedrigerem Wasserstand verschlucken, zwischen der unter- und oberwasserseitigen Seite des Verschlusses entsteht ein Wasserspiegelunterschied und der obere Balken funktioniert als ein Überfallriicken. Wenn der Anhub der Schützen 75 cm nicht übersteigt, kann sich die Erscheinung nicht ausbilden und treten auch keine gefahrlichen und im Verháltnis zu den früheren sogar keine massgebenden Kraftwirkungen auf. Hydraulisch gesehen sind die untersuchten Balkentypen praktisch gleichwertig (gewisse Vorteile meldeten sich zwar bei der Lösung mit Vierendel-Tráger). Beide Typen entsprechen den Erfordernissen. Aufgrund wirtschaftlicher Gesichtspunkte kann zur Realisierung die bedeutend leichtere und einfacher erzeugbare Kastentráger-Variante empfohlen werden. Könyvismertetés Kazó Béla: A talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak meghatározása mesterséges esőzíctő készülékkel. Agrokémia és talajtan, TOM. 15., No. 2. 1966. június (8 o., 7 ábra, 13 irod., angol, német ós orosz kivonat). A talajok vízbefogadó és vízvezető képességének meghatározására számos módszert és összefüggést kidolgoztak már, azonban az ezek által szolgáltatott eredmények eléggé eltérőeknek bizonyultak. Az alkalmazott módszerek közül a legáltalánosabban használatotosak a Müntz-—Lainé készülék, illetőleg a keretes beáztatás voltak. Mind a két eljárás alkalmas volt egyes mérési igények kielégítésére, azonban számos hátrányuk is volt, amelyeken különböző javítási javaslatok elfogadása ós bevezetése sem segíthetett kellő tökéletességgel. A terület talajától függően adagolandó öntözővíz mennyiségének meghatározásához, az öntözés gyakoriságának megtervezéséhez, továbbá a talajerózió elleni legkedvezőbb védekezési módszer megválasztásához gyakran nagyobb pontosságú vizsgálatra volt szükség, mint amilyet az eddig használatos mérési módszerek biztosítani tudtak. A tanulmány szerzője a fent körülírt hiányosságok kiküszöbölésére az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet műszerész műhelyében Pusztai Pál műhelyvezető közreműködésével olyan mesterséges esőztető készüléket tervezett és szerkesztett, amelynek segítségével természeteshez hasonló körülmények mellett állapíthatók meg jellemző esőintenzitások, illetőleg lehet következtetni az öntözővízbeszivárgási és öntözővízszüksógleti adatokra. A tanulmány tartalmazza a mérőberendezés leírását és fényképeit. Bemutatja, hogy a mérési eredmények miként értékelhetők, s ezen az alapon a talajok vízbefogadó képességére, illetve vízvezetőképességére vonatkozóan új felosztást javasol. Lehetőséget biztosít különböző számszerű jellemzésekre is. A tanulmányt ezért figyelmébe ajánlhatjuk az öntözéssel foglalkozó vízimérnök kutatóknak és tervezőknek is. Dr. Vágás István